12. fejezet

Evisse


Még sohasem jártam a fényűző hotelben, ahol a partit rendezték. Gyerekkoromban, ha anyám bevitt a munkahelyére, mindig tátott szájjal néztem a kocsi ablakából, ahogyan az elegáns ruhás emberek ki-be járnak a libériás inasok által őrzött aranykeretes üvegajtókon.
Elképzeltem, hogy ha Hamupipőke lennék, a bált itt tartanák és éjfélkor a márványlépcsőn leszaladva hagynám el az üvegcipellőmet.
De a szomorú valóság az volt, hogy nem lettem Hamupipőke és nincs üvegcipőm se, sőt még herceg sincs a láthatáron. Ha nagyon lehangolóan őszinte akarok lenni, az egyetlen férfi az életemben Adam Cole. Őt pedig a legnagyobb jóindulattal sem lehetne hercegnek nevezni.
A limuzin megállt, és mielőtt még elmormolhattam volna egy gyors imát, valaki már ki is nyitotta az ajtót. Az inas széles mosollyal üdvözölt minket, majd kisegítette Stacie-t. Greg is kiszállt, majd a kezét nyújtotta nekem. Imádkoztam hogy ne essek hasra, valamint a dekoltázsom a helyén maradjon.
Odakint rengeteg fotós és bámészkodó tolongott, néhány riporter megrohamozta Greg-et. Stacie önfeledten pózolt a vakuk kereszttüzében. Elveszettnek éreztem magam. Ekkor megéreztem egy ismerős érintést a csípőmön. Kirázott a hideg.
Adam lenézett rám, a mosolya valahogy távolinak tűnt, mintha nem önmaga lenne. Szerettem volna rámordulni, hogy vegye le a kezét rólam, de kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy szükségem van rá. Ő volt az én gravitációm ezen az ismeretlen bolygón.
Adam: Minden rendben? - kérdezte túlkiabálva a hangzavart, amikor beléptünk a bálterembe.
Evisse: Eltekintve attól, hogy vadembernek érzem magam, minden e lehető legnagyobb rendben van.
Adam: Vadembernek? - vonta fel a szemöldökét.
Evisse: Igen. Mintha egy busman lennék, akit besétált az angol királynő báljára. - magyaráztam.
Adam: Igazán lehengerlő lennél fűszoknyában. - kuncogott.
Oldalba löktem a könyökömmel, mire rendbe szedte az arcvonásait.
Stacie: Ev, gyere! - mellettem termett a semmiből és karon ragadott, szinte kitépett Adam öleléséből.
Evisse: Hová viszel?
Átvágtunk a tömegen. Kis híján hasra estem, amikor a viaszozott parkettára léptem a magassarkúmban. Stacie újra rántott rajtam egyet, mire visszanyertem az egyensúlyom. Egy folyosóra értünk, majd egy újabbra, még végül belökött egy ajtón. Egy női mosdóban kötöttünk ki.
Stacie a legtávolabbi végébe húzott.
Stacie: Itt van Shawn exe! - kezdte idegesen.
Evisse: Honnét tudod? - kérdeztem gyanakodva. Stacie türelmetlenül forgatta a szemét.
Stacie: Rágugliztam. Előttem egy brazil modellel járt és a csaj most itt van. Talpig Versace-ben.
Evisse: És ez baj? - kérdeztem óvatosan.
Éreztem hogy perceken belül elsodor a Stacie-hurrikán.
Stacie: Baj? - sikkantotta. A "B" felért egy kisebb erejű atomrobbanással. - A csaj egy modell, Versace-t visel és egy teniszezővel van. Ezzel szemben én Stacie Cole vagyok, Valentino-ban, és a kísérőm az apám. Ez... nagyon ciki!
Evisse: Szerinted Shawn érdekli ez? - sóhajtottam. - Végtére is. Ő csak az exe. És te nem Stacie Cole-vagy, hanem A Stacie Cole.
Stacie nagy levegőt vett, majd elmosolyodott.
Stacie: Igazad van. Én csak... stresszelek, mert szeretném ha ez most működne. Tényleg szeretném.
Megöleltem.
Evisse: Működni fog. - biztattam.
A válla fölött ismerős szoláriumozott combokat láttam. És még rengeteg húst.
Bianca: Nocsak!
Stacie megpördült. Egy pillanat alatt átváltott támadó üzemmódba.
Stacie: Téged ide beengedtek? - kérdezte lekicsinylő hangon.
Bianca: Huges szenátor fiával járok. - jegyezte meg.
