11.Fejezet

Adam


Láttam hogy Evisse átvág a parkolóban hullámzó tömegen, próbálja kikerülni a ráérősen sétálgató embereket. Olyan volt mint egy dühös kismacska. Őszintén szólva alig vártam már az újabb összecsapást.
Vartanne: Ezt tényleg muszáj volt? - sóhajtott.
Adam: Lenyúltad a pénzemet. Gondoltam jár nekem egy kis kárpótlás. - suttogtam.
Evisse: Te! - dobbantott előttem ujját a mellkasomra szegezve. - Te voltál az ugye? - kérdezte dühösen.
Az arca piros volt, mint egy veszélyt jelző lámpa.
Adam: Sokkal könnyebb lenne ha elmondanád miről is beszélsz?
Evisse: Nagyon jól tudod hogy miről beszélek. Te voltál az ismerd be! - követelte.
Adam: Egy fenét! Honnét tudjam hogy nem egy gyilkosságot akarsz a nyakamba varrni, amit elkövettél. - viccelődtem.
Evisse: Az egyetlen gyilkosság amit el fogok követni, az a te megfojtásod lesz! - sziszegte.
Adam: Mindig is vonzottak a szenvedélyes nők. - suttogtam közelebb hajolva.
Pofon akart vágni, de elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.
Evisse: Megcsókoltál. - suttogta.
Adam: Lehet. - feleltem.
Evisse: Miért? - kérdezte döbbenten.
Adam: Egyet találhatsz. - feleltem.
Valaki tapintatosan köhintett. Stacie nagymenő udvarlója volt az. A húgom is vele volt, így kelletlenül ugyan, de elengedtem Evisse-t. Ő azonnal eltávolodott tőlem.
Shawn: Szóval... mi menni készülünk. - törte meg a hirtelen beállt csendet.
Evisse: Mehetek én is? - kérdezte reménykedve.
Stacie: Igazából mi még bulizni megyünk. Salembe. - felelte. - De... - rám pillantott. - A bátyám szerintem szívesen hazavisz téged. Úgy látom egyébként is van néhány... - jelentőségteljes pillantást vetett Evisse-re. - Megbeszélnivalótok.
Evisse: Stacie! - suttogta döbbenten.
Adam: Ne aggódj, Stac' majd én gondoskodom a kis barátnődről. - feleltem.
Shawn: Ok, hát akkor mi megyünk.
Stacie: Jó mulatást! - integetett.
Evisse: Stacie! - kiáltotta elkeseredetten.
Adam: Szállj be! - utasítottam, miközben kinyitottam neki az ajtót.
Evisse rám nézett, majd a kocsira, végül sarkon fordult és gyalog vágott neki az éjszakának.
Adam: Hülye tyúk! - suttogtam.
Vartanne: Kövesd! - utasított. - Nem hagyhatod hogy egyedül mászkáljon, amikor a város tele van idegenekkel.
Adam: Ok-ok. Csak... hallgass! Nehéz úgy gondolkoznom, hogy valaki folyamatosan beszél a fejemben. - gondoltam vissza.
Beültem a kocsiba, majd követni kezdtem Evisse-t. Időnként hátrapillantott, így tudta hogy követem. Megszaporázta a lépteit, majd átszaladt az út másik oldalára.
Adam: Kedvemre való ez a kis vadászat... - ismertem be.
Evisse futni kezdett, hátra-hátra nézve kerülgette a járdán sétáló embereket. Az első adandó alkalommal befordult egy szűk kis utcába, ahová nem tudtam követni.
Adam: Hol lakik? - kérdeztem hangosan.
Vartanne: Mit akarsz tenni? - kérdezte gyanakodva.
Adam: Adok egy kis lendületet a dolgoknak. - feleltem.
Vartanne: Nekem ez nagyon nem tetszik.
Adam: Nekem sem, hogy egy flúgos angyal a testemben folyamatosan egy még flúgosabb csajról fantáziál. - feleltem teret engedve a haragomnak.
