12. fejezet

Evisse


Még sohasem jártam a fényűző hotelben, ahol a partit rendezték. Gyerekkoromban, ha anyám bevitt a munkahelyére, mindig tátott szájjal néztem a kocsi ablakából, ahogyan az elegáns ruhás emberek ki-be járnak a libériás inasok által őrzött aranykeretes üvegajtókon.
Elképzeltem, hogy ha Hamupipőke lennék, a bált itt tartanák és éjfélkor a márványlépcsőn leszaladva hagynám el az üvegcipellőmet.
De a szomorú valóság az volt, hogy nem lettem Hamupipőke és nincs üvegcipőm se, sőt még herceg sincs a láthatáron. Ha nagyon lehangolóan őszinte akarok lenni, az egyetlen férfi az életemben Adam Cole. Őt pedig a legnagyobb jóindulattal sem lehetne hercegnek nevezni.
A limuzin megállt, és mielőtt még elmormolhattam volna egy gyors imát, valaki már ki is nyitotta az ajtót. Az inas széles mosollyal üdvözölt minket, majd kisegítette Stacie-t. Greg is kiszállt, majd a kezét nyújtotta nekem. Imádkoztam hogy ne essek hasra, valamint a dekoltázsom a helyén maradjon.
Odakint rengeteg fotós és bámészkodó tolongott, néhány riporter megrohamozta Greg-et. Stacie önfeledten pózolt a vakuk kereszttüzében. Elveszettnek éreztem magam. Ekkor megéreztem egy ismerős érintést a csípőmön. Kirázott a hideg.
Adam lenézett rám, a mosolya valahogy távolinak tűnt, mintha nem önmaga lenne. Szerettem volna rámordulni, hogy vegye le a kezét rólam, de kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy szükségem van rá. Ő volt az én gravitációm ezen az ismeretlen bolygón.
Adam: Minden rendben? - kérdezte túlkiabálva a hangzavart, amikor beléptünk a bálterembe.
Evisse: Eltekintve attól, hogy vadembernek érzem magam, minden e lehető legnagyobb rendben van.
Adam: Vadembernek? - vonta fel a szemöldökét.
Evisse: Igen. Mintha egy busman lennék, akit besétált az angol királynő báljára. - magyaráztam.
Adam: Igazán lehengerlő lennél fűszoknyában. - kuncogott.
Oldalba löktem a könyökömmel, mire rendbe szedte az arcvonásait.
Stacie: Ev, gyere! - mellettem termett a semmiből és karon ragadott, szinte kitépett Adam öleléséből.
Evisse: Hová viszel?
Átvágtunk a tömegen. Kis híján hasra estem, amikor a viaszozott parkettára léptem a magassarkúmban. Stacie újra rántott rajtam egyet, mire visszanyertem az egyensúlyom. Egy folyosóra értünk, majd egy újabbra, még végül belökött egy ajtón. Egy női mosdóban kötöttünk ki.
Stacie a legtávolabbi végébe húzott.
Stacie: Itt van Shawn exe! - kezdte idegesen.
Evisse: Honnét tudod? - kérdeztem gyanakodva. Stacie türelmetlenül forgatta a szemét.
Stacie: Rágugliztam. Előttem egy brazil modellel járt és a csaj most itt van. Talpig Versace-ben.
Evisse: És ez baj? - kérdeztem óvatosan.
Éreztem hogy perceken belül elsodor a Stacie-hurrikán.
Stacie: Baj? - sikkantotta. A "B" felért egy kisebb erejű atomrobbanással. - A csaj egy modell, Versace-t visel és egy teniszezővel van. Ezzel szemben én Stacie Cole vagyok, Valentino-ban, és a kísérőm az apám. Ez... nagyon ciki!
Evisse: Szerinted Shawn érdekli ez? - sóhajtottam. - Végtére is. Ő csak az exe. És te nem Stacie Cole-vagy, hanem A Stacie Cole.
Stacie nagy levegőt vett, majd elmosolyodott.
Stacie: Igazad van. Én csak... stresszelek, mert szeretném ha ez most működne. Tényleg szeretném.
Megöleltem.
Evisse: Működni fog. - biztattam.
A válla fölött ismerős szoláriumozott combokat láttam. És még rengeteg húst.
Bianca: Nocsak!
Stacie megpördült. Egy pillanat alatt átváltott támadó üzemmódba.
Stacie: Téged ide beengedtek? - kérdezte lekicsinylő hangon.
Bianca: Huges szenátor fiával járok. - jegyezte meg.
Stacie: A "kurvájának lenni" és a "járni vele" között eléggé nagy a különbség. - vetette oda.
Bianca: Te már csak tudod. - vonta meg a vállát. Rám pillantott. - Téged aztán kivakartak mondhatom.
Stacie: A bátyámmal jött. - cukkolta.
Bianca: Ó igen, mindjárt gondoltam hogy róla lesz szó, amikor a polgármester felesége "olcsó kis tramplit" emlegetett.
Stacie: Szerintem éppen hozzád szólt.
Visszafojtottam a nevetésem.
Bianca: Csak irigykedtek, mert a szenátor fiával járok.
Stacie: És mert megtaláltad a legocsmányabb ruhát az államban? Komolyan Bianca... szerezz egy stylist-ot vagy egy új agyat.
Ezzel kézen fogott, majd kihúzott a mosdóból.
Evisse: Gyűlöl engem.
Stacie: Mindenkit gyűlöl aki szebb, okosabb és népszerűbb nála. - magyarázta. - Menjünk vissza.
Greg Cole és Adam egy csapat öltönyös molyirtószagú bankár gyűrűjében álldogált, amikor visszaértünk a terembe. Adam kihasználta az alkalmat, és gyorsan otthagyta őket.
Stacie: Mennyire rossz a helyzet? - kérdezte savanyú arccal.
Adam: A gazdasági válságnál tartanak.
Stacie: Ó! Akkor még hátra van az olajár, a gyémántpiac és a lóverseny. Kihagytam valamit?
Adam: A kormányt.
Stacie: A legjobbat! Evisse! - hozzám fordult. - jegyezz meg valamit. Ha bárki ember fia kikéri a véleményed a politikai helyzetről tégy úgy mintha nem beszélnél angolul. Ha rájönnek hogy érted amit mondanak, többé nem szabadulsz.
Felnevettem. Stacie halál komoly arcot vágott, de láttam hogy Adam is kuncog.
Adam: Gyere, megmutatom Neked a jótékonysági árverés darabjait. Tetszeni fognak.
Pislogtam párat, mire rájöttem hogy hozzám beszél. Nyomatékként kinyújtatta felém a kezét. Stacie-ben volt annyi tapintat, hogy eloldalazott tőlünk. Azt hiszem meghaltam volna, ha bármilyen megjegyzést tesz. Belecsúsztattam a kezem Adamébe.
Igyekeztem nem tudomást venni a kíváncsi pillantásokról, amik ránk szegeződtek. Nyilvánvaló volt hogy itt mindenki ismeri. Vajon mit gondolnak rólunk?
Megtorpantam. Hogy lehet ez? Hogy jutottunk Evisse-től és Adam-től a "Rólunk"-ig?
Adam: Gyere, ebben a teremben van. - egy kitárt szárnyas ajtóra mutatott. Kihúztam a kezem az ővéből.
Evisse: Nem kell vezetned mint egy fogyatékost. - jegyeztem meg.
Adam: Csak próbáltam udvarias lenni.
Evisse: Próbálj meg udvarias lenni anélkül hogy hozzám érnél.
Ez sok volt. Ezt nem kellett volna. Adam vonásai megkeményedtek. Meghajolt, hogy utat engedjen nekem. Mondani akartam valamit, de a büszkeségem nem engedte.
Beléptem a terembe és elakadt a lélegzetem. Több száz üvegbúrát láttam, amelyek alatt szikrázó, ragyogó ékszerek sorakoztak. A terem minden sarkából megannyi "Hú" "Csodás" "Meseszép" hangzott fel egyidejűleg.
Egy hozzám hasonló lánynak, akinek a legfeltűnőbb ékszere egy vásári bőrszíj-karkötő volt, ez a hely elvarázsolt világnak tűnt.
Adam: Válassz valamit! - suttogta a fülembe. Rosszallóan néztem rá.
Evisse: Igen, az a gyémánt tiara biztosan jól mutatna rajtam gyomlálás közben. - jegyeztem meg epésen.
Adam: Én inkább ilyesmire gondoltam. - megkocogtatott egy üvegburát.
Halványkék bársony borítású dobozban szinte láthatatlan fehérarany láncon függöt egy apró angyalszárny alakú medál. Olyan egyszerű, tökéletes és szívszaggatóan kedves volt a sok nehéz arany és gyémánt között, mintha egy szál mezei virág lett volna egy csokor melegházi rózsa között. Szerettem volna megérinteni. Sóvárgó tekintetem visszatükröződött az üvegben.
Zavartan rápillantottam Adam-re aki pont úgy nézett engem, mint én a nyakláncot. Mindent megadtam volna, ha tudom mire gondol most.



Vartanne



Hallgattam. Millió kérdés cikázott bennem de nem mertem feltenni őket. Nem a kérdésektől féltem hanem a válaszoktól. "Szereted Evisse-t?" Mi van, ha a válasz igen?
Nem tetszett ahogyan Evisse ránk nézett. Tudtam hogy csak őt látja. Bárcsak tudná hogy én is itt vagyok. Szerettem volna kiabálni. "Engem nézz" "Engem láss!""Ő csak egy kép, jelentés nélkül, csak egy álarc." "Minden amit keresel odabent lakozik."
De az igazság az volt, hogy nem volt saját testem és nem volt hangom. Ha rám nézett őt látta, ha szóltam volna hozzá az az ő hangja lett volna.
Lucifer most biztosan nagyon jól szórakozik. Tudta hogy én ebben a játékban nem nyerhetek. És mégis hagyta hogy játsszak.



Adam



Mintha először láttam volna a napot. A fénye elvakított, a melegsége átjárta minden porcikámat. Vakon és zsibbadtam követtem őt, az én napsugaramat.
Volt valahol egy szó, amivel le lehetett volna írni amit érzek, de nem ismertem ezt a szót. Hallottam már róla régebben, de az én agyam nem ismerte. Azt kívántam bár Vartanne most segítene, de hallgatott. Abban sem voltam biztos hogy bennem van e meg. Talán már egészen a részemmé vált, ezért érzem azt amit érzek.
Evisse: Miért nézel rám így? - kérdezte szúrós hangon.
Adam: Hogy nézek rád?
Evisse: Mintha... - elakadt. Megrázta a fejét. - Csak ne bámulj, ok?
Adam: Ok. - tovább néztem.
A zene először halkan szólt csak, mintha puhatolózni akart volna, aztán néhányan a parkett felé araszoltak, várták hogy valaki eléggé bátor legyen hogy elkezdje a táncot. Egy piros felhő kúszott a parkettre. Stacie volt az apám karján. Gershwin muzsikája egyre hangosabban és édesebben szólt. A tömegen elégedett morgás zúgott végig.
Evisse: Néha azt kívánom bár hasonlítanék a húgodra. - sóhajtott.
Adam: Sokan vannak így ezzel.
Evisse: Én nem a népszerűségére gondoltam. Csak szeretnék olyan bátor és felszabadult lenni mint ő. - magyarázta.
Adam: Én inkább vadnak és felelőtlennek nevezném.
Evisse: Akkor szeretnék egy kicsit vad és felelőtlen lenni. De azt hiszem, ezt már rég elszalasztottam.
Rápillantottam. Evisse mint vad és felelőtlen? El sem tudtam képzelni. Az egyetlen lázadó dolog amit csinálhatott az valószínűleg az volt hogy nem írta meg a háziját.
Adam: Szökjünk el Vegasba és házasodjunk össze. - ugrattam. - Ez eléggé lázadó dolog lenne.
Evisse felnevetett. Ennyire nevetségesnek találná az ötletet?
Evisse: Ezt inkább eszelősnek és őrültnek nevezném.
Adam: Ok igazad van. - sóhajtottam. - Borzalmas feleség lenne belőled.
Evisse a vállamba bokszolt. Szerettem ezt. Olyan volt mintha kicsit az övé lettem volna. vagyis mintha ő így gondolta volna.
Evisse: Én olyasmire gondoltam mint például tetkót csináltatni, vagy levágatni a hajam, vagy elsőként táncolni kezdeni egy partin. - apámék felé intett. - Szökőkútban fürdeni, vagy... nem is tudom.
Adam: Tetkót csak illetlen helyre csináltass, de kizárólag akkor ha megnézhetem, a hajadat pedig ne vágasd le mert nem tudnám ezt csinálni. - végigsimítottam a haján. - De ha igazán botrányos dolgot szeretnél művelni akkor csókolózz több száz ember előtt az állam legrosszabb hírű playboyával. - ajánlottam, majd főlé hajoltam.
Evisse: Jézus! - nyögte.
Adam: Igazából magamra gondoltam. - jegyeztem meg zavartan.
Evisse: Nem! - rázta a fejét. - Ott vannak a szüleim.
Evisse arcára pánik ült ki. Jobbnak láttam, ha eltávolodok tőle, mert az apja eléggé szigorú arcot vágott.
Evisse: Sohasem járnak partikra! Istenem miért pont most kell itt lennem? És miért pont Adammel?
Nem hiszem hogy tudatában volt hogy ezt kimondta. Még egy lépést eltávolodtam tőle.
Katie: Evisse! Te meg... hogy kerülsz ide? - kérdezte a magas barna hajú nő, akinek nagyon ismerős arca volt.
Evisse: Szia anya! - megölelte. - Apa...
Patrick: Szia Mókus! - megölelte a lányát, miközben bizalmatlan pillantást vetett rám.
Katie: Nagyon csinos vagy drágám!
Evisse: Te is anya.
Evisse anyja rám mosolygott. Meg mertem volna esküdni rá, hogy láttam már valahol.
Katie: Szia! Katie-vagyok. Evisse anyukája. - kezet nyújtott.
Adam: Adam Cole. - mutatkoztam be.
Patrick: Honnét ismeritek egymást? - kérdezte gyanakodva.
Evisse: Mi csak...
Adam: Evisse a húgom barátnője és volt olyan kedves hogy elkísért engem és a családomat. - magyaráztam. Kezet nyújtottam a szigorú papának. - Mr. Green?
Patrick: Dr. Green. - helyesbített és vonakodva ugyan de kezet rázott velem.
Greg: Patrick!
Összerezzentem apám baritonjától. A doktor arcára meglepetés ült ki majd elvigyorodott.
Patrick: Greg Cole! - megölelte az apámat. - Ezer éve nem láttalak.
Greg: Van az még több is! - meglapogatta a hátát.
Patrick: Szívem, ő itt Gregory Cole, tudod már meséltem róla. A kollégiumi szobatársam.
Katie: Igen hát persze! - kezet nyújtott. - Örvendek.
Greg: Én annál is jobban. Már fel akartalak hívni cimbora. Talán már rájöttél hogy úgy alakult a lányaink nagyon jó barátnők lettek.
Előrántotta valahonnét Stacie-t.
Patrick: Tehát te vagy Stacie! - rámosolygott a húgomra. - Evisse már mesélt rólad.
Stacie: Örvendek Dr. Green. Nagy rajongója vagyok és...a feleségének is.
Értetlenül néztem rájuk.
Katie: Nézed a műsorom? - kérdezte meglepetten.
Stacie: Hát persze! - hazudta.
Stacie csak sorozatokat és a Topmodellt nézte.
Greg: A fiamat már ismeritek? - intett felém.
Patrick: Igen. - rám pillantott. - Igazán remek hogy a gyerekeink ilyen jó barátok.
A "barát" szót furcsán hangsúlyozta. Evisse összehúzta magát.