Stacie: A "kurvájának lenni" és a "járni vele" között eléggé nagy a különbség. - vetette oda.
Bianca: Te már csak tudod. - vonta meg a vállát. Rám pillantott. - Téged aztán kivakartak mondhatom.
Stacie: A bátyámmal jött. - cukkolta.
Bianca: Ó igen, mindjárt gondoltam hogy róla lesz szó, amikor a polgármester felesége "olcsó kis tramplit" emlegetett.
Stacie: Szerintem éppen hozzád szólt.
Visszafojtottam a nevetésem.
Bianca: Csak irigykedtek, mert a szenátor fiával járok.
Stacie: És mert megtaláltad a legocsmányabb ruhát az államban? Komolyan Bianca... szerezz egy stylist-ot vagy egy új agyat.
Ezzel kézen fogott, majd kihúzott a mosdóból.
Evisse: Gyűlöl engem.
Stacie: Mindenkit gyűlöl aki szebb, okosabb és népszerűbb nála. - magyarázta. - Menjünk vissza.
Greg Cole és Adam egy csapat öltönyös molyirtószagú bankár gyűrűjében álldogált, amikor visszaértünk a terembe. Adam kihasználta az alkalmat, és gyorsan otthagyta őket.
Stacie: Mennyire rossz a helyzet? - kérdezte savanyú arccal.
Adam: A gazdasági válságnál tartanak.
Stacie: Ó! Akkor még hátra van az olajár, a gyémántpiac és a lóverseny. Kihagytam valamit?
Adam: A kormányt.
Stacie: A legjobbat! Evisse! - hozzám fordult. - jegyezz meg valamit. Ha bárki ember fia kikéri a véleményed a politikai helyzetről tégy úgy mintha nem beszélnél angolul. Ha rájönnek hogy érted amit mondanak, többé nem szabadulsz.
Felnevettem. Stacie halál komoly arcot vágott, de láttam hogy Adam is kuncog.
Adam: Gyere, megmutatom Neked a jótékonysági árverés darabjait. Tetszeni fognak.
Pislogtam párat, mire rájöttem hogy hozzám beszél. Nyomatékként kinyújtatta felém a kezét. Stacie-ben volt annyi tapintat, hogy eloldalazott tőlünk. Azt hiszem meghaltam volna, ha bármilyen megjegyzést tesz. Belecsúsztattam a kezem Adamébe.
Igyekeztem nem tudomást venni a kíváncsi pillantásokról, amik ránk szegeződtek. Nyilvánvaló volt hogy itt mindenki ismeri. Vajon mit gondolnak rólunk?
Megtorpantam. Hogy lehet ez? Hogy jutottunk Evisse-től és Adam-től a "Rólunk"-ig?
Adam: Gyere, ebben a teremben van. - egy kitárt szárnyas ajtóra mutatott. Kihúztam a kezem az ővéből.
Evisse: Nem kell vezetned mint egy fogyatékost. - jegyeztem meg.
Adam: Csak próbáltam udvarias lenni.
Evisse: Próbálj meg udvarias lenni anélkül hogy hozzám érnél.
Ez sok volt. Ezt nem kellett volna. Adam vonásai megkeményedtek. Meghajolt, hogy utat engedjen nekem. Mondani akartam valamit, de a büszkeségem nem engedte.
Beléptem a terembe és elakadt a lélegzetem. Több száz üvegbúrát láttam, amelyek alatt szikrázó, ragyogó ékszerek sorakoztak. A terem minden sarkából megannyi "Hú" "Csodás" "Meseszép" hangzott fel egyidejűleg.
Egy hozzám hasonló lánynak, akinek a legfeltűnőbb ékszere egy vásári bőrszíj-karkötő volt, ez a hely elvarázsolt világnak tűnt.
Adam: Válassz valamit! - suttogta a fülembe. Rosszallóan néztem rá.
Evisse: Igen, az a gyémánt tiara biztosan jól mutatna rajtam gyomlálás közben. - jegyeztem meg epésen.
Adam: Én inkább ilyesmire gondoltam. - megkocogtatott egy üvegburát.
Halványkék bársony borítású dobozban szinte láthatatlan fehérarany láncon függöt egy apró angyalszárny alakú medál. Olyan egyszerű, tökéletes és szívszaggatóan kedves volt a sok nehéz arany és gyémánt között, mintha egy szál mezei virág lett volna egy csokor melegházi rózsa között. Szerettem volna megérinteni. Sóvárgó tekintetem visszatükröződött az üvegben.
Zavartan rápillantottam Adam-re aki pont úgy nézett engem, mint én a nyakláncot. Mindent megadtam volna, ha tudom mire gondol most.