Vartanne: Hajts végig a főutcán majd fordulj jobbra. - mondta csöndesen.
Néhány perce már a kocsiban várakoztunk Evisse kopottas kis háza előtt, amikor a célszemély végre befordult a sarkon. Megtorpant, amikor meglátta a kocsit. Egy pillanatra azt hittem visszafordul, de végül dühös arckifejezéssel elindult felénk. Kinyitottam az ajtót, hogy megvárjam.
Adam: Élvezted a... tűzijátékot? - kérdeztem mosolyogva.
Evisse: Nem mert valami undorító dolog került a számba. - felelte, majd a bejárathoz indult.
Adam: Szóval azt akarod mondani, hogy nem esett jól?
Evisse: Képzed el azt a dolgot, amitől leginkább undorodsz. - felém fordult. - Aztán képzeld el, hogy az a valami megcsókol. Élveznéd?
Adam: Meglepő, de talán igen. - feleltem.
Evisse: Te beteg vagy.
Adam: Szerelem, édes gyötrelem... - szavaltam. Evisse csak a szemét forgatta.
Evisse: Az egyetlen lény akibe te szerelmes vagy, az saját magad. - vetette oda. - És azt hiszem ez egy életre szól.
Adam: Neked is jut még hely ne aggódj Szivi! - feleltem bevetve a legcsábítóbb mosolyom.
Evisse: Szivi a nénikéd! - sziszegte, majd megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem hagytam.
Adam: Kérdezni szeretnék valamit.
Evisse: Jó mert én is. Tényleg nincs más, akire rá tudnád tukmálni a baromságaidat?
Adam: Nincs. Azt hiszem nincs. - vontam meg a vállam. - Most én jövök. Mit csinálsz holnap este?
Evisse: Öblögetem a számat. - felelte.
Adam: Most komolyan... - forgattam a szemem.
Evisse: Komolyan.
Adam: Szerintem inkább velem vacsorázol.
Evisse-nek elakadt a lélegzete. Ezt jó jelnek vettem. Lazán nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és vártam hogy megeméssze a dolgokat.
Evisse: Ó! Ezt a megtiszteltetést! Adam Cole úgy döntött, hogy méltó vagyok a kegyeire... - mondta gúnyosan.
Adam: Úgy valahogy...
Evisse: Kösz de inkább kihagyom. - felelte, majd ismét ki akarta nyitni az ajtót.
Közbeléptem, és újfent visszanyomtam. Evisse dühösen hátralépett. Ekkor elvesztette az egyensúlyát és majdnem hanyatt esett a lépcsőn. Még időben utána kaptam és visszahúztam egyenesen a karomba.
Adam: Látod... valahogy mindig így végződik... - súgtam, majd fölé hajoltam, hogy ismét megcsókoljam.
Marie: Evisse! - hallatszott a döbbent kiáltás a járdáról.
Marie hitetlenkedve állt a ház előtt.
Evisse: Marie... - lehelte döbbenten, majd amikor rájött, hogy milyen helyzetben vagyunk, kiszabadította magát.
Adam: Akkor holnap este? - kérdeztem ismét.
Evisse: Nincs az az Isten... - rázta a fejét. - Marie! - fordult az idős asszony felé. - Ez... ez nem az... vagyis mi...
Marie: Nem akartam elhinni, amikor a patikus azt mondta, hogy látott titeket... hasonló helyzetben. - mondta megrovó hangon.
Evisse: Látod mit csináltál? - kiabálta felém fordulva.
Megragadta az ingemet, majd lelökött a lépcsőn. Kis híján elterültem a betonon. Evisse újabbat lökött rajtam.
Adam: Hé! Megőrültél? - kérdeztem dühösen.
Evisse: Tűnj innét! És ne gyere a közelembe többé! - kiabálta. - Gyűlöllek!