Evisse



Annyi hely volt a világon ahol a szüleim előfordulási esélye százszorosa ennél a partinál de nekik éppen itt kellett lenniük és éppen most. És éppen akkor amikor Adam meg akart csókolni. Ezt égi jelnek kell vennem. Így figyelmeztetnek odafent hogy nagyon bizonytalan talajra tévedtem.
Apám és Greg önfeledten csevegtek, időnként hangosan felnevettek valami buta viccen amit csak ők értettek. Stacie elvonszolta Adamet táncolni. Én pedig kettesben maradtam az oknyomozó újságíró anyámmal.
Katie: Helyes fiú.
Már rosszul kezdődik.
Evisse: Igazán szép időnk van, ugye? - kérdeztem.
Katie: Fontos lehet neked ha kibújtál miatta a csigaházadból. - jegyezte meg.
Evisse: Stacie kedvéért tettem. Ő kért meg rá.
Katie: Rendben. Értem én. - rám mosolygott. - Kedveled?
Evisse: Stacie-t?
Katie: A bátyját.
Evisse: Nem! - vágtam rá. - Megbízhatatlan, önző, beképzelt és... és... részegen jár a templomba! Úgy vezet mint egy őrült! Erőszakos és...
Anyám mosolyogva bólogatott. Akkor csinálta ezt, ha egy interjúalany egyetlen szavát sem hitte el.
Evisse: Nem mondasz semmit? - kérdeztem meglepetten.
Katie: Mit kellene mondanom. Felnőtt nő vagy.
Evisse: Nincs semmi kioktatás, vagy jó tanács?
Anyám felsóhajtott, majd közelebb hajolt.
Katie: Védekezzetek. - suttogta a fülembe.
Azt hiszem rák vörös lettem.
Patrick: Miről beszélgettetek? - kérdezte felszabadultan.
Katie: A lányunk szerelmes.
Evisse: Anya! - kiáltottam.
Apám halálra vált arccal nézett rám.
Patrick: Ugye nem...
Evisse: Anya mindent eltúloz ezt te is tudod.
Katie: Evisse Cole... jól hangzik.
Greg: Szerintem is.
Majdnem összeestem. Greg előbukkant a hátunk mögül majd szélesen rám mosolygott.
Patrick: Evisse még túl fiatal hogy elkötelezze magát! - mentegetőzött rémülten.
Greg: Ugyan Pat, csak vicceltem. Ez a fiatalok dolga. - átkarolta az apám vállát. - Hagyjuk őket.
Evisse: Én azt hiszem iszom valamit. - rebegtem, majd a svédasztalok felé indultam.
A pincérek által tartott tálcákon csak pezsgőt és tömény italt láttam, de sejtettem hogy kell lennie valahol gyümölcslének is. Az asztalnál néhány tinédzserkorú lány nevetgélt, pici ezüstpoharakból iszogattak, az egyikük éppen töltött magának egy szökőkútból, amiben piros lé bugyogott. Ennek alkoholmentesnek kell lennie.
Levettem egy poharat, majd töltöttem. Belekortyoltam. Nagyon hideg és édes volt, eper és szeder íze keveredett össze. Jólesően hűsítő volt. Felvettem egy nagyobb poharat és teletöltöttem, majd húzóra megittam. Furcsamód még inkább melegem lett. Még egy poharat ledöntöttem.
Már sokkal jobban éreztem magam.



Adam



A tánc után visszamentem a többiekhez. A húgom leragadt néhány ismerősnél. Már messziről láttam, hogy Evisse nincs ott, ezért gyorsan irányt váltottam. Az apja szinte átdöfött a pillantásával.
Láttam Bianca-t és még néhány lányt akikhez korábban volt közöm. csak reméltem hogy Evisse egyikbe sem akadt bele. Vajon hova bújhatott?
Megláttam a kitárt teraszajtót. Átvágtam a tömegen, néhány bocsánatkérést elmormolva. Odakint hűvösebb volt mint hittem talán ezért volt, hogy néhány lődörögtek csak. A hátsó kertbe vezető lépcső peremén megláttam Evisse-t, aki magában dúdolva egyensúlyozott a márványlépcső kacifántos mintáit követve.
Adam: Evisse!
Evisse: Ó! A férjem! - rám nevetett majd kitárta a karját.
Adam: Te részeg vagy? - kérdeztem döbbenten.
Evisse: Én csak gyümölcslét ittam.
Az orrom alá dugott egy három decis poharat, amiből már messziről áradt az alkoholszag.
Adam: Mennyit ittál? - kérdeztem aggódva.
Átkaroltam majd egy padhoz vezettem.
Evisse: Egy picit. - suttogta, majd felvihogott.
Adam: Pszt! - a szájára tapasztottam a kezem.
Evisse: Te egy nagyon rossz ember vagy! - kiáltotta amikor elvettem a kezem a szájáról.
Adam: Igen, ezt már párszor mondtad! - sóhajtottam.
Evisse: De a szemed nagyon nagyon nagyon szép. - a kezébe vette az arcom.
Adam: Részeg vagy. - magyaráztam neki.
Evisse: Ez hazugság. - rázta meg a fejét majd felugrott. Megbillent és összecsuklott egyenesen a karomba. - Lehet hogy egy picit becsíptem. - suttogta mintha titkot mondana el.
Adam: Ne gyere te iszákos! - felemeltem a karomba. - Elviszlek innét, mielőtt még a szüleid meglátnak így.
Megkerestem a kocsinkat és szóltam a sofőrnek, hogy adjon át egy üzenetet az apámnak. Evisse nem érezte jól magát, ezért hazavittem. Csak reméltem hogy Patrick Green nem jön utánunk habzó szájjal.
Volt egy lakásunk Portlandben, és hál istennek emlékeztem a címre is. Reméltem hogy a portásnak van kulcsa. Semmi kedvem sem volt egy órát autókázni a részeg hamisan énekelő Evisse-szel.
A házmester készségesen kinyitotta az ajtót és felkísért minket a lifttel. Evisse ekkorra már ernyedten lógott a karomban.
Házmester: Itt vannak a kulcsok uram, a 112.-es lesz az. A folyosó végén.
Adam: Köszönöm. - leraktam Evisse-t és a falnak támasztottam amíg borravalót kerestem az öregnek.
Éppen időben kaptam utánam mielőtt még eldőlt volna mint egy zsák krumpli.
Evisse: Párizsban most délután van. - jegyezte meg.
Adam: Kössz az infót!
Átkaroltam majd eltámogattam az ajtóig. Fél kézzel fogtam amíg a zárral bajlódtam.
Adam: Na befelé! - intettem.
Evisse: Vigyél át a küszöbön! - követelte.
Adam: Remélem holnap emlékezni fogsz erre és... - felkaptam. - ...elsüllyedsz majd szégyenedben.
Evisse: Nagyon nagyon jó segged van! - jegyezte meg.
Leraktam a kanapéra és felkapcsoltam a villanyokat. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Evisse utánam kiabált.
Evisse: A legtöbb pasinak olyan béna segge van, de a tiéd öregem csillagos tízes!
Leültem mellé.
Adam: Idd meg ezt!
Evisse: Nem! - megrázta a fejét. - Olyan szökőkutas cuccot akarok.
Adam: Teljesen totál részeg vagy. - Evisse a plafont bámulta. Megragadtam és felém fordítottam. - Hallod?
Evisse: Cs-csókozzunk! - gurgulázta, majd édesen csücsörített.
Kínomban felnevettem. Felemeltem a vállamra és bevittem a hálóba.
Adam: Na gyere csókos szájú, aludd ki magad!

11.Fejezet

Adam


Láttam hogy Evisse átvág a parkolóban hullámzó tömegen, próbálja kikerülni a ráérősen sétálgató embereket. Olyan volt mint egy dühös kismacska. Őszintén szólva alig vártam már az újabb összecsapást.
Vartanne: Ezt tényleg muszáj volt? - sóhajtott.
Adam: Lenyúltad a pénzemet. Gondoltam jár nekem egy kis kárpótlás. - suttogtam.
Evisse: Te! - dobbantott előttem ujját a mellkasomra szegezve. - Te voltál az ugye? - kérdezte dühösen.
Az arca piros volt, mint egy veszélyt jelző lámpa.
Adam: Sokkal könnyebb lenne ha elmondanád miről is beszélsz?
Evisse: Nagyon jól tudod hogy miről beszélek. Te voltál az ismerd be! - követelte.
Adam: Egy fenét! Honnét tudjam hogy nem egy gyilkosságot akarsz a nyakamba varrni, amit elkövettél. - viccelődtem.
Evisse: Az egyetlen gyilkosság amit el fogok követni, az a te megfojtásod lesz! - sziszegte.
Adam: Mindig is vonzottak a szenvedélyes nők. - suttogtam közelebb hajolva.
Pofon akart vágni, de elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.
Evisse: Megcsókoltál. - suttogta.
Adam: Lehet. - feleltem.
Evisse: Miért? - kérdezte döbbenten.
Adam: Egyet találhatsz. - feleltem.
Valaki tapintatosan köhintett. Stacie nagymenő udvarlója volt az. A húgom is vele volt, így kelletlenül ugyan, de elengedtem Evisse-t. Ő azonnal eltávolodott tőlem.
Shawn: Szóval... mi menni készülünk. - törte meg a hirtelen beállt csendet.
Evisse: Mehetek én is? - kérdezte reménykedve.
Stacie: Igazából mi még bulizni megyünk. Salembe. - felelte. - De... - rám pillantott. - A bátyám szerintem szívesen hazavisz téged. Úgy látom egyébként is van néhány... - jelentőségteljes pillantást vetett Evisse-re. - Megbeszélnivalótok.
Evisse: Stacie! - suttogta döbbenten.
Adam: Ne aggódj, Stac' majd én gondoskodom a kis barátnődről. - feleltem.
Shawn: Ok, hát akkor mi megyünk.
Stacie: Jó mulatást! - integetett.
Evisse: Stacie! - kiáltotta elkeseredetten.
Adam: Szállj be! - utasítottam, miközben kinyitottam neki az ajtót.
Evisse rám nézett, majd a kocsira, végül sarkon fordult és gyalog vágott neki az éjszakának.
Adam: Hülye tyúk! - suttogtam.
Vartanne: Kövesd! - utasított. - Nem hagyhatod hogy egyedül mászkáljon, amikor a város tele van idegenekkel.
Adam: Ok-ok. Csak... hallgass! Nehéz úgy gondolkoznom, hogy valaki folyamatosan beszél a fejemben. - gondoltam vissza.
Beültem a kocsiba, majd követni kezdtem Evisse-t. Időnként hátrapillantott, így tudta hogy követem. Megszaporázta a lépteit, majd átszaladt az út másik oldalára.
Adam: Kedvemre való ez a kis vadászat... - ismertem be.
Evisse futni kezdett, hátra-hátra nézve kerülgette a járdán sétáló embereket. Az első adandó alkalommal befordult egy szűk kis utcába, ahová nem tudtam követni.
Adam: Hol lakik? - kérdeztem hangosan.
Vartanne: Mit akarsz tenni? - kérdezte gyanakodva.
Adam: Adok egy kis lendületet a dolgoknak. - feleltem.
Vartanne: Nekem ez nagyon nem tetszik.
Adam: Nekem sem, hogy egy flúgos angyal a testemben folyamatosan egy még flúgosabb csajról fantáziál. - feleltem teret engedve a haragomnak.
Vartanne: Hajts végig a főutcán majd fordulj jobbra. - mondta csöndesen.
Néhány perce már a kocsiban várakoztunk Evisse kopottas kis háza előtt, amikor a célszemély végre befordult a sarkon. Megtorpant, amikor meglátta a kocsit. Egy pillanatra azt hittem visszafordul, de végül dühös arckifejezéssel elindult felénk. Kinyitottam az ajtót, hogy megvárjam.
Adam: Élvezted a... tűzijátékot? - kérdeztem mosolyogva.
Evisse: Nem mert valami undorító dolog került a számba. - felelte, majd a bejárathoz indult.
Adam: Szóval azt akarod mondani, hogy nem esett jól?
Evisse: Képzed el azt a dolgot, amitől leginkább undorodsz. - felém fordult. - Aztán képzeld el, hogy az a valami megcsókol. Élveznéd?
Adam: Meglepő, de talán igen. - feleltem.
Evisse: Te beteg vagy.
Adam: Szerelem, édes gyötrelem... - szavaltam. Evisse csak a szemét forgatta.
Evisse: Az egyetlen lény akibe te szerelmes vagy, az saját magad. - vetette oda. - És azt hiszem ez egy életre szól.
Adam: Neked is jut még hely ne aggódj Szivi! - feleltem bevetve a legcsábítóbb mosolyom.
Evisse: Szivi a nénikéd! - sziszegte, majd megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem hagytam.
Adam: Kérdezni szeretnék valamit.
Evisse: Jó mert én is. Tényleg nincs más, akire rá tudnád tukmálni a baromságaidat?
Adam: Nincs. Azt hiszem nincs. - vontam meg a vállam. - Most én jövök. Mit csinálsz holnap este?
Evisse: Öblögetem a számat. - felelte.
Adam: Most komolyan... - forgattam a szemem.
Evisse: Komolyan.
Adam: Szerintem inkább velem vacsorázol.
Evisse-nek elakadt a lélegzete. Ezt jó jelnek vettem. Lazán nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és vártam hogy megeméssze a dolgokat.
Evisse: Ó! Ezt a megtiszteltetést! Adam Cole úgy döntött, hogy méltó vagyok a kegyeire... - mondta gúnyosan.
Adam: Úgy valahogy...
Evisse: Kösz de inkább kihagyom. - felelte, majd ismét ki akarta nyitni az ajtót.
Közbeléptem, és újfent visszanyomtam. Evisse dühösen hátralépett. Ekkor elvesztette az egyensúlyát és majdnem hanyatt esett a lépcsőn. Még időben utána kaptam és visszahúztam egyenesen a karomba.
Adam: Látod... valahogy mindig így végződik... - súgtam, majd fölé hajoltam, hogy ismét megcsókoljam.
Marie: Evisse! - hallatszott a döbbent kiáltás a járdáról.
Marie hitetlenkedve állt a ház előtt.
Evisse: Marie... - lehelte döbbenten, majd amikor rájött, hogy milyen helyzetben vagyunk, kiszabadította magát.
Adam: Akkor holnap este? - kérdeztem ismét.
Evisse: Nincs az az Isten... - rázta a fejét. - Marie! - fordult az idős asszony felé. - Ez... ez nem az... vagyis mi...
Marie: Nem akartam elhinni, amikor a patikus azt mondta, hogy látott titeket... hasonló helyzetben. - mondta megrovó hangon.
Evisse: Látod mit csináltál? - kiabálta felém fordulva.
Megragadta az ingemet, majd lelökött a lépcsőn. Kis híján elterültem a betonon. Evisse újabbat lökött rajtam.
Adam: Hé! Megőrültél? - kérdeztem dühösen.
Evisse: Tűnj innét! És ne gyere a közelembe többé! - kiabálta. - Gyűlöllek!
Adam: Neked is jó éjszakát! - feleltem visszafojtott hangon. Szerettem volna lekeverni neki egy pofont.
Ha Marie nincs ott, lehet hogy nem türtőztettem volna magam. Végül beszálltam a kocsimba és elhajtottam.
Vartanne: Ez volt a nagy terv? - kérdezte nevetésbe hajló hangon.
Adam: Kuss! Kussolj! -kiabáltam rá.


