8 Fejezet

Vartanne


Az eső tegnap éjszaka óta zuhogott. Minden szürke és fénytelen volt, az eget koszos felhők takarták. Az időjárás pontos metaforája volt annak, amit éreztem. Reménytelenség... Mintha egy sötét alagút közepén állnék és nem látnám a fényt, de azt sem tudnám melyik irányba induljak.
Ha döntenék is, itt volt Adam, aki egészen biztosan a másik irányt választaná. Mágnesként vonzódtam Evisse-hez, de Adam volt az ellenpólus, a taszítóerő. Mintha kinyújtanád a kezed valamiért, aztán amikor elérnéd, inkább ellököd magadtól.
Az esőben álltam Marie üzlete előtt, az út túloldalán. A kirakaton keresztül láttam Evisse-t, amint a polcokon felhalmozott cserepes virágokat öntözi, majd csokrot állít össze a vevőnek, telefonál, olvas, éli az életét.
Vartanne: Vajon gondol rám? - sóhajtottam.
Adam: Igen... biztosan elképzeli, amint egy virágokkal teli mezőn szaladunk egymás felé lassított felvételben. - jegyeztem meg cinikusan. - Menjünk már haza, lefagy a tököm.
Vartanne: Csak még egy perc.
Adam: Már vagy fél órája hajtogatod ezt. Figyelmeztetlek, ha én leszek az erősebb, olyan részegre iszom majd magam mint még soha.
Nem feleltem semmit, csak feljebb húztam a bőrkabát cipzárját. Adam tovább szitkozódott, de a hangja olyan messziről szólt, mintha annak a bizonyos alagútnak a másik végén lenne.
Kiléptem az útra, és futólag körülnéztem.
Adam: Mit csinálsz? Hé! Állj meg! Állj meg! - kiáltotta.
Megálltam. Most ő volt az erősebb. Visszamentünk az út túloldalára.
Vartanne: Beszélnem kell vele!
Adam: Nem, nem kell. Ha beszélgetni akarsz valakivel itt vagyok én. Beszéljünk arról, hogy nekem mi kell. Kell egy whiskey és száraz ruha!
Vartanne: Odamegyünk!
Ismét kiléptem az útra, de Adam megállított.
Adam: Nem! Nem! Nem!
Vartanne: Nem megyünk be, csak...
Adam: Még szép hogy nem. Az egyetlen hely, ahová be szeretnék menni az egy kocsma!
Vartanne: Felejtsd el!
Adam: Ok, akkor te meg felejtsd el azt!
Vartanne: Őt! Van neve is...
Adam: Lehet hogy mondtam már, de azért elismétlem: utállak!


Evisse

Az íróasztalon álló órára néztem. Fél négyet mutatott, azaz még fél óra volt hátra a munkaidőmből. Nem sok esély volt rá, hogy addig bárki is betoppan, ezért elkezdtem tervezni a nap további részét. Be kell vásárolni hétvégére, el kell mennem a pékségbe, a könyvtárba, a zöldségeshez, otthon ki kell takarítanom a fürdőszobát.
Éppen a kirakatban lévő virágokat öntöztem, amikor az utcára kinézve megpillantottam egy alakot, aki hol kirohant az úttestre, hol visszament a szemközti üzletsor járdájára. Közben erőteljesen gesztikulált. Sötét farmert, fekete bakancsot és bőrkabátot viselt, a fejét csukja takarta. Az arcát nem láttam jól, de majdnem biztos voltam benne, hogy Adam az.
Mégis mit művel? Kiléptem az üzlet ajtaján.
Evisse: Adam? - szólítottam meg.
Megfordult, majd bambán nézett rám.
Evisse: Mit csinálsz az úton?
Adam: Semmit. - felelte zavartan.
Evisse: Biztos, hogy nincs semmi gond? Ne hívjak fel valakit?
Mondjuk a diliházat?
Adam: Nem kell! Jól vagyok! - bizonygatta, majd átszaladt az úton hozzám.
Megállt előttem és elmosolyodott.
Evisse: Talán Stacie érted jöhetne...
Adam: Nincs rá szükség, jól vagyok... csak... - elakadt. - Rohadtul kellene egy ital és nem voltam már nővel egy hete!
A szája elé kapta a kezét, majd rémülten nézett rám.