Adam: Neked is jó éjszakát! - feleltem visszafojtott hangon. Szerettem volna lekeverni neki egy pofont.
Ha Marie nincs ott, lehet hogy nem türtőztettem volna magam. Végül beszálltam a kocsimba és elhajtottam.
Vartanne: Ez volt a nagy terv? - kérdezte nevetésbe hajló hangon.
Adam: Kuss! Kussolj! -kiabáltam rá.


Evisse


Marie csendben leült a nappaliban, megvárta amíg friss vizet adok Mailo-nak és tejet Beth-nek. Miután végeztem, megmostam a kezem és az arcom. Elővettem egy kancsó jeges teát a hűtőből és két pohárral visszamentem Marie-hoz.
Marie: Evisse... - kezdte.
Evisse: Kérlek Marie, engedd hogy megmagyarázzam. -szakítottam félbe. - Nem csókoltam meg Adam-et, vagyis ő csókolt meg engem, de én azt hittem hogy valaki más csókol meg, és aztán... -elakadtam. - Ez őrület. Fogalmam sincs mit akar tőlem.
Marie: Ámor sohasem ejt olyasvalakit a hálójába, aki nem kíván maga is beleesni. - suttogta sejtelmesen mosolyogva.
Döbbenten kaptam fel a fejem.
Evisse: Várj! Ugye nem hiszed, hogy engem érdekel Adam?
Marie: Neeem. - rázta meg a fejét. - Hát persze hogy nem érdekel. De... ez még nem zárja ki, hogy őt sem érdekled...
Evisse: Marie! - ráztam meg a fejem. - Ez...ez egy agyrém!
Marie: Tudod, nem lepődtem meg hogy Stacie Cole kivetette a hálóját Shawn-ra. Hiszen a fiú jóképű, okos, gazdag és nem utolsó sorban megbízható. Túl jó parti egy Stacie-hez hasonló zűrös kislánynak. De a férfiak már csak ilyenek! - sóhajtott. - Nem a fejükkel gondolkoznak. - És mivel te nő vagy, nagyon remélem hogy nem fogsz bedőlni Adam-nek. Sokkal de sokkal jobbat érdemelnél.
Evisse: Nem érdekel Adam. - feleltem határozottan.
Marie: Helyes! Remélhetőleg Shawn is hamarosan észhez tér és akkor te meg ő...
Evisse: Továbbra is barátok maradunk! - fejeztem be.
Marie bölcsen mosolyogva bólogatott. Végül legnagyobb megkönnyebbülésemre témát váltott és a holnapi szabadnapról kezdett beszélni. Megittuk a jeges teát, majd szóba került még a hétfői leltár. Végül Marie hazaindult, én pedig hulla fáradtan dőltem bele az ágyamba.
Másnap, amikor felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy az egész csak álom volt. Felültem, majd próbáltam visszaidézni az agyamban ragadt képeket. Minden egyes emlék arra utalt, hogy a csók tényleg megtörtént. Felnyögtem majd a fejemre húzta a takarót. Mostanra már az egész város tudja. A patikus látta, és ha valaki hát ő nem tud lakatot tenni a szájára, azt már tudtam eddig is.
Nem túl nagy lelkesedéssel vágtam neki a napnak. Elindítottam a mosást, majd megetettem a négylábúakat és én is ettem néhány szelet pirítóst. Megírtam a válaszlevelet apámnak. Szégyelltem magam, mert az ő levele kedden érkezett, én pedig napról-napra halogattam a választ. Nem akartam hazudni neki, de Adam-ről sem akartam beszélni. Sokkal könnyebb lett volna szemtől-szemben elmondani a dolgokat, mint levélben megfogalmazni. Végül csak a boltról és Stacie-ről írtam.
Még délelőtt feladtam a levelet, majd bevásároltam a főzéshez. Burritot csináltam salátával. Ezzel jó sokat kellett pepecselni, így elterelte a gondolataimat Adam-ről.