Vartanne



Hallgattam. Millió kérdés cikázott bennem de nem mertem feltenni őket. Nem a kérdésektől féltem hanem a válaszoktól. "Szereted Evisse-t?" Mi van, ha a válasz igen?
Nem tetszett ahogyan Evisse ránk nézett. Tudtam hogy csak őt látja. Bárcsak tudná hogy én is itt vagyok. Szerettem volna kiabálni. "Engem nézz" "Engem láss!""Ő csak egy kép, jelentés nélkül, csak egy álarc." "Minden amit keresel odabent lakozik."
De az igazság az volt, hogy nem volt saját testem és nem volt hangom. Ha rám nézett őt látta, ha szóltam volna hozzá az az ő hangja lett volna.
Lucifer most biztosan nagyon jól szórakozik. Tudta hogy én ebben a játékban nem nyerhetek. És mégis hagyta hogy játsszak.



Adam



Mintha először láttam volna a napot. A fénye elvakított, a melegsége átjárta minden porcikámat. Vakon és zsibbadtam követtem őt, az én napsugaramat.
Volt valahol egy szó, amivel le lehetett volna írni amit érzek, de nem ismertem ezt a szót. Hallottam már róla régebben, de az én agyam nem ismerte. Azt kívántam bár Vartanne most segítene, de hallgatott. Abban sem voltam biztos hogy bennem van e meg. Talán már egészen a részemmé vált, ezért érzem azt amit érzek.
Evisse: Miért nézel rám így? - kérdezte szúrós hangon.
Adam: Hogy nézek rád?
Evisse: Mintha... - elakadt. Megrázta a fejét. - Csak ne bámulj, ok?
Adam: Ok. - tovább néztem.
A zene először halkan szólt csak, mintha puhatolózni akart volna, aztán néhányan a parkett felé araszoltak, várták hogy valaki eléggé bátor legyen hogy elkezdje a táncot. Egy piros felhő kúszott a parkettre. Stacie volt az apám karján. Gershwin muzsikája egyre hangosabban és édesebben szólt. A tömegen elégedett morgás zúgott végig.
Evisse: Néha azt kívánom bár hasonlítanék a húgodra. - sóhajtott.
Adam: Sokan vannak így ezzel.
Evisse: Én nem a népszerűségére gondoltam. Csak szeretnék olyan bátor és felszabadult lenni mint ő. - magyarázta.
Adam: Én inkább vadnak és felelőtlennek nevezném.
Evisse: Akkor szeretnék egy kicsit vad és felelőtlen lenni. De azt hiszem, ezt már rég elszalasztottam.
Rápillantottam. Evisse mint vad és felelőtlen? El sem tudtam képzelni. Az egyetlen lázadó dolog amit csinálhatott az valószínűleg az volt hogy nem írta meg a háziját.
Adam: Szökjünk el Vegasba és házasodjunk össze. - ugrattam. - Ez eléggé lázadó dolog lenne.
Evisse felnevetett. Ennyire nevetségesnek találná az ötletet?
Evisse: Ezt inkább eszelősnek és őrültnek nevezném.
Adam: Ok igazad van. - sóhajtottam. - Borzalmas feleség lenne belőled.
Evisse a vállamba bokszolt. Szerettem ezt. Olyan volt mintha kicsit az övé lettem volna. vagyis mintha ő így gondolta volna.