Evisse


Marie csendben leült a nappaliban, megvárta amíg friss vizet adok Mailo-nak és tejet Beth-nek. Miután végeztem, megmostam a kezem és az arcom. Elővettem egy kancsó jeges teát a hűtőből és két pohárral visszamentem Marie-hoz.
Marie: Evisse... - kezdte.
Evisse: Kérlek Marie, engedd hogy megmagyarázzam. -szakítottam félbe. - Nem csókoltam meg Adam-et, vagyis ő csókolt meg engem, de én azt hittem hogy valaki más csókol meg, és aztán... -elakadtam. - Ez őrület. Fogalmam sincs mit akar tőlem.
Marie: Ámor sohasem ejt olyasvalakit a hálójába, aki nem kíván maga is beleesni. - suttogta sejtelmesen mosolyogva.
Döbbenten kaptam fel a fejem.
Evisse: Várj! Ugye nem hiszed, hogy engem érdekel Adam?
Marie: Neeem. - rázta meg a fejét. - Hát persze hogy nem érdekel. De... ez még nem zárja ki, hogy őt sem érdekled...
Evisse: Marie! - ráztam meg a fejem. - Ez...ez egy agyrém!
Marie: Tudod, nem lepődtem meg hogy Stacie Cole kivetette a hálóját Shawn-ra. Hiszen a fiú jóképű, okos, gazdag és nem utolsó sorban megbízható. Túl jó parti egy Stacie-hez hasonló zűrös kislánynak. De a férfiak már csak ilyenek! - sóhajtott. - Nem a fejükkel gondolkoznak. - És mivel te nő vagy, nagyon remélem hogy nem fogsz bedőlni Adam-nek. Sokkal de sokkal jobbat érdemelnél.
Evisse: Nem érdekel Adam. - feleltem határozottan.
Marie: Helyes! Remélhetőleg Shawn is hamarosan észhez tér és akkor te meg ő...
Evisse: Továbbra is barátok maradunk! - fejeztem be.
Marie bölcsen mosolyogva bólogatott. Végül legnagyobb megkönnyebbülésemre témát váltott és a holnapi szabadnapról kezdett beszélni. Megittuk a jeges teát, majd szóba került még a hétfői leltár. Végül Marie hazaindult, én pedig hulla fáradtan dőltem bele az ágyamba.
Másnap, amikor felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy az egész csak álom volt. Felültem, majd próbáltam visszaidézni az agyamban ragadt képeket. Minden egyes emlék arra utalt, hogy a csók tényleg megtörtént. Felnyögtem majd a fejemre húzta a takarót. Mostanra már az egész város tudja. A patikus látta, és ha valaki hát ő nem tud lakatot tenni a szájára, azt már tudtam eddig is.
Nem túl nagy lelkesedéssel vágtam neki a napnak. Elindítottam a mosást, majd megetettem a négylábúakat és én is ettem néhány szelet pirítóst. Megírtam a válaszlevelet apámnak. Szégyelltem magam, mert az ő levele kedden érkezett, én pedig napról-napra halogattam a választ. Nem akartam hazudni neki, de Adam-ről sem akartam beszélni. Sokkal könnyebb lett volna szemtől-szemben elmondani a dolgokat, mint levélben megfogalmazni. Végül csak a boltról és Stacie-ről írtam.
Még délelőtt feladtam a levelet, majd bevásároltam a főzéshez. Burritot csináltam salátával. Ezzel jó sokat kellett pepecselni, így elterelte a gondolataimat Adam-ről.
Délután sétálni vittem Mailo-t a közeli parkba. Leültünk egy padra az árnyékba. Mailo lihegve elheveredett a fűben én pedig felhúztam a lábamat és a fejemet a térdemen nyugtatva gondolkozni kezdtem.
Egy részem soha többé nem akarta látni Adam-et, míg a másik szeretett volna kérdéseket feltenni neki. Miért csinálod ezt? Miért csókoltál meg? Miért akarsz randizni velem? Játszol? Vagy komolyan gondolod?
"Mi van ha komolyan gondolja?" - Kaptam fel a fejem.
Mielőtt töprengeni kezdhettem volna, megcsörrent a mobilom. Stacie hívott. A legjobbkor.
Stacie: Szia! - sikkantotta a telefonba.
Evisse: Szia! Jól sikerült a tegnap estéd? - kérdeztem.
Stacie: Több mint jól! Csodásan! - felelte. - De ha jól láttam a bátyámon, a ti estétek már nem volt ennyire élvezetes. - kuncogott.
Evisse: Elküldtem a fenébe! - vallottam be minden szépítés nélkül.
Stacie: Ez az én Evisse-em! - kiáltotta nevetve. - Megérdemelte! Beképzelt, önző szörnyeteg!
Evisse: Ebben egyetértünk. - feleltem. - És... miért hívtál?
Stacie: Hááát... - kezdte. - Nem fog tetszeni, de megígértem apának hogy megpróbálom. - kezdte.
Evisse: Halljuk! - nem számítottam semmi jóra.
Stacie: Holnap este lesz egy hatalmas parti Portland-ben, hová a családom is hivatalos. Én apámmal megyek, mivel anya... nincs éppen partiképes állapotban. - hadarta. - De Adam-nek furcsa mód nincs partnere. Apa pedig ragaszkodik hozzá, hogy hozzon valakit.
Evisse: Én engem kérsz meg hogy kerítsek neki kísérőt? - kérdeztem rá az elfogadható verzióra.
Stacie kuncogni kezdett.
Stacie: Téged kérlek meg hogy légy a partnere. Pontosabban apa kér rá. Vagyis könyörög.
Evisse: Felejtsétek el. - vágtam rá. - Adam nem húz csőbe megint!
Stacie: Adam nem is tudja! Csak annyit tud, hogy én szerzek neki partnert, de szerintem meg sem fordul a fejében hogy téged kérlek meg.
Evisse: Engem inkább az érdekel, hogy neked miért fordult meg a fejedben? - korholtam.
Stacie: Az elmúlt öt évben minden alkalommal valami olcsó, útszéli lotyót vitt magával. Itt az ideje ennek véget vetni. És most apámat idéztem. - mondta nevetve. - Engem teljesen hidegen hagy, hogy kit visz magával, de apának ez sokat jelent.
Evisse: Ok, még gondolkodom rajta. - ígértem meg nem túl nagy lelkesedéssel
Stacie: Köszi! Köszi! Köszi! - kiáltotta. - Este felhívlak! Puszi!
Evisse: Szia! - köszöntem el, de addigra már letette.
Nem akartam egyből nemet mondani, így legalább Stacie azt hiszi majd, hogy legalább gondolkodtam a dolgon.



Adam


A húgom a medence mellett napozott. Amikor odaültem mellé a szomszédos napozóágyra, egy pillantásra sem méltatott, tovább lapozgatott egy magazint.
Délelőtt már alaposan összerúgtam a port apámmal, aki ragaszkodott hozzá, hogy elmenjek arra a médiapartira, amin az elmúlt 5 évben mindig halálra untam magam. És ha ez még nem lenne elég, kitalálta hogy itt az ideje egy "komoly barátnővel" előrukkolni a társaság előtt. Mintha olyan könnyű lenne úgy ismerkedni, hogy a bennem lakozó másik személy még csak azt sem hagyja hogy egyáltalán ránézzek egy nőre. Mindig csak Evisse. Róla álmodom, egyfolytában őt látom magam előtt, hála annak a mániákus idiótának, aki ide juttatott minket.
Stacie: Savanyú képet vágsz. - jegyezte meg a szemüvege fölött rám pillantva.
Adam: Rohadtul nincs kedvem elmenni arra a partira. - vallottam be.
Stacie: Ne aggódj, igazán kellemes társaságról gondoskodtam számodra! - kuncogott.
Adam: Ugye nem egy novíciát kértél meg? - kérdeztem rosszat sejtve.
Stacie: Hm... - eltöprengett. - Nem! - megrázta a fejét. - Ennél azért jobb a helyzet.
Adam: Bianca? - találgattam.
Stacie rosszallóan nézett rám.
Stacie: Apa egészen biztosan rá gondolt, amikor azt mondta: "rendes, tisztességes és felvállalható"! - gúnyolódott.
Adam: Mintha a te barátnőid közül egy is ilyen lenne. - feleltem türelmetlenül. - Hacsak... - eltöprengtem.
Stacie: Ha most Evisse-re gondolsz el is felejtheted! - vágott közbe nyersen.
Adam: Akkor ki a csaj?
Stacie: Portland-i. - felelte.
Adam: A neve?
Stacie: Majd megkérdezed tőle. - makacskodott.
Adam: Apa jóváhagyta a dolgot? - kérdeztem gyanakodva.
Stacie: Hidd el jobban fogja kedvelni, mint a call girl-t akit tavaly vittél magaddal.
Vartanne: Call girl? - kérdezte a fejemben a hang.
Adam: Fogd be! - utasítottam rendre hangosan.
Stacie: Tessék? Ez az igazság! - méltatlankodott.
Adam: Nem hozzád beszéltem. - csúszott ki a számon.
Stacie lecsúsztatta a szemüvegét az orrára, majd végigmért.
Stacie: Ev-nek igaza volt. - sóhajtott.
Vartanne: Hívd el Evisse-t a partira! - ajánlotta.
Adam: Megőrültél? - kérdeztem ismét hangosan.
Stacie: Tudod mit? Én most csobbanok egyet addig te... beszélgess aaa... képzeletbeli barátoddal, vagy a hangokkal... vagy amivel akarsz. - jegyezte meg.


Este éppen lefekvéshez készülődtem, amikor valaki kopogott az ajtómon. Gyanakodva néztem ki a kukucskálón. Stacie volt azt. Kinyitottam az ajtót.
Stacie: Ó! - bökte ki, amikor meglátta, hogy pizsamában vagyok. - Úgy tűnik rosszkor érkeztem.
Evisse: Nem baj, gyere be. Még nem voltam igazán álmos, csak unatkoztam.
Stacie: Csak tudni akartam, hogy holnap számíthatok e rád.
Evisse: Stacie... - kezdtem óvatosan.
Stacie: Ajaj... ismerem ezt a hangot. - sóhajtott. - Kérlek, Ev! Léci! Csak pár óráról van szó. Millió ember lesz ott, nem kell kettesben maradnod Adam-mel. Csak annyi az egész hogy lássák, nem egyedül érkezett. - ígérte.
Evisse: Nem is tudom. - tördeltem a kezem. - Mostanában furcsán viselkedik.
Stacie: Éppen ezért nem kérhetek meg egy idegent. Apának nem jönne jól, ha telekürtölnék a társaságot, hogy Adam bedilizett.
Mélyen hallgattam. Adam elmeállapota teljesen hidegen hagyott, ám a közeledése már sokkal jobban aggasztott. Ha most elmegyek vele arra az estélyre, azt fogja hinni, hogy talán vevő vagyok a dologra.
Evisse: Nincs olyan ruhám amit felvehetnék. - mentegetőztem.
Az egyetlen estélyiruhám egy fekete, ódivatú darab volt. Még anyám vette nekem a szalagavatóra, amire el sem mentem.
Stacie: Nem baj! Majd adok egyet! - vágta rá.
Hát persze! Gondolhattam volna hogy ez nem jó kifogás.
Evisse: Nem tudok táncolni! - próbálkoztam.
Stacie: Ev! Ez nem az operabál, hanem egy fogadás! Nem muszáj táncolni!
Kifogytam a mentségekből.
Evisse: Na jó! - nyögtem.
Stacie felvisított majd a nyakamba ugrott.
Stacie: Jaj annyira jó lesz! Adam milyen képet fog vágni ha meglát! - kuncogott.
Nem is akartam belegondolni. Talán ha olyan hideg leszek vele mint egy jégcsap, akkor majd békén hagy.
Evisse: Csak mond el a részleteket.
Stacie: Ötre gyere át hozzánk, a fodrászom és a sminkesem majd kezelésbe vesznek. Hétkor indulunk, egy óra az út kocsival. Körülbelül éjfélig maradunk. És... igen, kb ennyi!
Evisse: Na jó! De ha rosszul végződik... én szóltam előre! - figyelmeztettem.
Stacie csak kajánul vigyorgott.


Másnap délelőtt átmentem Marie-hoz, de mint kiderült Shawn elvitte kirándulni. Olga felajánlotta, hogy menjek el vele este bingózni, de kimentettem magam, mondván a szüleimhez megyek látogatóba.
Délután semmihez sem tudtam kezdeni az idegességtől. Legszívesebben felhívtam, volna Stacie-t hogy lemondjam az egészet, de nem akartam cserben hagyni a Cole családot. Ha csak Adam-ről lett volna szó, eleve igent sem mondtam volna, de Mr. Cole nagyon kedves volt hozzám és Stacie pedig a barátnőm. Nem akartam csalódást okozni nekik.
A Cole villához érve elfogott az a nyugtalan érzés, ami mindig, ha tudtam hogy összefuthatok Adam-mel. Stacie első mondta felszabadított. Adam fodrásznál van.
Stacie már kiválasztott nekem egy ruhát. Egy halványlila szatén estélyi volt. Nagyon visszafogott és elegáns. Stacie szerint soha sem vette fel, amit az is alátámasztott, hogy még a címke is rajta volt.
Evisse: Nyolcezer dollár? - kérdeztem döbbenten.
Stacie csak belökött a ruhával az öltözőfülkébe. A ruhát csak nagy üggyel-bajjal sikerült felvennem, ráadásul olyan kivágott volt, hogy attól féltem nemes egyszerűséggel ki fogok esni belőle. Ezen aggodalmamat Stacie-vel is megosztottam.
Stacie: Legalább lesz miről beszámolniuk az újságoknak. - kuncogott.
Evisse: Újságok?- kérdeztem rémülten. - A média is ott lesz?
Stacie csak a szemét forgatta.
Stacie: Te nem nézel tévét? Ez az év második legnagyobb partija. Az állam nagy magazinjai, rádiói és tévécsatornái rendezik. Mindenki ott lesz aki számít.
Nagyon nyeltem. Még szerencse hogy az apám utálja a kiöltözős eseményeket, így anyám egészen biztosan nem lesz ott.
Stacie fodrásza egy eszelős őrült volt, olyan erővel vasalta a hajamat, hogy attól féltem, a végére megkopaszodom. A sminkes pedig az összes létező kenceficét rám maszatolta, nem lepődtem volna meg, ha csak elmosolyodok, az egész leesik az arcomról, mint egy maszk.
Esetlennek és szerencsétlennek éreztem magam. Még sohasem volt rajtam estélyiruha, és a magassarkúban és kényelmetlenül éreztem magam. A hajamat pedig még soha nem láttam egyenesen, kivéve, amikor vizesen kifésültem.
Stacie ezzel szemben pompásan festett, magabiztos volt akár egy királynő. Vörös estélyit viselt, ami csupa fodor volt és egy olyan magassarkút, amiben én lépni sem bírtam volna. Vörös haja lágy loknikban omlott a vállára. Úgy éreztem, egy idiótának tűnök mellette.
Hét óra után pár perccel, egy szobalány bekopogott. Greg és Adam már vártak ránk. Stacie nagyon izgatott lett, felkapta a pörszét, és még egyszer furólag belepillantott a tükörbe.
Stacie: Gyere!
Kézen fogott, majd kihúzott a folyosóra.
Greg: Ha nem jönnek le tíz másodpercen belül, itt hagyjuk őket. - hallatszott a hangja a földszintről.
Stacie elengedte a kezem, majd villámgyorsan leszaladt a lépcsőn. Én még csak be sem mertem fordulni a folyosón.
Greg: És Adam kísérője?
Stacie: Kisanyám rád várunk! - harsogta.
Nagy levegőt vettem, majd előléptem. A többiek a lépcső alján álltak, Adam a korlátnak támaszkodott. Amikor meglátott önkéntelenül ellökte magát.
Attól féltem menten nevetésben tör ki, de ehelyett még a szája is tátva maradt a döbbenettől.
Greg: Fiam, még meggondolhatod magad. Én a magam részéről szívesen lennék mindkét hölgy kísérője. - tréfálkozott.
Adam nem felelt semmit, továbbra is úgy pislogott rám, mint egy hal a szatyorban. Ahogy Olga szokta mondani.
Óvatosan mentem lefelé a lépcsőn, folyton attól féltem, hogy megbotlom majd. Mikor az utolsó fokokhoz értem, Greg odalépett és a kezét nyújtotta, miközben mogorván Adam-re nézett, jelezvén hogy ezt neki kellett volna megtenni.
Greg: Evisse, igazán örülök hogy velünk jössz ma este!
Evisse: Köszönöm a meghívást! - feleltem kissé zavartan.
Stacie: Induljunk! - türelmetlenkedett.
A komornyik kinyitotta az ajtót, Stacie pedig kilibbent apja karján. Adam még mindig engem bámult, majd a karján nyújtotta. Nem akartam már az este kezdetén akadékoskodni, így belekaroltam.
Így mentünk ki a limuzinhoz. Egy órás út várt ránk, csak reméltem, hogy Stacie egész úton beszél majd.
Így is volt, amint elindultunk ő és Greg azonnal beszélgetni kezdtek a tavalyi partiról, nekem pedig nem volt más dolgom, mint hogy bólogassak és időnként beszúrjak egy odaillő "Tényleg?" "Nahát!" vagy "Te jó ég!" megjegyzést.
Amint kiértünk a városból, Greg megkérte a sofőrt, hogy kapcsolja le a világítást a kocsiban, elvégre beszélgetni sötétben is lehet. Stacie ennek nyomatékot adva tovább fecsegett a Függetlenség napi tűzijátékól.
Összerezzentem, amikor Adam keze a sötétben az enyémhez ért. Az ujjai az enyémbe kulcsolódtak és láttam hogy felém fordítja a fejét. Hirtelen forróság öntött el, és úgy éreztem mentem elájulok.
Evisse: Ki... ki lehetve nyitni az ablakot? - kérdeztem dadogva, alélt hangon.
Greg: Hát persze! - felelte és azonnal leengedte az ablakot. - Jól vagy Gyermekem? - kérdezte aggódó hangon.
Evisse: Igen, csak egy kicsit meleg volt itt. - feleltem.
Adam még mindig a kezemet fogta és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a csuklómat. Próbáltam elhúzni a kezem, de nem engedte, sőt halkan kuncogni kezdett.
Stacie: Ti meg mit csináltok a sötétben? - kérdezte a túloldalról.
Adam: Evisse nem bír parancsolni a kezének. - felelte szemérmetlenül.
Kitéptem az ujjaimat az övéi szorításából, majd arrébb húzódtam az ülésen. Adam újra kuncogni kezdett.