Délután sétálni vittem Mailo-t a közeli parkba. Leültünk egy padra az árnyékba. Mailo lihegve elheveredett a fűben én pedig felhúztam a lábamat és a fejemet a térdemen nyugtatva gondolkozni kezdtem.
Egy részem soha többé nem akarta látni Adam-et, míg a másik szeretett volna kérdéseket feltenni neki. Miért csinálod ezt? Miért csókoltál meg? Miért akarsz randizni velem? Játszol? Vagy komolyan gondolod?
"Mi van ha komolyan gondolja?" - Kaptam fel a fejem.
Mielőtt töprengeni kezdhettem volna, megcsörrent a mobilom. Stacie hívott. A legjobbkor.
Stacie: Szia! - sikkantotta a telefonba.
Evisse: Szia! Jól sikerült a tegnap estéd? - kérdeztem.
Stacie: Több mint jól! Csodásan! - felelte. - De ha jól láttam a bátyámon, a ti estétek már nem volt ennyire élvezetes. - kuncogott.
Evisse: Elküldtem a fenébe! - vallottam be minden szépítés nélkül.
Stacie: Ez az én Evisse-em! - kiáltotta nevetve. - Megérdemelte! Beképzelt, önző szörnyeteg!
Evisse: Ebben egyetértünk. - feleltem. - És... miért hívtál?
Stacie: Hááát... - kezdte. - Nem fog tetszeni, de megígértem apának hogy megpróbálom. - kezdte.
Evisse: Halljuk! - nem számítottam semmi jóra.
Stacie: Holnap este lesz egy hatalmas parti Portland-ben, hová a családom is hivatalos. Én apámmal megyek, mivel anya... nincs éppen partiképes állapotban. - hadarta. - De Adam-nek furcsa mód nincs partnere. Apa pedig ragaszkodik hozzá, hogy hozzon valakit.
Evisse: Én engem kérsz meg hogy kerítsek neki kísérőt? - kérdeztem rá az elfogadható verzióra.
Stacie kuncogni kezdett.
Stacie: Téged kérlek meg hogy légy a partnere. Pontosabban apa kér rá. Vagyis könyörög.
Evisse: Felejtsétek el. - vágtam rá. - Adam nem húz csőbe megint!
Stacie: Adam nem is tudja! Csak annyit tud, hogy én szerzek neki partnert, de szerintem meg sem fordul a fejében hogy téged kérlek meg.
Evisse: Engem inkább az érdekel, hogy neked miért fordult meg a fejedben? - korholtam.
Stacie: Az elmúlt öt évben minden alkalommal valami olcsó, útszéli lotyót vitt magával. Itt az ideje ennek véget vetni. És most apámat idéztem. - mondta nevetve. - Engem teljesen hidegen hagy, hogy kit visz magával, de apának ez sokat jelent.
Evisse: Ok, még gondolkodom rajta. - ígértem meg nem túl nagy lelkesedéssel
Stacie: Köszi! Köszi! Köszi! - kiáltotta. - Este felhívlak! Puszi!
Evisse: Szia! - köszöntem el, de addigra már letette.
Nem akartam egyből nemet mondani, így legalább Stacie azt hiszi majd, hogy legalább gondolkodtam a dolgon.



Adam


A húgom a medence mellett napozott. Amikor odaültem mellé a szomszédos napozóágyra, egy pillantásra sem méltatott, tovább lapozgatott egy magazint.
Délelőtt már alaposan összerúgtam a port apámmal, aki ragaszkodott hozzá, hogy elmenjek arra a médiapartira, amin az elmúlt 5 évben mindig halálra untam magam. És ha ez még nem lenne elég, kitalálta hogy itt az ideje egy "komoly barátnővel" előrukkolni a társaság előtt. Mintha olyan könnyű lenne úgy ismerkedni, hogy a bennem lakozó másik személy még csak azt sem hagyja hogy egyáltalán ránézzek egy nőre. Mindig csak Evisse. Róla álmodom, egyfolytában őt látom magam előtt, hála annak a mániákus idiótának, aki ide juttatott minket.