Evisse: Én olyasmire gondoltam mint például tetkót csináltatni, vagy levágatni a hajam, vagy elsőként táncolni kezdeni egy partin. - apámék felé intett. - Szökőkútban fürdeni, vagy... nem is tudom.
Adam: Tetkót csak illetlen helyre csináltass, de kizárólag akkor ha megnézhetem, a hajadat pedig ne vágasd le mert nem tudnám ezt csinálni. - végigsimítottam a haján. - De ha igazán botrányos dolgot szeretnél művelni akkor csókolózz több száz ember előtt az állam legrosszabb hírű playboyával. - ajánlottam, majd főlé hajoltam.
Evisse: Jézus! - nyögte.
Adam: Igazából magamra gondoltam. - jegyeztem meg zavartan.
Evisse: Nem! - rázta a fejét. - Ott vannak a szüleim.
Evisse arcára pánik ült ki. Jobbnak láttam, ha eltávolodok tőle, mert az apja eléggé szigorú arcot vágott.
Evisse: Sohasem járnak partikra! Istenem miért pont most kell itt lennem? És miért pont Adammel?
Nem hiszem hogy tudatában volt hogy ezt kimondta. Még egy lépést eltávolodtam tőle.
Katie: Evisse! Te meg... hogy kerülsz ide? - kérdezte a magas barna hajú nő, akinek nagyon ismerős arca volt.
Evisse: Szia anya! - megölelte. - Apa...
Patrick: Szia Mókus! - megölelte a lányát, miközben bizalmatlan pillantást vetett rám.
Katie: Nagyon csinos vagy drágám!
Evisse: Te is anya.
Evisse anyja rám mosolygott. Meg mertem volna esküdni rá, hogy láttam már valahol.
Katie: Szia! Katie-vagyok. Evisse anyukája. - kezet nyújtott.
Adam: Adam Cole. - mutatkoztam be.
Patrick: Honnét ismeritek egymást? - kérdezte gyanakodva.
Evisse: Mi csak...
Adam: Evisse a húgom barátnője és volt olyan kedves hogy elkísért engem és a családomat. - magyaráztam. Kezet nyújtottam a szigorú papának. - Mr. Green?
Patrick: Dr. Green. - helyesbített és vonakodva ugyan de kezet rázott velem.
Greg: Patrick!
Összerezzentem apám baritonjától. A doktor arcára meglepetés ült ki majd elvigyorodott.
Patrick: Greg Cole! - megölelte az apámat. - Ezer éve nem láttalak.
Greg: Van az még több is! - meglapogatta a hátát.
Patrick: Szívem, ő itt Gregory Cole, tudod már meséltem róla. A kollégiumi szobatársam.
Katie: Igen hát persze! - kezet nyújtott. - Örvendek.
Greg: Én annál is jobban. Már fel akartalak hívni cimbora. Talán már rájöttél hogy úgy alakult a lányaink nagyon jó barátnők lettek.
Előrántotta valahonnét Stacie-t.
Patrick: Tehát te vagy Stacie! - rámosolygott a húgomra. - Evisse már mesélt rólad.
Stacie: Örvendek Dr. Green. Nagy rajongója vagyok és...a feleségének is.
Értetlenül néztem rájuk.
Katie: Nézed a műsorom? - kérdezte meglepetten.
Stacie: Hát persze! - hazudta.
Stacie csak sorozatokat és a Topmodellt nézte.
Greg: A fiamat már ismeritek? - intett felém.
Patrick: Igen. - rám pillantott. - Igazán remek hogy a gyerekeink ilyen jó barátok.
A "barát" szót furcsán hangsúlyozta. Evisse összehúzta magát.