10. Fejezet

Evisse


Kedden Shawn eljött velem Salem-be a Függetlenség-napi dekorációért. Örültem a társaságának, így az agyam nem kattogott folyton Adam-en. Hogy juthattam el idáig? Alig egy hónap telt el a végzetes baleset óta, és most már ott tartunk... szinte bele sem merek gondolni, hogy része lett az életemnek.
Hiszen tegnap óta szinte megállás nélkül rajta jár az eszem, és már-már reméltem hogy hirtelen megjelenik az üzletben, hogy piszkálódni kezdjen és alaposan felmérgesítsen. Nem bántam volna már azt sem ha ismét elüt, csak láthattam volna az arcát! Tudnom kell, hogy ő volt e Mrs. Dubfy jótevője!
Egy megrovó hang szólalt meg a fejemben: Ha így is van, mi változik?
Shawn: Szórakozottnak tűnsz. - jegyezte meg a volán mögött ülve.
Evisse: Hogy? Ja, igen... én csak aaa... szóval csak azon tűnődtem, Marie hogyan akarja feldíszíteni a kocsikat a parádéra. - füllentettem.
Shawn: És attól félsz, hogy esetleg húsevő növényeket rak majd rájuk? - kuncogott. - Csak mert olyan képet vágsz, mint akit a bíróság éppen halálbüntetésre készül ítélni.
Evisse: Csak az idő miatt aggódom.
Shawn megértően bólogatott, de le mertem volna fogadni, hogy egyetlen szavamat sem hitte el. Mégis volt benne annyi tapintat, hogy nem faggatott tovább. Stacie egészen biztosan nem hagyta volna annyiban a dolgot.
Shawn: Egyébként... kivel mész a parádéra? - kérdezte.
Evisse: Egyedül. - feleltem kertelés nélkül.
Shawn: Marie szerint az idén hatalmas tűzijáték lesz.
Evisse: Igen, Mr. Cole ajándéka a városnak.
Shawn: Adam apja?
Evisse: Legalábbis az anyja ezt állítja. - feleltem morcosan.
Shawn: Akkor Adam és te nem együtt mentek. - állapította meg.
Evisse: Nem hiszem, hogy ez egyáltalán felmerült valaha.
Shawn: Akkor mit szólnál ha te és én együtt mennénk. - ajánlotta, majd rám mosolygott.
Evisse: Ó! - böktem ki. - Igen, mármint ez jó ötlet. - feleltem meglepett-boldogan.
Shawn: Stacie-t is elhívhatnád. - tette hozzá.
Egy kicsit alábbhagyott e lelkesedésem. Akkor ez most egy randi? Vagy nem? Stacie biztosan meg tudná mondani, hogy annak számít e.
Evisse: Hát, szerintem Stacie-nek ez egy kicsit túl... unalmas lenne. - feleltem. - De majd megkérdezem.
Csak késő délután értünk haza, és a drága jó Marie uzsonnával várt minket. Friss péksütemények, limonádé és jeges tea. Nem sok kedvem volt főzni, így örömmel ültem az asztalhoz.
Marie: Nekem el kell szaladnom a méteráruboltba a szalagokért és a nőegylettel is egyeztetnem kell a díszítésről. - jelentette be izgatottan. - Lehet hogy csak este érek haza. Shawn ugye hazakíséred Evisse-t?
Shawn: Persze, Marie néni.
Meglepetten pislogtam Marie-ra. Hazakísérni? Alig pár utcányira lakom... Hirtelen sanda gyanú ébredt bennem. Marie uzsonnát készít nekünk, aztán itt hagy minket kettesben és megkéri Shawn-t hogy kísérjen haza.
Szemrehányó pillantást vetettem rá, de ő csak buzgón mosolygott.

Az uzsonna csendben zajlott. Megállapítottuk, hogy beborult az ég, és hogy Marie isteni grillázsos croissant-t süt, de ezen kívül másról nem is esett szó. Miután végeztünk, gyorsan elmosogattam, majd úgy döntöttem hazamegyek. Shawn felajánlotta hogy hazakísér, de mondtam neki hogy felesleges. Ő tovább erősködött, mondván jót tesz egy kis séta.
A hazaúton tovább kérdezgetett a Dear Valley és a virágüzlet előtti életemről. A gimnáziumról, a barátaimról és a legkínosabb: a pasijaimról.
Shawn: Soha nem jártál egy sráccal sem? - kérdezte döbbenten. Csak megráztam a fejem. - De... biztosan tetszett azért valaki, ugye?
Megtorpantam. Általában sikerült Eric emlékét tapintatosan kezelnem, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzon, de ha hirtelen szóba került, vagy valami az eszembe juttatta, a fájdalom szinte ugyanolyan erővel tört rám, mint amikor megtudtam hogy meghalt.
Shawn: Jól vagy? - megállt, majd felém fordult.
Evisse: Jól. Csak, ezekre a dolgokra nem szívesen emlékezem. - vallottam be. - Csak szeretném elfelejteni a múltat.
Shawn: Valaki egyszer azt mondta, hogy a boldogság emléke már nem okoz örömöt, de a fájdalom emléke örökké bánatossá tesz. - felelte szomorkás mosollyal.
Villámcsapásként ért a felismerés. Ez az egy életem van, és nem gyászolhatom örökké Eric-et, aki valójában sohasem volt a pasim. Nem rágódhatok napokon át azon, hogy mit tesz Adam Cole, amikor nagy valószínűséggel ő egyáltalán nem gondolom rám.
De Shawn itt van és törődik velem. Megért engem.
Evisse: Már nagyon várom a csütörtököt. - jegyeztem meg idegesen.
Shawn: Én is. Akkor... elhívod Stacie-t is? - kérdezte.
Evisse: Igen.
Shawn: Remek! Akkor holnap látjuk egymást! - jegyezte meg.
Csak most vettem észre hogy már a házam előtt vagyunk. Olyan hirtelen ért, hogy semmi frappáns nem jutott eszembe búcsúzóul.
Evisse: Szia! - köszöntem el.
Shawn intett, majd elindult vissza Marie-hoz. Bethanie és Mailo kitörő örömmel fogadtak. Lepakoltam a táskámat, majd gyorsan adtam nekik vacsorát. Miközben ettek, én lezuhanyoztam, majd egy pohár jeges teával letelepedtem a tévé elé, hogy megnézzem a Grace Klinikát.
Ez nem volt a legjobb döntés, mivel rögtön az elején elütöttek egy fiatal lányt, majd egy alkoholista szépfiú került a középpontba, aki éppen a kedvenc szereplőmnek tette a szépet.
Dühösen kikapcsoltam a tv-t, majd olvasni kezdtem, de Rhett Butler karaktere túlzottan emlékeztetett valakire. Úgy tűnt nem tudok előle elmenekülni. Mintha valaki rontást küldött volna rám, ami mindenhová elkísér.


Adam


Szerda este volt. A három napja tartó csatározás Vartanne-nal teljesen taccsra tett. Hol az egyikünk-hol a másikunk volt az erősebb, de akkor sem annyira, hogy bármit is tudnánk tenni. Kivéve, hogy az az eszelős lenullázta a bankszámlámat, egy vén szatyor kedvéért. És még csak annyi esze sem volt, hogy úgy intézze, Evisse tudomást szerezzen a dologról. Mi értelme van jótékonykodni, ha nem vághatsz fel vele?
Az ágyamon feküdtem, a fejem lüktetett, és a mennyezet mintái vad táncot jártak. elszoktam volna az italtól? Talán lassabban kellett volna innom, de nem tudhattam Vartanne mikor kap erőre, hogy aztán a falhoz vágassa velem a poharat.
A fejemben vad képek kavarogtak Evisse-ről. Vartanne emlékei, amiket a részegség hozott elő. Úgy tűnt ennek a testnek most nincs igazi ura. Mindketten elvesztettük az irányítást és most együtt zuhantunk egy mélységesen mély gödörbe. A zuhanás végtelennek tűnt és nem tudhattuk, végül hová jutunk majd.
Vartanne: Majd meghalok hol láthassam. - suttogta a fejemben.
Adam: Teljesen reménytelenek vagyunk. Két szerencsétlen idióta. Futunk egy olyan lány után, aki egy halott fiút szeret, de ha nem így lenne, akkor is... az egyikünk egy bukott angyal, a másik meg a száz kilométeres körzetben a legnagyobb gazember.
Vartanne: Olyan könnyű volt amikor vele voltam. Tudtam hogy mi aggasztja, tudtam ha veszélyben van. Mindent megadnék, ha egy percre ismét beleláthatnék a fejébe. Vajon gondol ránk?
Adam: Nincs jogom belemászni az életébe. Evisse... ő normális. Érted? Nem az a fajta lány, aki egy magamfajta gazemberrel kezd. Ő sokkal jobbat érdemelne. Én csak bántani fogom. - sóhajtottam.
Vartanne: Újra és újra eladnám a lelkem Lucifernek, ha saját testet kaphatnék. Ha valaki új lehetnék, aki odaállhatna Evisse elé és azt mondhatná neki, hogy szereti, anélkül hogy elmebetegnek, vagy részegnek titulálnák.
Adam: Istenem, hogy süllyedhettem idáig? Nyilvánvalóan csak az ital beszél belőlem... de be kell ismernem, hogy Evisse Green túl jó hozzám. Holnap talán nem is fogok erre emlékezni, ami jobb is. - nyögtem. - De most... be kell vallanom: nem vagyok méltó hozzá.
Vartanne: Tudod... bármit megadnék, hogy tudjam mi lett Eric-kel. Ő is őrangyal lett? Ha igen, akkor nem hiányzik neki Evisse? Persze, az angyalok nem emlékeznek az emberként töltött időre, de... én... én mindig úgy érzem, hogy elvesztettem valamit. Akárhányszor ránézek Evisse-re folyton azt érzem, elvesztettem őt, mielőtt még az enyém lett volna.
Adam: Én is ezt érzem. Csupán azzal aki vagyok, teljességgel lehetetlenné teszem, hogy szeressen. És igaza volt. Ki szeretne engem? Mikor még én is gyűlölöm saját magam.
Vartanne: Sohasem... gondoltál rá, hogy megváltozz? - kérdezte.
Adam: Soha semmi okom nem volt rá, hogy megváltozzak. Kiért tettem volna? Az anyámért, aki néha még a nevemre sem emlékszik? Vagy az apámért, akit kevesebbszer látok, mint egy délibábot? Esetleg a húgomért, aki megfojtana egy kanél vízben az első adandó alkalommal? - kérdeztem elkeseredetten.
Vartanne: Változz meg Evisse-ért.
Keserűen felnevettem.
Adam: És tényleg annyit ér az a lány? Megéri hogy egy angyal eladja a lelkét a gonosznak, miközben egy ördögi teremtmény éppen angyallá válik? Csak miatta? És még csak nem is biztos, hogy megkapjuk őt?
Vartanne: Semmit sem veszíthetünk.
Adam: Igen, mivel semmik vagyunk. - feleltem.
Vartanne nem válaszolt. Ezt egyetértésnek vettem.



Evisse



Szerdán egészen késő éjjelig díszítettük a kocsikat a parádéra, így csütörtökön a legkevésbé sem ébredtem ünnepi hangulatban. Szerencsére délelőtt gyermekprogramok voltak csak, így maradt időm összeszedni magam. Tegnap végre sikerült elérnem Stacie-t, aki az apjával volt Los Angeles-ben, de megígérte, hogy az ünnepre hazajön. Nem lelkesedett különösebben a helybéliekkel való elvegyülésért, de amikor megemlítettem, hogy Shawn-n hívott meg minket, mintha egy kicsit izgatott lett volna. Nem mintha szükségem lett volna még egy cselszövőre, Marie és Olga már így is remek munkát végeztek, tegnap is addig ügyeskedtek, amíg elérték, hogy Shawn és én kettesben maradjunk.
Minden tekintetben ő volt a tökéletes férfi. Jóképű, sármos, művelt, vicces és megértő. Valahogy mégsem éreztem azt a lelkesedést, amit normális esetben éreznem kellett volna. Talán ha ma este megcsókol, akkor majd helyrerázódnak a dolgok.
Délután sokáig tépelődtem mit vegyek fel a parádéra. Végül egy virágos ruhára esett a választásom, amihez barna bőrsarut húztam. A hajamat kibontva hagytam és ki is festettem magam egy kicsit.
Shawn percre pontosan érkezett. Farmert és testhez simuló pólót viselt, ami még inkább kihangsúlyozta izmos vállait. Kissé zavarban voltam. Úgy mutathatunk együtt, akár egy porcelán tányér a műanyag evőeszközzel. Persze ő a tányér.
Stacie-re közel húsz percet vártunk a házuk előtt, így szinte biztos volt, hogy le fogjuk késni a parádét. Amikor megjelent, önkéntelenül is felnevettem. Egy piros csipkés miniruhát viselt, fekete magassarkú szandállal. A haja lenyűgöző kontyba volt rendezve és a sminkje sem úgy nézett k, mint ami 10 perc alatt dobott össze. Úgy festett, mint aki egy partira készül, nem pedig egy városi mulatságra, ahol hotdogot esznek és puncsot isznak papírpohárból, majd a Dixie Chicks zenéjére táncolnak hajnalig.
Shawn: Erre megérte várni! - jegyezte meg és kipattant, hogy kinyissa az ajtót Stacie-nek.
Ennél jobban tényleg nem indulhatott volna a buli. Ez szinte garancia volt arra hogy a randiból nem lesz semmi. Tekintve, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk a főtérre, Shawn és Stacie szinte teljesen elfeledkeztek a jelenlétemről. Még belegondolni is rossz volt, hogy Marie mit szólna ehhez.
Evisse: Hé! Nincs kedvetek megnézni bűvészshow-t? - kérdeztem.
Stacie: De! Vagy várj csak, nem. Azt hiszem már elmúltam 5 éves. - kuncogott.
Shawn: Menj csak nyugodtan Ev', mi majd itt megvárunk.
Mosolyt erőltettem magamra, majd otthagytam őket. Elindultam megkeresni Marie-t és Olga-t. Talán tudnának valami tanácsot adni. Vagy talán a bűvészt kellene megkérnem, hogy tüntesse el Stacie-t az útból. Vagy akár ketté is fűrészelheti.
Hirtelen beleütköztem valakibe.
Evisse: Bocsánat én...
Adam: Semmi gond! - vigyorgott.
Evisse: Na már csak ez hiányzott! - sóhajtottam. - Mit csinálsz itt Cole?
Adam: Élvezem a parádét. - felelte, majd felmutatta a kezében a két pohár puncsot.
Evisse: És ki a szerencsés hölgy? - kérdeztem. Adam a fejével az egyik asztal felé intett.
Két idős hölgy ült ott.
Adam: Tudod... édeshármas. - magyarázta.
Mielőtt még felelni tudtam volna, Adam faképnél hagyott. Odavitte a két nagymamakorú nőnek a puncsot, majd mosolyogva mondott nekik valamit, miközben a engem nézett. A két hölgy is engem nézett, majd kuncogni kezdtek valamin.
Evisse: Min szórakoztatok olyan jól? - kérdeztem, amikor Adam visszajött.
Adam: Csak kimentettem magam. Mondván egy gyönyörű fiatal hölgy vár rám, akit meg kell csókolnom a tűzijátékkor. - felelte.
Evisse: Remek. Akkor ne várakoztasd meg. Ha megbocsátasz és most visszamegyek az asztalunkhoz. Tudod épp randin vagyok. - magyaráztam.
Adam: Mármint a húgom és Shawn barátod randiján? - kérdezte borzongató hangon.
Evisse: Shawn velem randizik! - dobbantottam.
Adam: Talán emlékeztetned kéne rá. A húgomat ismerve még negyed óra és és a kocsija hátsó ülésén kötnek ki. Bár szép időben megteszi a motorháztető is.
Olyan dühös voltam, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet, ha nem állt volna fel a veszélye hogy visszaüt. Egy monokli pedig nem éppen a legvonzóbb kiegészítő az első randin.
Az este egész jól alakult. Feltűnt Stacie két régi barátnője, akikkel nyom nélkül felszívódott, így Shawn végre megint velem foglalkozott. Bár nem tudom, hogy az orosz irodalom és zene közötti párhuzam megvitatása tényleg szerepelne e legjobb randi-beszélgetések listáján.
Ráadásul állandó, beteges félelem élt benne, hogy Adam egyszer csak megint előbukkan a semmiből, hogy aljasságokat suttogjon azon a mézédes suttogásba hajló hangján.
Shawn: Mindjárt kezdődik a tűzijáték! - próbálta túlkiabálni a zenét.
A pazarul kivilágított tér eldugott sarkában álltunk, körülöttünk fiatalok és családok, mindenki izgatottan várta a mesés tűzijátékot, amivel Mr. Cole ajándékozta meg a várost. A zene lassan átváltott egy ünnepélyes aláfestő darabba és a fények kialudtak.
Megborzongtam a sötétben, szerettem volna megkérni Shawn-t hogy fogja meg a kezem, de attól féltem totál idiótának tartott volna. Eltelt néhány perc, de nem történt semmi, úgy tűnt valami technikai hiba jöhetett közbe. Az emberek elégedetlen suttogása betöltötte a teret és elmosta a zenét.
Hirtelen valaki átölelt és a fának nyomott, ami mellett álltunk. Elakadt a lélegzetem. Ok, erre vártam két napja. Remélhetőleg Stacie nem haragszik majd meg.
Éreztem az ujjait, amint végigfutottak a vállamon, a nyakamon, majd beletúrtak a hajamba.
Evisse: Csókolj meg! - biztattam.
Istenem add, hogy legalább egy kicsit jó legyen. Csak egy parányi remény legyen ara, hogy nincs velem komolyabb baj, ha nem olvadok el Shawn-tól ha csak ránézek.
Közelebb lépett én pedig átöleltem. Az ajkai a sötétben megtalálták az enyémet. Forró volt és mohó, mint aki hosszú szomjazás után végre vízhez jut. Olyan erősen szorított, hogy szinte fájt, de ez a fájdalom borzongatóan jó volt. Úgy éreztem, ha elkezdődne a tűzijáték, az már nem is az ünnepnek, hanem ennek a csóknak szólna. Evisse Green megtalálta a tökéletes férfit és majdnem elolvad a csókjától.
Az illata olyan volt, mintha egy titkokkal teli kastélyban barangolnék. Csábító és veszélyesen vonzó. Azt kívántam bár soha többé ne engedne el. De hirtelen, olyan hirtelen, - hogy szinte elkábultam - eleresztett és mire utána kaphattam volna, már eltűnt a sötétben. Tapogatózni kezdtem, de nem láttam semmit.
Aztán hirtelen sivítva felszállt az első rakéta, vörös fénybe vonva mindent. Körülnéztem, de Shawn nem volt sehol. Az emberek tapsolni kezdtek és a zene egyre hangosabb lett. A füst fojtogatta a torkomat és csípte a szememet, de tovább furakodtam a tömegen át.
Láttam Marie-t aki Olga-val és néhány helybéli asszonnyal nézték a fényeket, láttam Olivia-t a fodrászt, aki a barátjába kapaszkodva tapsolt, Valentine papa az unokáját emelte magasba, Mrs. Dubfy pedig a fia tolókocsija mögött állt.
Megkerültem a vattacukrost, majd a játszótér felé vettem az irányt. Megtorpantam. Shawn és Stacie a mászókának dőlve csókolóztak, mint akik teljesen elfeledkeztek a külvilágról. Éreztem hogy kicsordulnak a könnyeim. Közelebb mentem, és pislogtam, de sajnos akkor is azt láttam, amit nem akartam látni.
Evisse: Shawn... - suttogtam.
Shawn és Stacie szétrebbentek.
Stacie: Ev'...
Shawn: Mi csak...
Evisse: Hogy tehetted? - kérdeztem most már sírva. - Még nincs öt perce hogy velem... - megráztam a fejem.
Stacie: Miről beszél? - kérdezte döbbenten.
Shawn: Evisse, sajnálom, hogy csak úgy ott hagytalak, de meg kellett keresnem Stacie-t, miután...
Evisse: Miután megcsókoltál? - fejezetem be.
Stacie: Mi?
Shawn: Tessék? - kérdezte döbbenten.
Stacie: Azt mondtad szeretsz, aztán megcsókoltad Evisse-t? - kérdezte dühösen.
Evisse: Te azt mondtad neki hogy szereted? - döbbentem le.
Shawn: Nem, igen... vagyis... igen szeretem, de Evisse... miről beszélsz? Én nem csókoltalak meg. Én csak eljöttem, amikor kialudtak a fények.
Evisse: Hogyan? - kérdeztem összetörten.
Shawn: Figyelj... elmondtam Stacie-nek hogy belezúgtam. Ő pedig...
Stacie: Bepánikoltam. - felelte. - De csak azért mert én is így érzek. Shawn utánam jött és... a többit te magad is láttad. - fejezte be mosolyogva.
Evisse: Oh... értem. - böktem ki szégyenkezve.
Shawn: Sajnálom. - kezdte, majd közelebb jött hozzám. - Nem hittem volna, hogy te úgy gondolsz rám. Azt hittem csak barátok vagyunk. Azt hittem észrevetted, hogy odavagyok Stacie-ért.
Evisse: Nos... azt hiszem tévedtél. - feleltem. - De mindegy. Én... én sem hittem hogy lesz köztünk valami, ameddig nem jött az a csók... aki ugye nem te voltál.
Stacie: Ev, ez haláli! Ki lehetett? - kérdezte izgatottan.
A tűzijáték véget ért és a fényeket ismét visszakapcsolták. Bántó volt a nagy világosság, főleg úgy hogy ennyi mindenre derült fény hirtelen. Körülnéztem. Az emberek kezdtek szétszéledni, néhányan a parkoló felé indultak.
Megláttam Adam-et. A fekete csodajárgánya motorháztetőjének támaszkodott és engem nézett. Hirtelen borzongás futott végig a gerincemen. Hallottam, hogy Stacie visítva felnevet mellettem, de hidegen hagyott.
Adam rám mosolygott, majd csókot dobott nekem.