Stacie: Savanyú képet vágsz. - jegyezte meg a szemüvege fölött rám pillantva.
Adam: Rohadtul nincs kedvem elmenni arra a partira. - vallottam be.
Stacie: Ne aggódj, igazán kellemes társaságról gondoskodtam számodra! - kuncogott.
Adam: Ugye nem egy novíciát kértél meg? - kérdeztem rosszat sejtve.
Stacie: Hm... - eltöprengett. - Nem! - megrázta a fejét. - Ennél azért jobb a helyzet.
Adam: Bianca? - találgattam.
Stacie rosszallóan nézett rám.
Stacie: Apa egészen biztosan rá gondolt, amikor azt mondta: "rendes, tisztességes és felvállalható"! - gúnyolódott.
Adam: Mintha a te barátnőid közül egy is ilyen lenne. - feleltem türelmetlenül. - Hacsak... - eltöprengtem.
Stacie: Ha most Evisse-re gondolsz el is felejtheted! - vágott közbe nyersen.
Adam: Akkor ki a csaj?
Stacie: Portland-i. - felelte.
Adam: A neve?
Stacie: Majd megkérdezed tőle. - makacskodott.
Adam: Apa jóváhagyta a dolgot? - kérdeztem gyanakodva.
Stacie: Hidd el jobban fogja kedvelni, mint a call girl-t akit tavaly vittél magaddal.
Vartanne: Call girl? - kérdezte a fejemben a hang.
Adam: Fogd be! - utasítottam rendre hangosan.
Stacie: Tessék? Ez az igazság! - méltatlankodott.
Adam: Nem hozzád beszéltem. - csúszott ki a számon.
Stacie lecsúsztatta a szemüvegét az orrára, majd végigmért.
Stacie: Ev-nek igaza volt. - sóhajtott.
Vartanne: Hívd el Evisse-t a partira! - ajánlotta.
Adam: Megőrültél? - kérdeztem ismét hangosan.
Stacie: Tudod mit? Én most csobbanok egyet addig te... beszélgess aaa... képzeletbeli barátoddal, vagy a hangokkal... vagy amivel akarsz. - jegyezte meg.


Este éppen lefekvéshez készülődtem, amikor valaki kopogott az ajtómon. Gyanakodva néztem ki a kukucskálón. Stacie volt azt. Kinyitottam az ajtót.
Stacie: Ó! - bökte ki, amikor meglátta, hogy pizsamában vagyok. - Úgy tűnik rosszkor érkeztem.
Evisse: Nem baj, gyere be. Még nem voltam igazán álmos, csak unatkoztam.
Stacie: Csak tudni akartam, hogy holnap számíthatok e rád.
Evisse: Stacie... - kezdtem óvatosan.
Stacie: Ajaj... ismerem ezt a hangot. - sóhajtott. - Kérlek, Ev! Léci! Csak pár óráról van szó. Millió ember lesz ott, nem kell kettesben maradnod Adam-mel. Csak annyi az egész hogy lássák, nem egyedül érkezett. - ígérte.
Evisse: Nem is tudom. - tördeltem a kezem. - Mostanában furcsán viselkedik.
Stacie: Éppen ezért nem kérhetek meg egy idegent. Apának nem jönne jól, ha telekürtölnék a társaságot, hogy Adam bedilizett.
Mélyen hallgattam. Adam elmeállapota teljesen hidegen hagyott, ám a közeledése már sokkal jobban aggasztott. Ha most elmegyek vele arra az estélyre, azt fogja hinni, hogy talán vevő vagyok a dologra.
Evisse: Nincs olyan ruhám amit felvehetnék. - mentegetőztem.
Az egyetlen estélyiruhám egy fekete, ódivatú darab volt. Még anyám vette nekem a szalagavatóra, amire el sem mentem.