Evisse



Annyi hely volt a világon ahol a szüleim előfordulási esélye százszorosa ennél a partinál de nekik éppen itt kellett lenniük és éppen most. És éppen akkor amikor Adam meg akart csókolni. Ezt égi jelnek kell vennem. Így figyelmeztetnek odafent hogy nagyon bizonytalan talajra tévedtem.
Apám és Greg önfeledten csevegtek, időnként hangosan felnevettek valami buta viccen amit csak ők értettek. Stacie elvonszolta Adamet táncolni. Én pedig kettesben maradtam az oknyomozó újságíró anyámmal.
Katie: Helyes fiú.
Már rosszul kezdődik.
Evisse: Igazán szép időnk van, ugye? - kérdeztem.
Katie: Fontos lehet neked ha kibújtál miatta a csigaházadból. - jegyezte meg.
Evisse: Stacie kedvéért tettem. Ő kért meg rá.
Katie: Rendben. Értem én. - rám mosolygott. - Kedveled?
Evisse: Stacie-t?
Katie: A bátyját.
Evisse: Nem! - vágtam rá. - Megbízhatatlan, önző, beképzelt és... és... részegen jár a templomba! Úgy vezet mint egy őrült! Erőszakos és...
Anyám mosolyogva bólogatott. Akkor csinálta ezt, ha egy interjúalany egyetlen szavát sem hitte el.
Evisse: Nem mondasz semmit? - kérdeztem meglepetten.
Katie: Mit kellene mondanom. Felnőtt nő vagy.
Evisse: Nincs semmi kioktatás, vagy jó tanács?
Anyám felsóhajtott, majd közelebb hajolt.
Katie: Védekezzetek. - suttogta a fülembe.
Azt hiszem rák vörös lettem.
Patrick: Miről beszélgettetek? - kérdezte felszabadultan.
Katie: A lányunk szerelmes.
Evisse: Anya! - kiáltottam.
Apám halálra vált arccal nézett rám.
Patrick: Ugye nem...
Evisse: Anya mindent eltúloz ezt te is tudod.
Katie: Evisse Cole... jól hangzik.
Greg: Szerintem is.
Majdnem összeestem. Greg előbukkant a hátunk mögül majd szélesen rám mosolygott.
Patrick: Evisse még túl fiatal hogy elkötelezze magát! - mentegetőzött rémülten.
Greg: Ugyan Pat, csak vicceltem. Ez a fiatalok dolga. - átkarolta az apám vállát. - Hagyjuk őket.
Evisse: Én azt hiszem iszom valamit. - rebegtem, majd a svédasztalok felé indultam.
A pincérek által tartott tálcákon csak pezsgőt és tömény italt láttam, de sejtettem hogy kell lennie valahol gyümölcslének is. Az asztalnál néhány tinédzserkorú lány nevetgélt, pici ezüstpoharakból iszogattak, az egyikük éppen töltött magának egy szökőkútból, amiben piros lé bugyogott. Ennek alkoholmentesnek kell lennie.
Levettem egy poharat, majd töltöttem. Belekortyoltam. Nagyon hideg és édes volt, eper és szeder íze keveredett össze. Jólesően hűsítő volt. Felvettem egy nagyobb poharat és teletöltöttem, majd húzóra megittam. Furcsamód még inkább melegem lett. Még egy poharat ledöntöttem.
Már sokkal jobban éreztem magam.