9. Fejezet

Adam


Amint hazaértem, az első utam Stacie szobájába vezetett. Már a folyosón hallottam az idegesítő lánybanda cincogását, amit mostanában hallgat. Kopogtam, de a hangzavartól persze nem hallotta meg. Benyitottam. A szobája úgy festett mint egy katasztrófa sújtotta terület. Könyvek és magazinok hevertek az ágyon, a padlón, néhány cipő csak úgy ledobálva árválkodott az ágy mellett.
Benéztem a gardróbba, ahol megláttam húgocskámat a tükör előtt pózolni. A ruha amit viselt egy pornósztárnak is becsületére vált volna.
Adam: Apa imádná ezt!
Stacie összerezzent, majd megfordult.
Stacie: Törődj a magad dolgával!
Adam: Készülsz valahová? - kérdezgettem.
Vartanne: Mit akarsz tőle? - szólalt meg a hang a fejemben.
Stacie: És ha igen? - kérdezte kihívóan, majd elviharzott mellettem és eltűnt a fürdőben.
Vartanne: Mire jó ez az egész? - kérdezte.
Adam: Nem tudnád befogni csak egy percre? - kérdeztem halkan.
Stacie: Mondtál valamit? - hajolt ki az ajtón.
Adam: Nem, semmit. - feleltem és igyekeztem közömbös, unott arcot vágni. - Evisse is veled megy?
Stacie: Nem, elhívtam, de nemet mondott. Azt hiszem a Bianca-balhé egy kicsit kiakasztotta. - kuncogott. - Majd holnap felhívom.
Adam: Nem tudod véletlenül mit tervez ma estére? - kérdeztem csak úgy mellékesen.
Stacie: Mi ez a hirtelen változás drága egyetlen bátyuskám? - kérdezte gúnyosan és a csípőjére tette a kezét. - Azt hittem ki nem állhatod a barátnőmet.
Adam: Barátnőd... párszor a nyakába tudtad magad varrni, de ez még nem jelenti azt, hogy barátnők lennétek.
Stacie: Mint ha te olyan sok mindent tudnál a barátságról! Hány barátod is van? - kérdezte majd magában elkezdett számolni. - Ó, tényleg! Egy sincs! Talán csak a jó öreg Jack!
Adam: Stacie... nekem erre nincs időm. Szóval, nyögd már ki! - kezdtem elveszteni a türelmem. - Mit csinál ma este Evisse?
Stacie: Hát jó. Mikor legutoljára beszéltünk azt tervezte, hogy kivesz egy könyvet és olvasni fog. - forgatta a szemét. - Komolyan! Péntek este van!
Adam: Nos úgy tűnik a tervei kissé módosultak. - somolyogtam.
Stacie: Várj... te! - rám mutatott. - Te szaglásztál utána, igaz? Ezért vagy csurom víz és ezért... ó istenem! Téged érdekel, Evisse! - kacagott.
Adam: Ne beszélj hülyeségeket!
Stacie: Hát ez lenne a sors, édes bátyám! Minden csaj száz kilóméteres körzetben a lábaid előtt hever, de aki neked kell, az még csak emberszámba sem vesz! - ironizált. - Tragikus, de... be kell hogy valljam: imádom! - kacsintott, majd kifestette a száját.
Vartanne: Kérdezz már rá Shawn-ra!
Adam: Fogd be!
Stacie: Ugyan, kérlek! - lesújtóan nézett rám.
Adam: Miért futnék olyan lány után aki foglalt? - kérdeztem.
Stacie: Ez régen, nem okozott problémát. De miről beszélsz? Evisse-nek nincs pasija.
Adam: Úgy néz ki hogy a ti kis barátságotok talán még sem olyan szoros. - sóhajtottam diadalittasan. - Ma volt szerencsém összefutni Evisse kis barátjával. A neve Shawn. Valami nagyvilági aranyifjú, aki Mercedes-t vezet és a ruhái többe kerülnek, mint a személyzetünk teljes fizetése.
Stacie döbbenten nézett rám.
Stacie: Most csak szívatsz! - dadogta.
Adam: Még meg is csókolta előttem.
Stacie: Hát... hát ezt nem hiszem el! - felkapta a táskáját, majd kiviharzott a szobából.
Vartanne: Látod... mondtam! Evisse-nek nincs barátja! Ha lenne, Stacie-nek egészen biztosan elmondja. Ha nem is önszántából, de a húgod kiszedte volna belőle.
Adam: Nem hiszem el, hogy képes volt színjátékot rendezni! - nevettem. - Ó, kicsi Evisse! Ez itt a profi liga! Az amatőröknek itt nincs esélyük.
Vartanne: Ezzel mire célzol? - kérdezte idegesen.
Nem feleltem. Majd pont neki mondanám el, hogy mit tervezek.


Evisse


Shawn türelmesen kivárta, amíg bevásárolok és készségesen cipelte a csomagokat. Nem igazán tudtam, hogyan beszélgessek vele, ő annyira más volt mint én. Egy sikeres, gazdag üzletember, aki után megfordulnak a nők. El tudtam képzelni miket mondanak majd az emberek, miután vele láttak.
Evisse: És... te mivel foglalkozol? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba.
Shawn: Műkereskedő vagyok. Pontosabban, felkutatom a műkincseket és megszerzem őket az ügyfeleimnek. - felelte.
Evisse: Hű! - csak ennyit bírtam kinyögni. Shawn elmosolyodott.
Shawn: Mond csak, az az öntelt ficsúr az üzletben, mindig így bánik veled? - kérdezte aggódva.
Evisse: Adam? - felnyögtem. - Fogalmam sincs mi ütött belé. Egy héttel ezelőtt még utált, most meg...
Shawn: Mindenesetre az udvarlási stílusa meglehetősen sajátos! - nevetett.
Evisse: Ige, ez ilyesmit gyógyszerrel szokták kezelni. - feleltem keserűen.
Shawn felnevetett. Közben befordultunk az utcámba. Már messziről feltűnt Stacie tűzpiros autója. A lány a kocsi mellett állt, kihívóan a motorháztetőnek támaszkodott és cigarettázott. Úgy nézett ki, mint aki bulizni készül.
Shawn: Ki az a csinibaba? - kérdezte gyanakodva.
Evisse: Stacie? Ő... az... a barátnőm. - vallottam be. - Mellesleg Adam húga.
Shawn: Kár. - felelte.
Leparkolta a kocsit Stacie autója mögé, majd kinyitotta nekem az ajtót. Stacie türelmetlenül topogott a járdán.
Evisse: Szia!
Stacie: Azt hittem a barátnőm vagy! - kiáltotta.
Evisse: Az is vagyok! - feleltem zavartan.
Shawn ezalatt a csomagtartóhoz ment, hogy kivegye a csomagokat.
Stacie: Ó tényleg? Akkor miért van az hogy a félkegyelmű bátyám előbb tudja, hogy bepasiztál, mint én, aki állítólag a barátnőd vagyok? Ráadásul ma délelőtt beszéltünk! - hisztizett.
Evisse: Stac' ez egy kicsit bonyolult. - kezdtem.
Stacie: Mármint az, hogy nem vagyok elég jó neked?
Evisse: Ez nem igaz! - védekeztem.
Stacie: Akkor miért nem mondasz el nekem soha semmit! Alig beszélsz magadról! Pedig én mindent elmondtam Neked! A barátnők megbíznak egymásban!
Evisse: Nem akarok az új Bianca lenni. - feleltem halkan.
Stacie: Cseszd meg! - kiáltotta. - Az embereknek igazuk van, te nem vagy százas! Ezért bújtál el ide a világ háta mögé!
Evisse: Stacie ne légy igazságtalan! Alig ismerlek, nem kérheted hogy mindent elmondjak neked. - kértem. - Ha meghallgatnál megmagyaráznám ezt az egész dolgot.
Stacie: Ok, tessék. Ki vele! - pattogott. - Mi van köztetek? - a fejével Shawn felé intett.
Evisse: Mi csak... - elakadtam.
Shawn: A bátyád ráakaszkodott Evisse-re, de én közbeléptem. - felelte helyettem. - Egyébként Shawn vagyok.
Stacie: Én pedig Stacie Cole... vagyis "A Stacie Cole". - tette hozzá, majd kezet nyújtott Shawn-nak. - Szóval... kamuztok Adam-nek? Ez nagyon mocskos... de ugye beszállhatok? - kuncogott.
A hangulatváltozásaitól skizofréniát kap az ember.
Evisse: Igazából Shawn csak egy pár napig marad itt, nem hinném hogy szükség lenne újabb felvonásra. - avatkoztam közbe.
Stacie: Jaj ne! - nyafogta. - Maradj még egy kicsit! Olyan kevés alkalmam van rá hogy a bátyámat kikészítsem! - Shawn karjába kapaszkodott, aki fejcsóválva nevetett.
Shawn: Nem vagy semmi, hallod!
Stacie: Ev' kérlek!
Evisse: Szó sem lehet róla! Ami engem illet eszem ágában sincs a bátyáddal való találkozásaim számát növelni. Sőt! Amennyire lehet szeretnék kitérni az útjából. - ellenkeztem.
Stacie: Ha nem mondasz igent azonnal felhívom és megmondom neki, hogy epekedve várod az ágyadban! - fenyegetett. Nevettem, de a fejemet csóváltam.
Shawn várakozásteljesen nézett ránk. Úgy tűnt nagyon jól szórakozik. Stacie elővette a mobilját, majd megmutatta, hogy Adam számát tárcsázta. Én csak a fejemet csóváltam. Stacie a füléhez emelte a telefont.
Stacie: Megnyugodhatsz, édesem! Evisse továbbra is csak utánad epekedik! - csiripelte a telefonba.
Evisse: Nagyon vicces vagy Stacie... folytasd csak. - forgattam a szememet.
Shawn: Szerintem tényleg felhívta. - suttogta a fülembe. Én csak legyintettem.
Stacie: Igen, ő maga mondta, hogy epekedik érted! Csak nem meri beismerni, tudod félénk egy kicsit.
Felnevettem. Stacie néha olyan, mint egy bohóc.
Evisse: Ó hát persze, csak a lehetőségre várok, hogy szerelmet vallhassak! - jegyeztem meg drámaian.
Stacie rám kacsintott, majd a fülemhez tartotta a telefonját.
Evisse: Igen, Adam így igaz! Halálosan beléd szerettem és életem hátralevő részében neked szeretnék whiskey-t szervírozni természetesen csak és kizárólag csipkében.
Shawn felnevetett. Stacie a szája elé kapta a kezét.
Evisse: Hát nem válaszolsz? Mond, ugye eljössz értem ma este? - folytattam a játékot.
Adam: Csak ha tényleg csipkében leszel! - hallottam a vonal túlsó feléről.
Elakadt a lélegzetem. Stacie és Shawn ekkor már hangosan nevettek. Kikaptam Stacie kezéből a telefont, majd megnyomtam a "kívás vége" parancsgombot.
Evisse: Nem hiszem el, hogy képes voltál felhívni! - nyögtem.
Stacie: Én meg... - nevetett. - nem hiszem el hogy az imént szerelmet vallottál a bátyámnak!
Evisse: Jaj fogjátok már be! - kiáltottam.
Azok ketten még mindig úgy nevettek mint két eszelős.
Shawn: Bocsi, csak elképzeltem mit csinálhat most Adam... - nevetett.
Stacie: Jobb ha ma este bezárod az ajtót, Ev'!
Evisse: Jobb ha ti ketten csak egymás között szaporodtok! - vetettem oda, majd méltóságom morzsáit összekapargatva faképnél hagytam őket.