Stacie: Nem baj! Majd adok egyet! - vágta rá.
Hát persze! Gondolhattam volna hogy ez nem jó kifogás.
Evisse: Nem tudok táncolni! - próbálkoztam.
Stacie: Ev! Ez nem az operabál, hanem egy fogadás! Nem muszáj táncolni!
Kifogytam a mentségekből.
Evisse: Na jó! - nyögtem.
Stacie felvisított majd a nyakamba ugrott.
Stacie: Jaj annyira jó lesz! Adam milyen képet fog vágni ha meglát! - kuncogott.
Nem is akartam belegondolni. Talán ha olyan hideg leszek vele mint egy jégcsap, akkor majd békén hagy.
Evisse: Csak mond el a részleteket.
Stacie: Ötre gyere át hozzánk, a fodrászom és a sminkesem majd kezelésbe vesznek. Hétkor indulunk, egy óra az út kocsival. Körülbelül éjfélig maradunk. És... igen, kb ennyi!
Evisse: Na jó! De ha rosszul végződik... én szóltam előre! - figyelmeztettem.
Stacie csak kajánul vigyorgott.


Másnap délelőtt átmentem Marie-hoz, de mint kiderült Shawn elvitte kirándulni. Olga felajánlotta, hogy menjek el vele este bingózni, de kimentettem magam, mondván a szüleimhez megyek látogatóba.
Délután semmihez sem tudtam kezdeni az idegességtől. Legszívesebben felhívtam, volna Stacie-t hogy lemondjam az egészet, de nem akartam cserben hagyni a Cole családot. Ha csak Adam-ről lett volna szó, eleve igent sem mondtam volna, de Mr. Cole nagyon kedves volt hozzám és Stacie pedig a barátnőm. Nem akartam csalódást okozni nekik.
A Cole villához érve elfogott az a nyugtalan érzés, ami mindig, ha tudtam hogy összefuthatok Adam-mel. Stacie első mondta felszabadított. Adam fodrásznál van.
Stacie már kiválasztott nekem egy ruhát. Egy halványlila szatén estélyi volt. Nagyon visszafogott és elegáns. Stacie szerint soha sem vette fel, amit az is alátámasztott, hogy még a címke is rajta volt.
Evisse: Nyolcezer dollár? - kérdeztem döbbenten.
Stacie csak belökött a ruhával az öltözőfülkébe. A ruhát csak nagy üggyel-bajjal sikerült felvennem, ráadásul olyan kivágott volt, hogy attól féltem nemes egyszerűséggel ki fogok esni belőle. Ezen aggodalmamat Stacie-vel is megosztottam.
Stacie: Legalább lesz miről beszámolniuk az újságoknak. - kuncogott.
Evisse: Újságok?- kérdeztem rémülten. - A média is ott lesz?
Stacie csak a szemét forgatta.
Stacie: Te nem nézel tévét? Ez az év második legnagyobb partija. Az állam nagy magazinjai, rádiói és tévécsatornái rendezik. Mindenki ott lesz aki számít.
Nagyon nyeltem. Még szerencse hogy az apám utálja a kiöltözős eseményeket, így anyám egészen biztosan nem lesz ott.
Stacie fodrásza egy eszelős őrült volt, olyan erővel vasalta a hajamat, hogy attól féltem, a végére megkopaszodom. A sminkes pedig az összes létező kenceficét rám maszatolta, nem lepődtem volna meg, ha csak elmosolyodok, az egész leesik az arcomról, mint egy maszk.
Esetlennek és szerencsétlennek éreztem magam. Még sohasem volt rajtam estélyiruha, és a magassarkúban és kényelmetlenül éreztem magam. A hajamat pedig még soha nem láttam egyenesen, kivéve, amikor vizesen kifésültem.
Stacie ezzel szemben pompásan festett, magabiztos volt akár egy királynő. Vörös estélyit viselt, ami csupa fodor volt és egy olyan magassarkút, amiben én lépni sem bírtam volna. Vörös haja lágy loknikban omlott a vállára. Úgy éreztem, egy idiótának tűnök mellette.