Adam



A tánc után visszamentem a többiekhez. A húgom leragadt néhány ismerősnél. Már messziről láttam, hogy Evisse nincs ott, ezért gyorsan irányt váltottam. Az apja szinte átdöfött a pillantásával.
Láttam Bianca-t és még néhány lányt akikhez korábban volt közöm. csak reméltem hogy Evisse egyikbe sem akadt bele. Vajon hova bújhatott?
Megláttam a kitárt teraszajtót. Átvágtam a tömegen, néhány bocsánatkérést elmormolva. Odakint hűvösebb volt mint hittem talán ezért volt, hogy néhány lődörögtek csak. A hátsó kertbe vezető lépcső peremén megláttam Evisse-t, aki magában dúdolva egyensúlyozott a márványlépcső kacifántos mintáit követve.
Adam: Evisse!
Evisse: Ó! A férjem! - rám nevetett majd kitárta a karját.
Adam: Te részeg vagy? - kérdeztem döbbenten.
Evisse: Én csak gyümölcslét ittam.
Az orrom alá dugott egy három decis poharat, amiből már messziről áradt az alkoholszag.
Adam: Mennyit ittál? - kérdeztem aggódva.
Átkaroltam majd egy padhoz vezettem.
Evisse: Egy picit. - suttogta, majd felvihogott.
Adam: Pszt! - a szájára tapasztottam a kezem.
Evisse: Te egy nagyon rossz ember vagy! - kiáltotta amikor elvettem a kezem a szájáról.
Adam: Igen, ezt már párszor mondtad! - sóhajtottam.
Evisse: De a szemed nagyon nagyon nagyon szép. - a kezébe vette az arcom.
Adam: Részeg vagy. - magyaráztam neki.
Evisse: Ez hazugság. - rázta meg a fejét majd felugrott. Megbillent és összecsuklott egyenesen a karomba. - Lehet hogy egy picit becsíptem. - suttogta mintha titkot mondana el.
Adam: Ne gyere te iszákos! - felemeltem a karomba. - Elviszlek innét, mielőtt még a szüleid meglátnak így.
Megkerestem a kocsinkat és szóltam a sofőrnek, hogy adjon át egy üzenetet az apámnak. Evisse nem érezte jól magát, ezért hazavittem. Csak reméltem hogy Patrick Green nem jön utánunk habzó szájjal.
Volt egy lakásunk Portlandben, és hál istennek emlékeztem a címre is. Reméltem hogy a portásnak van kulcsa. Semmi kedvem sem volt egy órát autókázni a részeg hamisan énekelő Evisse-szel.
A házmester készségesen kinyitotta az ajtót és felkísért minket a lifttel. Evisse ekkorra már ernyedten lógott a karomban.
Házmester: Itt vannak a kulcsok uram, a 112.-es lesz az. A folyosó végén.
Adam: Köszönöm. - leraktam Evisse-t és a falnak támasztottam amíg borravalót kerestem az öregnek.
Éppen időben kaptam utánam mielőtt még eldőlt volna mint egy zsák krumpli.
Evisse: Párizsban most délután van. - jegyezte meg.
Adam: Kössz az infót!
Átkaroltam majd eltámogattam az ajtóig. Fél kézzel fogtam amíg a zárral bajlódtam.
Adam: Na befelé! - intettem.
Evisse: Vigyél át a küszöbön! - követelte.
Adam: Remélem holnap emlékezni fogsz erre és... - felkaptam. - ...elsüllyedsz majd szégyenedben.
Evisse: Nagyon nagyon jó segged van! - jegyezte meg.
Leraktam a kanapéra és felkapcsoltam a villanyokat. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Evisse utánam kiabált.
Evisse: A legtöbb pasinak olyan béna segge van, de a tiéd öregem csillagos tízes!
Leültem mellé.
Adam: Idd meg ezt!
Evisse: Nem! - megrázta a fejét. - Olyan szökőkutas cuccot akarok.
Adam: Teljesen totál részeg vagy. - Evisse a plafont bámulta. Megragadtam és felém fordítottam. - Hallod?
Evisse: Cs-csókozzunk! - gurgulázta, majd édesen csücsörített.
Kínomban felnevettem. Felemeltem a vállamra és bevittem a hálóba.
Adam: Na gyere csókos szájú, aludd ki magad!