Vartanne


Szombaton a komornyik ébresztett minket, emlékeztetve Adam-et, hogy ma van az édesanyja születésnapja.
Vartanne: Nem hiszem el hogy képes vagy elfeledkezni annak a születésnapjáról, aki életet adott neked.
Adam: Ő néha még a létezésemet is elfelejti, hát bocsásd meg hogy nem tetováltatom rögtön a vállamra! - morogta.
Vartanne: Még mindig a tegnapi miatt morogsz? - kérdeztem aggódva.
Adam tegnap iszonyú dühös volt, amiért Stacie és Evisse gúnyt űztek belőle. Alig bírtam lefékezni. Ám volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, nem is dühös, inkább csalódott.
Adam: Evisse-ből elsőrendű tanítvány válik majd! Ugyanolyan semmirekellő ostoba tyúk lesz belőle, mint a húgocskámból.
Vartanne: Ne hasonlítsd össze Evisse-t Stacie-vel.
Ez viszont engem dühített fel.
Adam: Igazad van, ez a tegnapi biztosan Stacie műve volt. Evisse nem eléggé rafkós hogy ilyesmit kitaláljon.
Vartanne: Ha csak egy kicsit is használnád az eszed vagy belegondolnál, hogy hogyan bánsz másokkal, akkor beismernéd, hogy megérdemelted. Játszottál Evisse-szel, de ő nem vághat vissza? Miért?
Adam: Ő csak egy kislány. Én pedig Adam Cole vagyok. - felelte öntelten. - Nem vagyunk egy szinten.
Vartanne: Látod ebben egyetértek. Ő egy tiszta szívű, csodálatos, különleges ember. Téged pedig még embernek nevezni is csak jóindulattal lehet. - feleltem lesújtóan. - Most már belátom, hogy igazad volt. Semmi esélyed Evisse-nél. Még velem a testedben sincs!
Adam: A helyedben mélyen hallgatnék. - felelte. - Egyelőre ez az én testem, és amennyire észrevettem kettőnk közül eddig én kerültem hozzá a legközelebb. Belőled eddig semmit sem látott.
Vartanne: Nem is fog! Veled a képben, eszem ágában sincs kitenni őt ennek a...
Adam: Miért Vartanne? Őt akartad. Megkaptad hozzá a testem és... nevezzük úgy... a szakértelmem. Ha valaki, hát én képes vagyok őt levenni a lábáról. De jól vigyázz, ha így lesz, te labdába sem rúghatsz. Nem beléd lesz szerelmes, hanem belém. És ha letelt a három hónap, a pokol fenekéről nézheted majd, ahogyan tönkreteszem a kis virágáruslányod életét. Ha végzek vele, garantálom hogy soha többé nem bír majd ránézni másik férfira.
Vartanne: Te szívtelen szörnyeteg. - suttogtam halkan.
Adam: Addig nem nyugszom, amíg belém nem szeret. Aztán elhagyom... ez lesz élete tragédiája.
Vartanne: Erről már lekéstél. - feleltem. - Evisse már átélte mindezt. Szívből szeretett, és elhagyták.
Adam: Miért nem lepődtem most meg. A srácnak legalább volt annyi esze, hogy lelépett.
Vartanne: Meghalt. - feleltem.
Adam döbbenten megtorpant. Vártam hogy mond majd valami kegyetlenséget, de csak elhúzta a száját. Miért ilyen kegyetlen a sors? Miért kell egyetlen testbe zárva élnie annak a két lénynek, akik ennyire különböznek? Az egyikük pusztításra a másikuk oltalmazásra született.


Evisse


Szombaton délelőtt beugrottam Marie helyett az üzletbe. Ő maga elutazott Shawn-nal Salem-be. Nem bántam, hogy dolgoznom kell, legalább el tudtam terelni a gondolataimat a tegnap estéről. Ma reggel, mielőtt Marie felhívott, komolyan elgondolkoztam rajta, hogy hazaköltözöm Portlandbe. Még nincs késő jelentkezni egy egyetemre, apa odáig lenne, ha végre hazamennék. És Adam Cole-t sem kellene többé látnom.
Az ajtó feletti csengőcske először szólalt meg a mai nap során. Felnéztem a könyvemből. Az idős Mrs. Dubfy lépett be. Apró termetű, törékeny asszony volt, talán hetvenöt éves is elmúlt már. Akárhányszor láttam, mindig szerényen volt felöltözve és úgy festett, mint az alázat elő szobra. Marie elmesélte, hogy milyen nehéz körülmények között él. Néhány éve elvesztette a férjét, és azóta egyedül gondoskodott a tolószékhez kötött fiáról. Ám anyagi problémái ellenére is minden héten vett virágot a férje sírjára és a templomnak is rendszeresen adakozott.
Evisse: Jó napot, Mrs. Dubfy! Hogy van? - kérdeztem kedvesen.
Mrs. Dubfy: Hát csak olyan öregesen, kedveském. - sóhajtott. - Mond csak , a gyógyszertár nyitva lehet? Harry megfázott egy kicsit ebben a hűvös időben.
Köztudott volt, hogy a Dubfy család számára a tél beköszönte maga a rémálom. Az idős hölgy nyugdíjából alig telt tűzifára, a kis házacskában, ahol éltek, csak két aprócska kályha volt. A fa, amit a helybéliek közös összefogással vásároltak, biztosan elfogyott már.
Evisse: Igen, Mrs. Dubfy. Ha jól tudom kettőig nyitva vannak. Ha nem bánja szólok a szomszédomnak. Tudja ő asztalos. Biztosan tudna adni önöknek egy kis fát, ami kitartana a hétvégére. Hétfőn már ismét jó idő lesz.
Mrs. Dubfy: Én igazán nem akarok gondot okozni. - motyogta.
Evisse: Ugyan, Mr. George még örül is, ha odaadhatja valakinek a felesleges fát. - biztattam.
Mrs. Dubfy: Köszönöm, kedveském! - sóhajtott. - De nem akarlak feltartani egész délelőtt.
Evisse: Ugyan, ne tessék aggódni. Mit adhatok? Marie tegnap gyönyörű liliomokat hozatott. - ajánlottam.
Mrs. Dubfy: Rózsát szeretnék, ha van. Az én drága Will-emnek az volt a kedvence.
Evisse: Lássuk... van vörös, fehér, halvány rózsaszín, barack színű és sárga. - soroltam.
Mrs. Dubfy: Hát akkor legyen a sárga. Azt kaptam Will-től az első házassági évfordulónkra. Szegényem vöröset akart venni, de az összes elfogyott. - nevetett. Elmosolyodtam. - Tíz szálat vinnék el.
Bólintottam, majd kimentem a rózsákért a raktárba. Közben hallottam hogy újabb vevő érkezett. Egy kicsit kiigazítottam a rózsákat, levágtam a töviseket, majd mutatós csokorba rendeztem őket, végül beletekertem az egészet egy papírba.
Mrs. Dubfy: Csodaszépek! - sóhajtott. - Mennyit fizetek?
Evisse: 11 dollár 50 cent lesz összesen. - feleltem. Mrs. Dubfy arca megrándult, de előkereste a pénzt kopott tárcájából.
Nem bírtam nézni. Lehet hogy emiatt nem tud élelmet vagy gyógyszert vásárolni.
Evisse: Várjon Mrs.Dubfy! Milyen buta vagyok... a rózsát tegnap Marie leárazta. Csak 7 dollár 50 lesz.
Az asszony arca megkönnyebbülést sugárzott. Odaadta a pénzt, majd felnyalábolta a csokrot és szép napot kívánva elsietett. Felsóhajtottam, majd kivettem a táskámból a hiányzó pénzt és betettem a kasszába. Eszembe jutott a másik vevő, aki a kerámiás polcot nézegette, amíg én Mrs. Dubfy-val voltam elfoglalva.
Ám most engem nézett. Mély levegőt vettem.
Evisse: Mit tehetek érted, Adam?
Adam: Az anyámnak szülinapja van. Egy csokor virágot szeretnék. - felelte.
Evisse: Rendben. Melyik a kedvence?
Adam megvonta a vállát. Jellemző.
Evisse: Mit szólnál fehér liliomhoz? - kérdeztem. Adam bólintott. - Mennyit tegyek a csokorba? 9 szál?
Adam: Elviszem az összeset. - felelte.
Evisse: Az több mint 30 szál.
Adam: Csak csinálj belőlük egy csokrot.
Rá hagytam. Behoztam a virágokat, majd nekiálltam, hogy elrendezzem a csokrot.
Adam: Az az idős hölgy a barátod? - kérdezte.
Evisse: Minden héten nálunk vásárol. - feleltem.
Adam: De... egyébként nem ismered?
Evisse: Párszor találkoztunk a városban is.
Adam: Akkor miért hagytad hogy megkopasszon?
Ledobtam az ollót és rámeredtem Adam-re.
Evisse: Te élsz itt születésed óta és még csak a nevét sem tudod! Hát figyelj! A neve Mrs. Dubfy. Özvegy, aki a súlyosan beteg fiát ápolja. A nyugdíjából éppen hogy futja nekik a megélhetésre, de mégis minden héten vesz virágot a férje sírjára, még akkor is, ha télen dideregni fognak, mert nincs pénzük tűzifára. - hadartam.
Adam: Lehetne annyi esze, hogy nem buta virágokra költi el a pénzét! - morogta zavartan.
Evisse: Látszik, hogy te még sohasem veszítettél el senkit akit szerettél.
Adam: Miért, te igen?
Nem feleltem. Gyorsan befejeztem a csokrot, majd beütöttem a pénztárgépbe a költségeket.
Evisse: 110 dollár kereken.
Adam: Itt van 100 meg még 50. Nincs apróm. - felelte, majd felkapta a csokrot. - Viszlát!
Evisse: Viszlát! - morogtam.
Beraktam a pénzt Marie jótékonysági perselyébe. Nekem egészen biztosan nem kell Adam pénze.

Hétfőn borús hangulatban érkeztem meg az üzletbe. Az idő csodaszép volt, a nap hét ágra sütött én mégis nyomorúságosnak éreztem magam. A pult mögött Marie és Olga élénken tárgyaltak valamit.
Evisse: Jó reggelt! - köszöntöttem őket. - Mi történt? Nagyon izgatottnak tűntök.
Olga: Jó hogy jössz Evisse! El sem fogod hinni mi történt!
Evisse: Jó vagy rossz hír?
Marie: Csodálatos! Képzeld, valaki tegnap tízezer dollárt hagyott Mrs. Dubfy postaládájában! És egy névtelen levelet, amiben azt írták, hogy ma beszerelik a korszerű fűtést a házába és ezentúl hetente kétszer a Whole Foods-tól egy élelmiszercsomagot fognak kapni. És képzeld, az imént hallottuk, hogy a szerelők csakugyan ott toporogtak már kora reggel az idős hölgy háza előtt és a beígért étel is megérkezett.
Döbbenten néztem rájuk.
Olga: Gondolnád, hogy létezik még ilyen jóság ebben a gonosz világban?
Evisse: Nem... nem volt aláírva a levél? - dadogtam.
Marie: De igen. Annyi állt rajta: Egy őrangyal. - felelte.
Olga még mondott valamit, de én már nem hallottam. A pultnak dőltem és a fejemben villámként cikáztak a gondolatok. Lehetetlen hogy Adam tette.... vagy... nem, egészen biztosan nem ő volt. De akkor... ez túl kísérteties. A szombaton történtek után, hirtelen feltűnik valaki, aki éppen Mrs. Dubfy-n akar segíteni? Ki más tette volna ha nem ő?
Képtelen voltam elhinni, hogy Adam ilyet tenne. Nem akartam elhinni. Hogyan tudnám ezek után gyűlölni?

8 Fejezet

Vartanne


Az eső tegnap éjszaka óta zuhogott. Minden szürke és fénytelen volt, az eget koszos felhők takarták. Az időjárás pontos metaforája volt annak, amit éreztem. Reménytelenség... Mintha egy sötét alagút közepén állnék és nem látnám a fényt, de azt sem tudnám melyik irányba induljak.
Ha döntenék is, itt volt Adam, aki egészen biztosan a másik irányt választaná. Mágnesként vonzódtam Evisse-hez, de Adam volt az ellenpólus, a taszítóerő. Mintha kinyújtanád a kezed valamiért, aztán amikor elérnéd, inkább ellököd magadtól.
Az esőben álltam Marie üzlete előtt, az út túloldalán. A kirakaton keresztül láttam Evisse-t, amint a polcokon felhalmozott cserepes virágokat öntözi, majd csokrot állít össze a vevőnek, telefonál, olvas, éli az életét.
Vartanne: Vajon gondol rám? - sóhajtottam.
Adam: Igen... biztosan elképzeli, amint egy virágokkal teli mezőn szaladunk egymás felé lassított felvételben. - jegyeztem meg cinikusan. - Menjünk már haza, lefagy a tököm.
Vartanne: Csak még egy perc.
Adam: Már vagy fél órája hajtogatod ezt. Figyelmeztetlek, ha én leszek az erősebb, olyan részegre iszom majd magam mint még soha.
Nem feleltem semmit, csak feljebb húztam a bőrkabát cipzárját. Adam tovább szitkozódott, de a hangja olyan messziről szólt, mintha annak a bizonyos alagútnak a másik végén lenne.
Kiléptem az útra, és futólag körülnéztem.
Adam: Mit csinálsz? Hé! Állj meg! Állj meg! - kiáltotta.
Megálltam. Most ő volt az erősebb. Visszamentünk az út túloldalára.
Vartanne: Beszélnem kell vele!
Adam: Nem, nem kell. Ha beszélgetni akarsz valakivel itt vagyok én. Beszéljünk arról, hogy nekem mi kell. Kell egy whiskey és száraz ruha!
Vartanne: Odamegyünk!
Ismét kiléptem az útra, de Adam megállított.
Adam: Nem! Nem! Nem!
Vartanne: Nem megyünk be, csak...
Adam: Még szép hogy nem. Az egyetlen hely, ahová be szeretnék menni az egy kocsma!
Vartanne: Felejtsd el!
Adam: Ok, akkor te meg felejtsd el azt!
Vartanne: Őt! Van neve is...
Adam: Lehet hogy mondtam már, de azért elismétlem: utállak!