Hét óra után pár perccel, egy szobalány bekopogott. Greg és Adam már vártak ránk. Stacie nagyon izgatott lett, felkapta a pörszét, és még egyszer furólag belepillantott a tükörbe.
Stacie: Gyere!
Kézen fogott, majd kihúzott a folyosóra.
Greg: Ha nem jönnek le tíz másodpercen belül, itt hagyjuk őket. - hallatszott a hangja a földszintről.
Stacie elengedte a kezem, majd villámgyorsan leszaladt a lépcsőn. Én még csak be sem mertem fordulni a folyosón.
Greg: És Adam kísérője?
Stacie: Kisanyám rád várunk! - harsogta.
Nagy levegőt vettem, majd előléptem. A többiek a lépcső alján álltak, Adam a korlátnak támaszkodott. Amikor meglátott önkéntelenül ellökte magát.
Attól féltem menten nevetésben tör ki, de ehelyett még a szája is tátva maradt a döbbenettől.
Greg: Fiam, még meggondolhatod magad. Én a magam részéről szívesen lennék mindkét hölgy kísérője. - tréfálkozott.
Adam nem felelt semmit, továbbra is úgy pislogott rám, mint egy hal a szatyorban. Ahogy Olga szokta mondani.
Óvatosan mentem lefelé a lépcsőn, folyton attól féltem, hogy megbotlom majd. Mikor az utolsó fokokhoz értem, Greg odalépett és a kezét nyújtotta, miközben mogorván Adam-re nézett, jelezvén hogy ezt neki kellett volna megtenni.
Greg: Evisse, igazán örülök hogy velünk jössz ma este!
Evisse: Köszönöm a meghívást! - feleltem kissé zavartan.
Stacie: Induljunk! - türelmetlenkedett.
A komornyik kinyitotta az ajtót, Stacie pedig kilibbent apja karján. Adam még mindig engem bámult, majd a karján nyújtotta. Nem akartam már az este kezdetén akadékoskodni, így belekaroltam.
Így mentünk ki a limuzinhoz. Egy órás út várt ránk, csak reméltem, hogy Stacie egész úton beszél majd.
Így is volt, amint elindultunk ő és Greg azonnal beszélgetni kezdtek a tavalyi partiról, nekem pedig nem volt más dolgom, mint hogy bólogassak és időnként beszúrjak egy odaillő "Tényleg?" "Nahát!" vagy "Te jó ég!" megjegyzést.
Amint kiértünk a városból, Greg megkérte a sofőrt, hogy kapcsolja le a világítást a kocsiban, elvégre beszélgetni sötétben is lehet. Stacie ennek nyomatékot adva tovább fecsegett a Függetlenség napi tűzijátékól.
Összerezzentem, amikor Adam keze a sötétben az enyémhez ért. Az ujjai az enyémbe kulcsolódtak és láttam hogy felém fordítja a fejét. Hirtelen forróság öntött el, és úgy éreztem mentem elájulok.
Evisse: Ki... ki lehetve nyitni az ablakot? - kérdeztem dadogva, alélt hangon.
Greg: Hát persze! - felelte és azonnal leengedte az ablakot. - Jól vagy Gyermekem? - kérdezte aggódó hangon.
Evisse: Igen, csak egy kicsit meleg volt itt. - feleltem.
Adam még mindig a kezemet fogta és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a csuklómat. Próbáltam elhúzni a kezem, de nem engedte, sőt halkan kuncogni kezdett.
Stacie: Ti meg mit csináltok a sötétben? - kérdezte a túloldalról.
Adam: Evisse nem bír parancsolni a kezének. - felelte szemérmetlenül.
Kitéptem az ujjaimat az övéi szorításából, majd arrébb húzódtam az ülésen. Adam újra kuncogni kezdett.