Evisse: Ez egy virágbolt, szóval itt biztosan nem találod meg amit keresel... - vetettem oda dühösen, majd beviharzottam az üzletbe és bezártam az ajtót.
Adam az ajtóban állt, és végtelenül elkeseredettnek tűnt. Odamentem és széttártam a karom, mintha azt kérdezném: mi van? Ő elmosolyodott, majd az üveghez hajolt és rálehelt. Aztán egy szívet rajzolt az üvegre.
Pislogtam párat, majd én is ráleheltem az üvegre és beleírtam: Örült.
Adam elnevette magát, de a fejét csóválta. Közben hallottam, hogy Marie lejött az emeletről, így visszamentem az íróasztalhoz.
Marie: A fene egye meg, nem találom a szemüvegem!
Evisse: A kocsiban hagytad. - emlékeztettem.
Marie: Ó tényleg, köszönöm! Nélküled semmire sem mennék. - rám mosolygott.
Evisse: Ha gondolod maradhatok még egy órát. - ajánlottam.
Eszem ágában sem volt kitenni a lábam az üzletből, amíg Adam egy kilométeres körzetben tartózkodik.
Marie: Nem kell, azt hiszem bezárok. Ilyen időben mindenki hazamegy úgyis, amint lejár a munkaidő. - magyarázta. - Mond csak, miért tapad a kirakatüvegre Adam Cole? - kérdezte homlok-ráncolva.
Amikor Adam észrevette, hogy Marie őt figyeli, úgy csinált, mintha keresne valamit a járdán.
Marie: Most meg mit keres?
Evisse: Talán az eszét? - kérdeztem.
Marie: Elázott akár egy varjú. - sóhajtott. - Még megfázik szegény.
Marie odament az ajtóhoz és ki akarta nyitni. Elfordította a kulcsot, majd rám nézett, én pedig mélyebbre csúsztam a széken.
Adam: Jó napot, Marie!
Marie: Adam, gyere be fiam. Teljesen eláztál. - ajánlotta.
Adam: Én... azt hiszem inkább hazamegyek. - mentegetőzött.
Marie: A kocsid itt van valahol?
Adam: Nem, gyalog jöttem.
Adam Cole gyalog. Na szép! Ezt is megértük!
Marie: Ami azt illeti meg akartam kérni Evisse-t, hogy menjen el a gyógyszertárba. Ha gondolod egyúttal hazavihet téged.
Majdnem leestem a székről.
Adam: Igen, az nagyszerű lenne! - bólogatott, majd rám vigyorgott.
Legszívesebben hozzávágtam volna valamit.
Marie: Kicsikém, ugye hazaviszed Adam-et?
Evisse: Igen, Marie! - sóhajtottam.
Marie: Addig gyere be Adam, főzök neked egy teát.
Adam engedelmesen belépett az üzletbe. A ruhájából csöpögött a víz. Marie mosolyogva eltűnt, majd fél pillanat múlva visszatért egy törülközővel és egy takaróval. Leültette Adam-et a kályha elé, amiben már csak parázs volt.
Adam úgy ült ott, majd egy elveszett kisfiú.
Marie: Tessék, tettem bele egy kis mézet is!
Adam elvette a teát, majd rámosolygott Marie-ra. Maga volt a földre szállt angyal. Felfordult tőle a gyomrom.
Marie: Én felmegyek, Evisse majd a gondodat visel.
Hát hogyne! Kirakom valahol a város szélén, remélhetőleg széttépik a vadállatok.
Adam: Azt hiszem... van egy kis lázam. - sóhajtott, amikor Marie már biztonságos távolban volt.
Rá néztem. Vajon mit akarhat?
Adam: Nem néznéd meg? Kérlek...
Felnyögtem, majd odamentem hozzá és a homlokára tettem a kezem.
Evisse: Nem vagy lázas. - feleltem.
Adam: Csak mert elöntött egyfajta... melegség. - rám sandított.
Evisse: A kályha miatt van. - vontam meg a vállam, majd kimentem a raktárba, jelezvén, hogy a beszélgetés részemről véget ért.
Persze utánam jött. Megállt az ajtóban és engem nézett, miközben a dobozok között kutattam.
Adam: Tudod, folyton te jársz a fejemben.
Elnevettem magam.
Evisse: A pia és a szex után...
Adam: Vezeted a listámat.