Evisse

Az íróasztalon álló órára néztem. Fél négyet mutatott, azaz még fél óra volt hátra a munkaidőmből. Nem sok esély volt rá, hogy addig bárki is betoppan, ezért elkezdtem tervezni a nap további részét. Be kell vásárolni hétvégére, el kell mennem a pékségbe, a könyvtárba, a zöldségeshez, otthon ki kell takarítanom a fürdőszobát.
Éppen a kirakatban lévő virágokat öntöztem, amikor az utcára kinézve megpillantottam egy alakot, aki hol kirohant az úttestre, hol visszament a szemközti üzletsor járdájára. Közben erőteljesen gesztikulált. Sötét farmert, fekete bakancsot és bőrkabátot viselt, a fejét csukja takarta. Az arcát nem láttam jól, de majdnem biztos voltam benne, hogy Adam az.
Mégis mit művel? Kiléptem az üzlet ajtaján.
Evisse: Adam? - szólítottam meg.
Megfordult, majd bambán nézett rám.
Evisse: Mit csinálsz az úton?
Adam: Semmit. - felelte zavartan.
Evisse: Biztos, hogy nincs semmi gond? Ne hívjak fel valakit?
Mondjuk a diliházat?
Adam: Nem kell! Jól vagyok! - bizonygatta, majd átszaladt az úton hozzám.
Megállt előttem és elmosolyodott.
Evisse: Talán Stacie érted jöhetne...
Adam: Nincs rá szükség, jól vagyok... csak... - elakadt. - Rohadtul kellene egy ital és nem voltam már nővel egy hete!
A szája elé kapta a kezét, majd rémülten nézett rám.
Evisse: Ez egy virágbolt, szóval itt biztosan nem találod meg amit keresel... - vetettem oda dühösen, majd beviharzottam az üzletbe és bezártam az ajtót.
Adam az ajtóban állt, és végtelenül elkeseredettnek tűnt. Odamentem és széttártam a karom, mintha azt kérdezném: mi van? Ő elmosolyodott, majd az üveghez hajolt és rálehelt. Aztán egy szívet rajzolt az üvegre.
Pislogtam párat, majd én is ráleheltem az üvegre és beleírtam: Örült.
Adam elnevette magát, de a fejét csóválta. Közben hallottam, hogy Marie lejött az emeletről, így visszamentem az íróasztalhoz.
Marie: A fene egye meg, nem találom a szemüvegem!
Evisse: A kocsiban hagytad. - emlékeztettem.
Marie: Ó tényleg, köszönöm! Nélküled semmire sem mennék. - rám mosolygott.
Evisse: Ha gondolod maradhatok még egy órát. - ajánlottam.
Eszem ágában sem volt kitenni a lábam az üzletből, amíg Adam egy kilométeres körzetben tartózkodik.
Marie: Nem kell, azt hiszem bezárok. Ilyen időben mindenki hazamegy úgyis, amint lejár a munkaidő. - magyarázta. - Mond csak, miért tapad a kirakatüvegre Adam Cole? - kérdezte homlok-ráncolva.
Amikor Adam észrevette, hogy Marie őt figyeli, úgy csinált, mintha keresne valamit a járdán.
Marie: Most meg mit keres?
Evisse: Talán az eszét? - kérdeztem.
Marie: Elázott akár egy varjú. - sóhajtott. - Még megfázik szegény.
Marie odament az ajtóhoz és ki akarta nyitni. Elfordította a kulcsot, majd rám nézett, én pedig mélyebbre csúsztam a széken.
Adam: Jó napot, Marie!
Marie: Adam, gyere be fiam. Teljesen eláztál. - ajánlotta.
Adam: Én... azt hiszem inkább hazamegyek. - mentegetőzött.
Marie: A kocsid itt van valahol?
Adam: Nem, gyalog jöttem.
Adam Cole gyalog. Na szép! Ezt is megértük!
Marie: Ami azt illeti meg akartam kérni Evisse-t, hogy menjen el a gyógyszertárba. Ha gondolod egyúttal hazavihet téged.
Majdnem leestem a székről.
Adam: Igen, az nagyszerű lenne! - bólogatott, majd rám vigyorgott.
Legszívesebben hozzávágtam volna valamit.
Marie: Kicsikém, ugye hazaviszed Adam-et?
Evisse: Igen, Marie! - sóhajtottam.
Marie: Addig gyere be Adam, főzök neked egy teát.
Adam engedelmesen belépett az üzletbe. A ruhájából csöpögött a víz. Marie mosolyogva eltűnt, majd fél pillanat múlva visszatért egy törülközővel és egy takaróval. Leültette Adam-et a kályha elé, amiben már csak parázs volt.
Adam úgy ült ott, majd egy elveszett kisfiú.
Marie: Tessék, tettem bele egy kis mézet is!
Adam elvette a teát, majd rámosolygott Marie-ra. Maga volt a földre szállt angyal. Felfordult tőle a gyomrom.
Marie: Én felmegyek, Evisse majd a gondodat visel.
Hát hogyne! Kirakom valahol a város szélén, remélhetőleg széttépik a vadállatok.
Adam: Azt hiszem... van egy kis lázam. - sóhajtott, amikor Marie már biztonságos távolban volt.
Rá néztem. Vajon mit akarhat?
Adam: Nem néznéd meg? Kérlek...
Felnyögtem, majd odamentem hozzá és a homlokára tettem a kezem.
Evisse: Nem vagy lázas. - feleltem.
Adam: Csak mert elöntött egyfajta... melegség. - rám sandított.
Evisse: A kályha miatt van. - vontam meg a vállam, majd kimentem a raktárba, jelezvén, hogy a beszélgetés részemről véget ért.
Persze utánam jött. Megállt az ajtóban és engem nézett, miközben a dobozok között kutattam.
Adam: Tudod, folyton te jársz a fejemben.
Elnevettem magam.
Evisse: A pia és a szex után...
Adam: Vezeted a listámat.
Evisse: Te is az enyémet. Eláruljam mi a neve? "Pasik akikkel bár sohasem találkoztam volna"
Adam: Miért vagy olyan kis szúrós, Evisse? Várj csak, igazából ez az ami tetszik benned, hogy nem dobod hanyatt magad, attól aki vagyok.
Evisse: Mert egyébként az összes csaj a lábaid előtt hever...
Adam: Igen.
Evisse: Akkor miért nem őket boldogítod? - kérdeztem elkeseredetten.
Adam: Mert csak te érdekelsz. - felelte, majd közelebb jött.
Gyorsan kicsusszantam mellette a raktárból, és visszamentem az üzletbe. Éppen ki akartam tenni az ajtóra a "Zárva" táblát, amikor Adam elkapott hátulról és magához húzott.
Adam: Ha bezártad visszabújunk a raktárba? Ismerek egy játékot, amit sötétben kell játszani. - suttogta.
Próbáltam kiszabadulni, de nem engedett, sőt maga felé fordított.
Evisse: Ha nem engedsz el, sikítok. Marie-nek van pisztolya. - fenyegettem.
Adam: Akkor majd megkérem, hogy a szívemre célozzon. - felelte, és még szorosabban magához húzott.
Próbáltam ellökni, de sokkal erősebb volt nálam. Csak nevetett rajtam, és már tényleg azon a ponton voltam, hogy sikítok, amikor az ajtó feletti csengő megszólalt és hideg fuvallat kíséretében egy idegen férfi lépett be az üzletbe. Megtorpant, majd ránk meredt. Az agyam villámgyorsan kapcsolt.
Evisse: Hát itt vagy, drágám? - kérdeztem és kiszabadítottam magam Adam karjából, majd az idegenhez araszoltam.
Ő értetlenül nézett rám, én pedig szinte könyörögtem a szememmel. "Léci segíts!"
Adam: Ki ez? - kérdezte gúnyosan. - Vagy minden vevőt "Drágámnak" szólítasz?
Shawn: A nevem Shawn és a kisasszony nyugodtan szólíthat "Drágámnak" vagy aminek akar. - felelte, majd átkarolt.
Adam döbbenten nézett ránk.
Adam: Ez a pasid? Neked... nincs pasid... - kiáltotta döbbenten.
Evisse: Csak most kezdtünk randizni. - mentegetőztem.
Shawn: De ami azt illeti megőrülök Evisse-ért. - tette hozzá.
Meglepetten néztem rá. Honnét tudja a nevem?
Adam: Tudjátok... én ezt nem veszem be. - felelte és leült a székre, majd hátradőlt és összekulcsolta a kezét a mellén. - Mi Evisse vezetékneve?
Shawn: Green. - felelte azonnal.
Adam: És a kedvence filmje?
Shawn: Római vakáció... vagy az Álom Luxuskivitelben? - kérdezte elgondolkozva.
Döbbenten néztem rá. Ki ez?
Adam: Ha te vagy a pasija csókold meg!
Szerettem volna ellenkezni, de az idegen megragadott és szájon csókolt. Annyi időm sem volt, hogy ellenkezzek. Amikor elengedett, úgy éreztem, összerogyok.
Adam felkelt a székről, majd végigmért minket. Az ál-pasim is végigmérte őt, miközben a keze egész végig a derekamon pihent. Végül Adam adta fel először a szempárbajt. Kiviharzott az üzletből.
Evisse: Ok... nekem most le kell ülnöm. - sóhajtottam és az asztal mögé vonszoltam magam.
Shawn: Ki volt az a beképzelt hólyag? - kérdezte.
Evisse: Egy ismerős. - feleltem. - Megtudhatnám honnét tudod a nevem és a kedvenc filmem?
Marie: Shawn! - harsogta a hátam mögött.
Shawn: Marie néni! - az arca felderült, majd Marie-hoz szaladt és a karjába kapta.
Marie: Istenem, olyan régen nem láttalak! - sóhajtott a könnyeit törölgetve.
Shawn: Gondoltam megleplek. Portland-ben volt dolgom, és direkt megkértem a nagyit, hogy ne szóljon neked.
Marie: A húgom mindig is imádta a meglepetéseket. - kuncogott. - Ó, szegény Evisse-t pedig egészen elfelejtettük. Evisse, ő itt a húgom unokája, Shawn. - mutatta be.
Dadogtam valamit válaszként.
Shawn: Marie már rengeteget mesélt rólad. - rám mosolygott én pedig ismét csak hápogni tudtam.
Marie: Adam hova lett?
Evisse: Oh... ő... hazament. - füllentettem. Shawn rám vigyorgott.
Marie: Remélem itt maradsz egy ideig. Olyan ritkán látlak. - örültem, hogy nem feszegette tovább az Adam-témát.
Tudtam hogy Marie-nek van egy húga, aki New York-ban él. És gyakran emlegette az ő családját, a lányát, az unokáit. De még soha egyikük sem látogatta meg, mióta én itt élek.
Shawn: Egy pár napot mindenképpen maradok, persze csak ha nem vagyok terhedre.
Marie: Szamárság! - legyintet. - Addig maradsz ameddig szeretnél.
Evisse: Ha nem gond én most megyek, el kell intéznem még pár dolgot. - mentegetőztem.
Marie: Jaj, szívesen elvinnélek Kincsem, de össze kell ütnöm ennek az úriembernek valami vacsorát. H gondolod vidd el a kocsit. Nem akarom hogy megázz, még beteg leszel.
Shawn: Vagy elvihetlek én is. Még el kell intéznem néhány dolgot a postán.
Marie: Ez remek! Akkor ti ketten most menjetek! Én pedig már indulok is a konyhába. A kedvencedet, készítem: sült csirkét!
Shawn: Remek lesz!
Marie szinte húsz évet fiatalodva szaladt fel az emeletre. Shawn mosolyogva nézett utána.
Shawn: Mehetünk?
Evisse: Igen. - egyeztem bele.
Shawn: A lovagod talán még itt leselkedik valahol - kuncogott. Csúnyán néztem rá.
Ám Adam tényleg ott állt az út túloldalán és igencsak bosszúsnak tűnt.
Evisse: Remélem bezárják és eldobják a kulcsot is. - morogtam.
Shawn: Nyugi, amíg én itt vagyok nem kell tartanod tőle. - rám mosolygott majd kézen fogott.
Nem mondanám, hogy különösebben ellenemre volt ez, de nem tudtam volna megmondani miért. Egyrészt nagyon tetszett, hogy Adam látja ezt, másrészt a Shawn féle srácok általában keresztülnéztek rajtam. Persze tudtam hogy ez csak színjáték, de úgy döntöttem, ha már játék, hát legyen a lehető legélethűbb.


Adam

Utáltam magam, amiért hagytam hülyét csinálni magamból. Igen, én akartam kicsit játszani Evisse-szel, de nem gondoltam volna, hogy a végén megjelenik az a majom.
Vartanne: Nem lehet a barátja. Evisse senkivel sem randizott, mióta én... szóval...
Adam: Lehet hogy azóta randiznak, hogy te kikerültél a képből. - morogtam. - De tudod mit? A lényeg az, hogy be kell látnod: ez a hajó elment. Úgyhogy akár ki is mászhatsz a testemből.
Vartanne: Az a Shawn nem lehet a pasija...
Adam: A falnak beszélek? - kérdeztem dühösen. - Nézd! Kijöttek az üzletből. Látod, fogják egymást kezét.
Vartanne: Ez semmit sem jelent... - makacskodott. - Kövessük őket!
Adam: Még mit nem. Evisse már így is... tiszta lököttnek tart. Nincs szükségem rá, hogy elmondja a családomnak ezt az egész... agyrémet. A végén még tényleg azt hiszik hogy becsavarodtam.
Vartanne: Te nem vagy rá kíváncsi, hogy mit csinálnak? - kérdezte idegesen.
Eltöprengtem. Azért kicsit piszkálta a csőrömet. Láttam, hogy megállnak egy ezüst színű Mercedes terepjáró mellett, majd a srác kinyitja Evisse-nek az ajtót.
Adam: Ki a franc ez? Ezt a típust nem is forgalmazzák az Államokban.
Vartanne: Szóval szerinted konkurencia? - kérdezte gúnyosan. Tudtam, hogy csak cukkolni akar.
Adam: Ez? Na ne nevettess. Ha én bedobom magam, Evisse még a srác nevét is elfelejti, azt garantálom.
Még hogy ez a senki jöttment lenyúljon egy csajt Adam Cole orra elől? Szép is lenne...

7. Fejezet

Evisse

Hétfőn már kettőkor bezártuk a boltot, mert Marie és Olga Portlandba utaztak látogatóba. Bevásároltam, majd hazamentem, de sajnos otthon nem volt túl sok tennivaló, ami lekötötte volna a gondolataimat. Újra és újra feltettem magamnak a kérdést: Vajon Adam megőrült? Minden okom megvolt rá, hogy a kérdésre egy hatalmas határozott igennel feleljek.
Nyugtalannak és elveszettnek éreztem magam vasárnap óta, mintha valami megváltozott volna... mintha valami ami eddig volt, most már nem létezne. De mi lehet az? Minden a helyén van, semmi sem változott kézzel foghatóan. Mégis... valami nem volt rendben. Én nem voltam rendben.
Végül felhívtam Stacie-t. Megbeszéltük, hogy négykor találkozunk Valentin Papa cukrászdája előtt. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy időben érkezik, így nyomban vettem magamnak egy epres hókristályt. Beszéltem pár mondatot a Olivia-val a fodrásszal, aki süteményért állt sorba. Kesergett, mert hétvégére rossz időt jósolnak, pedig a tengerpartra készült. Megértően bólogattam, miközben egyre a piros sportkocsit lestem az üzlet kirakatából.
Negyed órával később hatalmas fékcsikorgás közepette Stacie leparkolt az üzlet előtt. Mint mindig, most is úgy festett, mintha egy magazinból lépett volna elő. Rózsaszín csipketopot és farmerminit viselt, hófehér magassarkú szandállal. A karján apró fehér szütyő libegett, gesztenyeszínű hajába fehér masnit tűzött. Úgy festett, mint egy életnagyságú Barbie baba.
Én egy kopott farmersortot és fehér trikót viseltem Converse-szel. Úgy néztünk ki, mint a divatmagazinok "Tedd-Ne tedd" lányai. Persze én voltam a "Ne tedd. "
Stacie: Istenem, Ev. Tényleg nem próbálnál csak egy icipicit erőt venni magadon?!Legalább a hajaddal kezdhetnél valamit! - forgatta a szemét.
Evisse: Marie biztosan nagyra értékelné, miközben a virágokat öntözöm. - feleltem zavartan nevetve. - Nem kérsz egy jégkását?
Stacie: Kössz, de inkább nem. Van egy Evian a táskámban.
Karon fogott, majd sétálni kezdtünk a kopott kirakatok előtt.
Stacie: Nos?
Evisse: Hm? - Stacie ismét a szemét forgatta.
Stacie: Mi a probléma? Miért akartál beszélni velem? Gondolom van valami...
Evisse: Oh, igen. Igazából nem az én problémám... inkább a tiéd, vagyis a családodé. - kezdtem bele tapintatosan. Stacie értetlenül pislogott. - Azt hiszem a bátyád... szóval problémái vannak. Mentálisan.
Stacie felnevetett.
Stacie: Olyat mondj, amit még nem tudok!
Evisse: Most komolyan Stac'! Amikor legutóbb találkoztunk... - elakadtam. Mégsem mondhatom meg neki, hogy a bátyja végezni akart velem. - Furcsán viselkedett.
Stacie: Két szó. Vodka-martini!
Evisse: Nem hinném hogy részeg volt. Viszont, magában beszélt, vagyis inkább veszekedni kezdett saját magával. És... azt mondta nekem hogy szeret!
Stacie megtorpant, majd megragadta a karom.
Stacie: Mi? Ó-Édes-Istenem! Tényleg megőrült. Az egyetlen ember, akinek ezt eddig hangosan kimondta, az valószínűleg saját maga!
Evisse: Talán orvosi segítségre lenne szüksége. - említettem meg.
Stacie: Hé! Ha diliházba kerül én leszek az egyedüli örökös? - kérdezte felderült arccal.
Evisse: Stacie! A bátyádról beszélünk. - állítottam le. - Nem lehet fontosabb a pénz mint ő!
Stacie: Ó igen? Hát figyelj, anyám valószínűleg eladná a szerveimet, egy üveg piáért, a bátyámtól pedig akár fel is fordulhatnék. Fél évig azt sem tudta hogy kirúgtak a suliból. Azt sem tudja mikor van a szülinapom, vagy anyáé, vagy apáé! De hidd el, ha megkérdeznéd mikor született Jack Daniels, azt biztosan tudná!
Evisse: Ő... valami rokon? - kérdeztem értetlenkedve. Stacie keserűen felnevetett.
Stacie: Mondjuk úgy, hogy anyám és a bátyám közeli barátja. - magyarázta.
Evisse: Ó! Óóó! - bólogattam, amikor végre leesett miről is beszél. - Szóval mit akarsz tenni?
Stacie: Ehmmm... lássuk csak... semmit?
Evisse: Nem kéne, szólni a szüleidnek? Vagy... apukádnak. - helyesbítettem.
Stacie: Ha szóba kerül, hogy Adam havi zsebpénzét esetleg én kapom meg, akkor biztosan szerepelni fog az érveim között! - jegyezte meg, majd tovább húzott maga után. - Na ne!
Én is megtorpantam vele. Próbáltam rájönni, miért bámul maga elé olyan kifejezéstelen arccal. Végül megláttam a tőlünk pár száz méterre álldogáló Bianca Farris-t.
Evisse: Ha ezek a ruhái, mit visel alattuk? - kérdeztem suttogva Stacie-t.
Stacie: Nos leginkább semmit.
Bianca meglátott minket, majd eldobta a cigijét és rátaposott a szandáljával, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy sztiptíztáncos cipője. Egy olyan apró sortot viselt, ami inkább bugyi volt és egy még apróbb felsőt. A sminkje olyan volt, mintha egy transzvesztita festette volna ki.
Bianca: Nocsak... örömmel látom hogy találtál magadnak egy új talpnyalót. - jegyezte meg már messziről.
Stacie: Evisse a barátnőm. Talpnyalónak a hozzád hasonlókat szoktam tartani! - vágott vissza.
Bianca: Barátnő? Mióta barátkozik Stacie királynő a pornéppel? Ó várjunk csak... mióta egy lett közülük.
Stacie: Tudod Bee, hiába vagy te a legnépszerűbb most a suliban, a stílusod még mindig közönséges és tényleg, most már csinálhatnál valamit a... hogy is hívják? Ja igen, a tájszólásoddal. Kicsit ciki, hogy a kapa belelóg a szádból a műmelleid közé!
Döbbenten néztem Stacie-re. Szóval ez lenne AZ a Stacie!
Bianca: Jobb ha vigyázol kislány, tavaly ilyenkor még én sétálgattam itt vele! - jegyezte meg nekem. - Mondjuk téged nem fenyeget a veszély, hogy népszerűbb leszel mint ő.
Evisse: Tudjátok mit? Bármi bajotok is van egymással... engem hagyjatok ki belőle! - avatkoztam közbe.
Stacie: Hm, talán nem lesz népszerűbb mint te, de neki van valami amit te nagyon szeretnél. A bátyám.
Evisse: Mi? - döbbentem le.
Bianca: Azt hiszed azt el is hiszem? Hogy EZ és Adam? Még akkor sem ha süket, vak és történetesen tök részeg.
Stacie: Tényleg? Pedig azt mondta Ev-nek hogy szereti.
Bianca levegő után kapkodott.
Bianca: Ez az ízléstelen kis cafat, a visszataszító ruháival? Ez a kis trágyaturkász?
Evisse: Inkább legyek trágyaturkász, mint olyan mint te. - jegyeztem meg, majd faképnél hagytam őket.
Bianca: Jobb ha felkészülsz Stacie, mert ha a fene fenét eszik is, akkor is ÉN leszek a következő Mrs. Cole! Ez neked is szól! - harsogta.
Stacie pár pillanat múlva mellettem termett.
Stacie: Lassíts már, ebben a cipőben nem tudok szaladni.
Evisse: Muszáj volt ezt? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve.
Stacie: Nem hazudtam. Adam tényleg azt mondta hogy szeret. Ugye?
Evisse: És te ezt el is hiszed? Mármint... talán tényleg őrült, vagy skizofrén, vagy a bolondját járatta velem. De még ha igaz is! Ő lenne az utolsó pasi akitől akarnék valamit. Bianca megkaphatja ha annyira kell neki!
Stacie: Csak a holttestemen keresztül. Az a trampli sohasem lesz Adam barátnője. - ellenkezett.
Evisse: Azt hittem már járt vele.
Stacie: Ha az, hogy megfektette párszor neked járásnak számít, akkor igen.
Evisse: Egyáltalán mi a probléma közted a Bianca között? - kérdeztem sóhajtva. Közben elértük Stacie kocsiját.
Stacie: Nos, kezdjük azzal, hogy rámászott Dan-re, amikor még együtt voltunk, aztán feltette a netre a meztelen fotóimat, tönkretette a ruhámat a 16. szülinapomon, ja és kirúgatott a gimiből, hogy ő lehessen a legnépszerűbb.
Evisse: Akkor mit keresett a bulidon?
Stacie: Azt hitte visszaédesgetheti magát, hogy segítsek neki behálózni a bátyámat. Az a ribanc! Remélem tüdőrákot kap vagy felrobbannak a szilikonmellei. - dühöngött.
Evisse: Az lesz a legjobb ha messziről elkerülöd. - ajánlottam. - Nekem most mennem kell. Még főznöm kell meg, ott a kert is... - mentegetőztem.
Stacie: Ok! Hé Ev, szerdán gyere át hozzánk. - kérte.
Evisse: Ok, majd még megbeszéljük. - nem akartam megígérni, hogy elmegyek, de elutasítani sem akartam.
Stacie beült a kocsijába, majd ugyanolyan fékcsikorgás közepette távozott, fekete csíkot égetve az olvadt aszfaltba. Láttam hogy Bianca néhány száz méterre engem bámul. Körülnéztem, majd átszaladtam az úton hogy eltűnhessek a szeme elől.