Evisse: Te is az enyémet. Eláruljam mi a neve? "Pasik akikkel bár sohasem találkoztam volna"
Adam: Miért vagy olyan kis szúrós, Evisse? Várj csak, igazából ez az ami tetszik benned, hogy nem dobod hanyatt magad, attól aki vagyok.
Evisse: Mert egyébként az összes csaj a lábaid előtt hever...
Adam: Igen.
Evisse: Akkor miért nem őket boldogítod? - kérdeztem elkeseredetten.
Adam: Mert csak te érdekelsz. - felelte, majd közelebb jött.
Gyorsan kicsusszantam mellette a raktárból, és visszamentem az üzletbe. Éppen ki akartam tenni az ajtóra a "Zárva" táblát, amikor Adam elkapott hátulról és magához húzott.
Adam: Ha bezártad visszabújunk a raktárba? Ismerek egy játékot, amit sötétben kell játszani. - suttogta.
Próbáltam kiszabadulni, de nem engedett, sőt maga felé fordított.
Evisse: Ha nem engedsz el, sikítok. Marie-nek van pisztolya. - fenyegettem.
Adam: Akkor majd megkérem, hogy a szívemre célozzon. - felelte, és még szorosabban magához húzott.
Próbáltam ellökni, de sokkal erősebb volt nálam. Csak nevetett rajtam, és már tényleg azon a ponton voltam, hogy sikítok, amikor az ajtó feletti csengő megszólalt és hideg fuvallat kíséretében egy idegen férfi lépett be az üzletbe. Megtorpant, majd ránk meredt. Az agyam villámgyorsan kapcsolt.
Evisse: Hát itt vagy, drágám? - kérdeztem és kiszabadítottam magam Adam karjából, majd az idegenhez araszoltam.
Ő értetlenül nézett rám, én pedig szinte könyörögtem a szememmel. "Léci segíts!"
Adam: Ki ez? - kérdezte gúnyosan. - Vagy minden vevőt "Drágámnak" szólítasz?
Shawn: A nevem Shawn és a kisasszony nyugodtan szólíthat "Drágámnak" vagy aminek akar. - felelte, majd átkarolt.
Adam döbbenten nézett ránk.
Adam: Ez a pasid? Neked... nincs pasid... - kiáltotta döbbenten.
Evisse: Csak most kezdtünk randizni. - mentegetőztem.
Shawn: De ami azt illeti megőrülök Evisse-ért. - tette hozzá.
Meglepetten néztem rá. Honnét tudja a nevem?
Adam: Tudjátok... én ezt nem veszem be. - felelte és leült a székre, majd hátradőlt és összekulcsolta a kezét a mellén. - Mi Evisse vezetékneve?
Shawn: Green. - felelte azonnal.
Adam: És a kedvence filmje?
Shawn: Római vakáció... vagy az Álom Luxuskivitelben? - kérdezte elgondolkozva.
Döbbenten néztem rá. Ki ez?
Adam: Ha te vagy a pasija csókold meg!
Szerettem volna ellenkezni, de az idegen megragadott és szájon csókolt. Annyi időm sem volt, hogy ellenkezzek. Amikor elengedett, úgy éreztem, összerogyok.
Adam felkelt a székről, majd végigmért minket. Az ál-pasim is végigmérte őt, miközben a keze egész végig a derekamon pihent. Végül Adam adta fel először a szempárbajt. Kiviharzott az üzletből.
Evisse: Ok... nekem most le kell ülnöm. - sóhajtottam és az asztal mögé vonszoltam magam.
Shawn: Ki volt az a beképzelt hólyag? - kérdezte.
Evisse: Egy ismerős. - feleltem. - Megtudhatnám honnét tudod a nevem és a kedvenc filmem?
Marie: Shawn! - harsogta a hátam mögött.
Shawn: Marie néni! - az arca felderült, majd Marie-hoz szaladt és a karjába kapta.
Marie: Istenem, olyan régen nem láttalak! - sóhajtott a könnyeit törölgetve.
Shawn: Gondoltam megleplek. Portland-ben volt dolgom, és direkt megkértem a nagyit, hogy ne szóljon neked.
Marie: A húgom mindig is imádta a meglepetéseket. - kuncogott. - Ó, szegény Evisse-t pedig egészen elfelejtettük. Evisse, ő itt a húgom unokája, Shawn. - mutatta be.
Dadogtam valamit válaszként.
Shawn: Marie már rengeteget mesélt rólad. - rám mosolygott én pedig ismét csak hápogni tudtam.
Marie: Adam hova lett?
Evisse: Oh... ő... hazament. - füllentettem. Shawn rám vigyorgott.
Marie: Remélem itt maradsz egy ideig. Olyan ritkán látlak. - örültem, hogy nem feszegette tovább az Adam-témát.
Tudtam hogy Marie-nek van egy húga, aki New York-ban él. És gyakran emlegette az ő családját, a lányát, az unokáit. De még soha egyikük sem látogatta meg, mióta én itt élek.
Shawn: Egy pár napot mindenképpen maradok, persze csak ha nem vagyok terhedre.
Marie: Szamárság! - legyintet. - Addig maradsz ameddig szeretnél.
Evisse: Ha nem gond én most megyek, el kell intéznem még pár dolgot. - mentegetőztem.
Marie: Jaj, szívesen elvinnélek Kincsem, de össze kell ütnöm ennek az úriembernek valami vacsorát. H gondolod vidd el a kocsit. Nem akarom hogy megázz, még beteg leszel.
Shawn: Vagy elvihetlek én is. Még el kell intéznem néhány dolgot a postán.
Marie: Ez remek! Akkor ti ketten most menjetek! Én pedig már indulok is a konyhába. A kedvencedet, készítem: sült csirkét!
Shawn: Remek lesz!
Marie szinte húsz évet fiatalodva szaladt fel az emeletre. Shawn mosolyogva nézett utána.
Shawn: Mehetünk?
Evisse: Igen. - egyeztem bele.
Shawn: A lovagod talán még itt leselkedik valahol - kuncogott. Csúnyán néztem rá.
Ám Adam tényleg ott állt az út túloldalán és igencsak bosszúsnak tűnt.
Evisse: Remélem bezárják és eldobják a kulcsot is. - morogtam.
Shawn: Nyugi, amíg én itt vagyok nem kell tartanod tőle. - rám mosolygott majd kézen fogott.
Nem mondanám, hogy különösebben ellenemre volt ez, de nem tudtam volna megmondani miért. Egyrészt nagyon tetszett, hogy Adam látja ezt, másrészt a Shawn féle srácok általában keresztülnéztek rajtam. Persze tudtam hogy ez csak színjáték, de úgy döntöttem, ha már játék, hát legyen a lehető legélethűbb.


Adam

Utáltam magam, amiért hagytam hülyét csinálni magamból. Igen, én akartam kicsit játszani Evisse-szel, de nem gondoltam volna, hogy a végén megjelenik az a majom.
Vartanne: Nem lehet a barátja. Evisse senkivel sem randizott, mióta én... szóval...
Adam: Lehet hogy azóta randiznak, hogy te kikerültél a képből. - morogtam. - De tudod mit? A lényeg az, hogy be kell látnod: ez a hajó elment. Úgyhogy akár ki is mászhatsz a testemből.
Vartanne: Az a Shawn nem lehet a pasija...
Adam: A falnak beszélek? - kérdeztem dühösen. - Nézd! Kijöttek az üzletből. Látod, fogják egymást kezét.
Vartanne: Ez semmit sem jelent... - makacskodott. - Kövessük őket!
Adam: Még mit nem. Evisse már így is... tiszta lököttnek tart. Nincs szükségem rá, hogy elmondja a családomnak ezt az egész... agyrémet. A végén még tényleg azt hiszik hogy becsavarodtam.
Vartanne: Te nem vagy rá kíváncsi, hogy mit csinálnak? - kérdezte idegesen.
Eltöprengtem. Azért kicsit piszkálta a csőrömet. Láttam, hogy megállnak egy ezüst színű Mercedes terepjáró mellett, majd a srác kinyitja Evisse-nek az ajtót.
Adam: Ki a franc ez? Ezt a típust nem is forgalmazzák az Államokban.
Vartanne: Szóval szerinted konkurencia? - kérdezte gúnyosan. Tudtam, hogy csak cukkolni akar.
Adam: Ez? Na ne nevettess. Ha én bedobom magam, Evisse még a srác nevét is elfelejti, azt garantálom.
Még hogy ez a senki jöttment lenyúljon egy csajt Adam Cole orra elől? Szép is lenne...