Adam

Elhúztam a fekete bársonydrapériát, majd kinéztem az ablakon. Talán dél is elmúlt már, vagy az is lehet hogy már lassan esteledik. Az éjjeliszekrényen álló barokk stílusú óra már hetek óta délután kettőt mutatott.
Két napja éltem így. Egyedül, ide bezárkózva, egy idegen lénnyel a testemen, aki megállás nélkül Evisse-ről fantáziált.
Vartanne: Ezek nem fantáziák, hanem az emlékeim. - gondolta.
Adam: Attól még ugyanúgy nem vagyok rájuk kíváncsi. - feleltem csendesen.
Vartanne: Mi akarsz tenni?
Adam: Itt maradok. Vagy elutazom valahová, jó messzire Evisse Green-től. Letelik a három hónap és te szépen elkotródsz a testemből és a fejemből.
Vartanne: Csak annyit kérek hogy...
Adam: Felejtsd el! - szakítottam félbe dühösen. - Nincs értelme. Evisse sohasem fog beléd szeretni, legalábbis amíg az én testemben vagy addig biztosan nem! Ám ha mégis lenne rá akár egy százaléknyi esély is, hát mond meg én mit nyernék vele? Ha beléd szeret sohasem szabadulok meg tőled. És még ő is a nyakamon marad! Ami hidd el rosszabb, minthogy valaki folyamatosan beszél a fejemben.
Vartanne: Szeretem őt!
Adam: Én meg ki nem állhatom!
Vartanne: Miért?
Adam: Mert egy álszent kis béka, aki azt hiszi jobb nálam! - sziszegtem.
Vartanne: Nem hiszi azt, még akkor sem ha igaz.
Adam: Te már csak tudod! Egyáltalán képzeleted mely röppályáján jelent meg az a gondolat, hogy te meg ő?! Az őrangyala voltál. Nem... beteges ez egy kicsit?
Vartanne: Mindent megtettem, hogy ez ne történjen így. - sóhajtott. - A végén már azt sem tudtam kinek higgyek, aztán ott voltál te, aki meg akartad ölni, én pedig nem tudtam megvédeni többé. Csak Luciferre számíthattam.
Adam: Elhiszed ha azt mondom, hogy végig ez volt a terve? Sohasem akart neked segíteni. Hidd el, most is itt van és röhög a markába. - jegyeztem meg keserűen.
Vartanne: Nem tudom hogy itt van e. Ebben a testben nem érzem őt. De nem ez a legrosszabb, hanem hogy elveszett vagyok. Az egész létezésem Evisse körül forgott. Ő volt minden gondolatom. Most pedig... már két napja nem is láttam.
Adam: Ezt olyasvalakinek mond, akit érdekel.
Vartanne: Könyörgöm, legalább csak had láthassam.
Adam: Képzeld magad elé. Vagy mégsem, mert akkor én is látom!
Vartanne: Figyelj! Kössünk egyességet! - ajánlotta. - Ha te beleegyezel hogy láthassam Evisse-t, én cserébe megengedem, hogy igyál.
Hirtelen üvölteni szerettem volna a dühtől. Ez a rohadt élősködő számtalanszor kiejtette a kezemből a poharat és jó párszor pofon is öntöttem magam miatta. Igaz ami igaz mindent megadtam volna egy pohár italért.
Adam: Teljesen szét vagyok esve! -leültem az ágyra és beletúrtam a hajamba.
Vartanne: Ha nem küzdenénk folyton egymás ellen, akkor könnyebb lenne.
Tegnap este Vartanne erősebb volt mint én, így más fél úton jártunk Evisse házához, amikor végre sikerült szembeszállnom vele. Bementünk egy kocsmába, ahol persze köznevetség tárgyává tett, amikor nem engedte hogy megigyam a whisky-t. Aztán hazaérve üvöltözni kezdtem vele, mire az egész személyzet összeszaladt és úgy néztek rám, mintha maga lennék a megtestesült sátán. Igazán ironikus volt, hogy ezzel szemben egy őrangyallal osztozom a testemen.
Adam: Honnét tudjam, hogy nem ugrasz rá Evisse-re megint? - kérdeztem jogos gyanakvással.
Vartanne: Nem akarom megijeszteni. Biztosan nagyon fél tőled. Beletelik egy kis időbe, amíg bízni kezd benned... bennünk.
Adam: Egy szóval sem mondtam, hogy segítek neked.
Vartanne: Még egy estét kibírnál pia nélkül, miközben diavetítést tartok a fejedben Evisse-ről?
Adam: Biztos hogy téged nem a pokolból küldtek?
Vartanne: Nem vagyok már angyal. Elbuktam.
Adam: Evisse álmai pasija tényleg ezekből állhat őssze: egy bukott őrangyal és egy iszákos rosszfiú. Lefogadom hogy ebben a pillanatban is épp rólunk álmodozik. - ironizáltam.
Vartanne: Azt sem tudja hogy én létezem.
Adam: És a saját érdekedben ennek így is kell maradnia! - emlékeztettem. - Most komolyan nem őrülnél meg a féltékenységtől, ha az én nevemet suttogná?
Vartanne: Amikor egyességet kötöttem Luciferrel, azt hittem, hogy saját testet kapok majd. De nincs más esélyem. És csak három hónapom van. Ha ez az ára annak, hogy vele lehessek, akkor is megéri.
Adam: Utál engem. És van rá oka.
Vartanne: Evisse-nak hatalmas szíve van. Ha látja majd, hogy megváltoztál...
Adam: Ami nem fog bekövetkezni!
Vartanne: Ha érzi hogy szereted...
Adam: Ami... fúj! - megborzongtam. - Tényleg nem lenne jobb egy másik csaj? Ismerek pár igazán dögös táncoscsajt, akik mindenre kaphatóak. Lefogadom hogy a kis Evisse nem lenne túl nagy numera!
Vartanne: Ez nem a testiségről szól! Szeretem őt!
Adam: Én meg saját magamat! És a kettő kizárja egymást! Nagy kérés lenne, hogy a nap hátralevő részében ne szólj hozzám?
Az őrangyal nem gondolt semmit válaszként. Hogy mi járt a fejében azt nem tudhattam. Talán áldás vagy átok volt, ennek a káosznak a közepén, hogy voltak olyan gondolataink, amiket a másik nem tudhatott.


Evisse

Szerdán Stacie már a munkaidőm lejártakor ott parkolt az üzlet előtt.
Marie: Kicsit összeszedettebbnek tűnik, mióta veled barátkozik. - jegyezte meg.
Evisse: Ha tényleg így van, gondolom nem bánod ha én most megyek! - mosolyogtam rá.
Marie: Menj csak, Kicsinyem. És mulass jól!
Szó nélkül beültem Stacie mellé, aki hatalmas fekete napszemüvege mögül mosolygott rám.
Stacie: Van fürdőruhád? - kérdezte sejtelmes hangon.
Evisse: Ewm, van egy úszódresszem. Miért?
Stacie: Gondoltam ejtőzhetnénk egyet a medencénk mellett. Innánk pár koktélt és pletyiznénk. - sorolta.
Evisse: Ok, de előtte még be haza kell mennem. Mailo és Beth nem maradhatnak ennivaló és friss víz nélkül.
Stacie: Tudnom kéne hogy kik ők? - kérdezte vigyorogva, majd bekanyarodott az utcámba.
Evisse: Gyere, bemutatlak nekik. - hívtam.
Stacie kissé vonakodva szállt ki a kocsiból. Kézen fogtam és az ajtóhoz vezettem. Amint beléptünk a házba, Mailo máris boldog csaholással köszöntött minket.
Stacie: Egy kutyus! - sikkantotta, majd letérdelt Mailo-hoz és hagyta, hogy amaz összenyalogassa.
Közben bementem a nappaliba és felnyaláboltam a kanapén lustálkodó Bethanie-t.
Evisse: És ő itt Lady Bethanie személyesen! - mutattam be.
Stacie: Ev, én annyira irigyellek! - sóhajtotta és a karjába vette macskát. - Nekem soha semmilyen állatom nem volt, mert anya allergiás rájuk.
Evisse: Ha jó leszel megengedem, hogy elvidd sétálni Mailo-t.
Stacie rám vigyorgott. Gyorsan megetettem a négylábúakat és gondoskodtam nekik tiszta ivóvízről. Odafent becsuktam a szobám ablakát és lehúztam a redőnyöket, hogy ne tűzzön be a nap. Előkotortam a régi iskolai úszódresszemet, majd belegyömöszöltem a táskámba.
Stacie hahotázva hanyatt dőlt az ágyán, amikor kiléptem a gardróbjából. Ő egy rafinált szabású piros trikinit viselt. Unott arccal vártam, hogy abbahagyja a nevetést.
Stacie: Ez... ez... - kuncogott. - Ilyet még a nagyanyám sem venne fel!
Evisse: Ami azt illeti az enyém sem venne fel olyat ami rajtad van!
Stacie kuncogva besurrant a gardróbba, majd pár perc múlva megjelent egy maréknyi ruhacafattal, amit a kezembe nyomott.
Stacie: Vedd fel ezt! - ajánlotta.
Evisse: A bátyád itthon van? - kérdeztem idegesen.
Stacie: Már három napja színét sem láttam. - vonta meg a vállát.
Végül beadtam a derekam és felvettem a kék bikinit. Stacie levezetett a medencéhez, ahol a pavilon alatti bárban már egyenruhás pincér várt minket két szivárvány színű koktéllal. Stacie feltette széles karimájú szalmakalapját és a napszemüvegét, majd leheveredett az egyik napozóágyra. Én tépelődtem egy kicsit, majd leültem mellé. Kényelmetlenül éreztem magam a bikiniben, főleg miután a pincér szinte beszkennelt a szemeivel.
Stacie: Istenem! Ölni tudnék olyan alakért mint ami neked van! - sóhajtott. - Melyik diétát követed?
Evisse: Diétát? Nos ha a sajtos makaróni és grill csirke annak számít...
Stacie: Én ma csak salátát ettem! - sóhajtott. - Bemenjünk a vízbe, vagy napozzunk előtte?
Evisse: Én úsznék egyet. - indítványoztam.
Stacie tapsikolva felpattant, majd szokásához híven magával rángatott a medence széléhez. Mire rájöhettem volna mit akar, már belelökött a vízbe. Fuldokolva törtem a felszínre, majd láttam, hogy Stac' nevetve leveszi a szemüvegét és a kalapját, majd kecsesen fejest ugrik a vízbe.
Negyed órával később Stacie-nek látogatója érkezett, így eltűnt a házban. Én is kimásztam a medencéből, majd a pavilon felé indultam törülközőért. Legszívesebben elsüllyedtem volna hét méter mélyre, amikor megláttam Adam-et. A pavilon alatt ült, egy pohár narancslével.
Adam: Szép napunk van! - jegyezte meg kisandítva fekete napszemüvege alól.
Bólintottam, majd gyorsan magam köré tekertem egy törülközőt.
Adam: Szeretnék bocsánatot kérni a múltkori... incidens miatt. - kezdte. - Nem voltam túl jó passzban. Sajnálom hogy megijesztettelek!
Evisse: Ok. Felejtsük el. Csak... ha nem túl nagy kérés ne gyere a közelembe többet. - kértem.
Hirtelen megváltozott az arckifejezése. Úgy tűnt, mintha a sírás kerülgetné. Aztán megrázta a fejét és dühösen rám mordult.
Adam: Azt hiszem ezt nem lesz nehéz betartanom!
Evisse: Talán mennem kellene. - sóhajtottam. Stacie-nek még nyoma sem volt.
Adam: Talán ide sem kellett volna jönnöd! - suttogta.
Nem tudtam mit feleljek, ezért ott hagytam. A medencéhez mentem, majd ledobtam a törülközőt és fejest ugrottam. Talán nem olyan kecsesen mint Stacie de most pont erre volt szükségem, hogy lehiggadjak és ne vágjam pofon azt a hólyagot. Úsztam néhány hosszt, mielőtt beleütköztem valamibe. Próbáltam kipislogni a vizet a szememből, de enélkül is tudtam mi történik. Adam könnyedén magához húzott majd a medence falának nyomott.
Evisse: Mit csinálsz? - kérdeztem rémülten suttogva.
Adam: Fogalmam sincs! - súgta és megpróbált megcsókolni.
Minden erőmmel próbáltam ellökni, kapálóztam és sikítani akartam, de végül valahogy víz alá kerültem. Adam kiemelt, majd magához ölelt. Rémülten kapaszkodtam a nyakába, az arcom csak centikre volt az övétől.
Stacie: Na most már hiszel nekem? - hallottam a partról.
Stacie mellett ott állt Bianca, aki úgy nézett ránk, hogyha a pillantásával ölni tudott volna, valószínűleg már mindketten halottak lennénk.
Bianca: Te! - Adam-re mutatott. - Te és az kis cafat?
Adam: Mit keresel itt Bee? - sóhajtott.
Közben szerencsére elengedett így ki tudtam mászni a medencéből. Bianca abban pillanatban ott termett és megragadott a karomnál fogva.
Bianca: Te utolsó mocsadék! - üvöltötte, majd meg akart ütni, de Adam elkapta a kezét.
Adam: Ha egy újjal is hozzáérsz darabokra téplek! - sziszegte. Bianca elengedte a karom.
Bianca: Adaaam... ez fáj!
Adam: Stacie szólj már valakinek hogy tüntessék el innét, mielőtt még belefojtom a medencébe!
Stacie azonnal intézkedett, majd pár pillanattal később megjelent a komornyik, aki kivezette Bianca-t. Amaz úgy szitkozódott ahogy csak a torkán kifért.
Összerezzentem, amikor Adam mellém lépett.
Adam: A karod. - súgta.
Evisse: Hogy? - ránéztem a karomra.
Bianca műkörmei felsebezték a bőröm, és a vér vékony patakokban folyt végig a könyökömön.
Adam: Gyere, bekötözöm. - ajánlotta.
Evisse: Ez csak pár karcolás. Majd... rakok rá egy zsebkendőt.
Stacie: Adam, majd én gondoskodom Evisse-ről. Ő az én vendégem. - avatkozott közbe.
Adam nem nézett rá. A szemei egész végig az én arcomat fürkészték. Végül vállat vont, majd faképnél hagyott minket.