11.Fejezet

Adam


Láttam hogy Evisse átvág a parkolóban hullámzó tömegen, próbálja kikerülni a ráérősen sétálgató embereket. Olyan volt mint egy dühös kismacska. Őszintén szólva alig vártam már az újabb összecsapást.
Vartanne: Ezt tényleg muszáj volt? - sóhajtott.
Adam: Lenyúltad a pénzemet. Gondoltam jár nekem egy kis kárpótlás. - suttogtam.
Evisse: Te! - dobbantott előttem ujját a mellkasomra szegezve. - Te voltál az ugye? - kérdezte dühösen.
Az arca piros volt, mint egy veszélyt jelző lámpa.
Adam: Sokkal könnyebb lenne ha elmondanád miről is beszélsz?
Evisse: Nagyon jól tudod hogy miről beszélek. Te voltál az ismerd be! - követelte.
Adam: Egy fenét! Honnét tudjam hogy nem egy gyilkosságot akarsz a nyakamba varrni, amit elkövettél. - viccelődtem.
Evisse: Az egyetlen gyilkosság amit el fogok követni, az a te megfojtásod lesz! - sziszegte.
Adam: Mindig is vonzottak a szenvedélyes nők. - suttogtam közelebb hajolva.
Pofon akart vágni, de elkaptam a kezét és a háta mögé csavartam. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.
Evisse: Megcsókoltál. - suttogta.
Adam: Lehet. - feleltem.
Evisse: Miért? - kérdezte döbbenten.
Adam: Egyet találhatsz. - feleltem.
Valaki tapintatosan köhintett. Stacie nagymenő udvarlója volt az. A húgom is vele volt, így kelletlenül ugyan, de elengedtem Evisse-t. Ő azonnal eltávolodott tőlem.
Shawn: Szóval... mi menni készülünk. - törte meg a hirtelen beállt csendet.
Evisse: Mehetek én is? - kérdezte reménykedve.
Stacie: Igazából mi még bulizni megyünk. Salembe. - felelte. - De... - rám pillantott. - A bátyám szerintem szívesen hazavisz téged. Úgy látom egyébként is van néhány... - jelentőségteljes pillantást vetett Evisse-re. - Megbeszélnivalótok.
Evisse: Stacie! - suttogta döbbenten.
Adam: Ne aggódj, Stac' majd én gondoskodom a kis barátnődről. - feleltem.
Shawn: Ok, hát akkor mi megyünk.
Stacie: Jó mulatást! - integetett.
Evisse: Stacie! - kiáltotta elkeseredetten.
Adam: Szállj be! - utasítottam, miközben kinyitottam neki az ajtót.
Evisse rám nézett, majd a kocsira, végül sarkon fordult és gyalog vágott neki az éjszakának.
Adam: Hülye tyúk! - suttogtam.
Vartanne: Kövesd! - utasított. - Nem hagyhatod hogy egyedül mászkáljon, amikor a város tele van idegenekkel.
Adam: Ok-ok. Csak... hallgass! Nehéz úgy gondolkoznom, hogy valaki folyamatosan beszél a fejemben. - gondoltam vissza.
Beültem a kocsiba, majd követni kezdtem Evisse-t. Időnként hátrapillantott, így tudta hogy követem. Megszaporázta a lépteit, majd átszaladt az út másik oldalára.
Adam: Kedvemre való ez a kis vadászat... - ismertem be.
Evisse futni kezdett, hátra-hátra nézve kerülgette a járdán sétáló embereket. Az első adandó alkalommal befordult egy szűk kis utcába, ahová nem tudtam követni.
Adam: Hol lakik? - kérdeztem hangosan.
Vartanne: Mit akarsz tenni? - kérdezte gyanakodva.
Adam: Adok egy kis lendületet a dolgoknak. - feleltem.
Vartanne: Nekem ez nagyon nem tetszik.
Adam: Nekem sem, hogy egy flúgos angyal a testemben folyamatosan egy még flúgosabb csajról fantáziál. - feleltem teret engedve a haragomnak.
Vartanne: Hajts végig a főutcán majd fordulj jobbra. - mondta csöndesen.
Néhány perce már a kocsiban várakoztunk Evisse kopottas kis háza előtt, amikor a célszemély végre befordult a sarkon. Megtorpant, amikor meglátta a kocsit. Egy pillanatra azt hittem visszafordul, de végül dühös arckifejezéssel elindult felénk. Kinyitottam az ajtót, hogy megvárjam.
Adam: Élvezted a... tűzijátékot? - kérdeztem mosolyogva.
Evisse: Nem mert valami undorító dolog került a számba. - felelte, majd a bejárathoz indult.
Adam: Szóval azt akarod mondani, hogy nem esett jól?
Evisse: Képzed el azt a dolgot, amitől leginkább undorodsz. - felém fordult. - Aztán képzeld el, hogy az a valami megcsókol. Élveznéd?
Adam: Meglepő, de talán igen. - feleltem.
Evisse: Te beteg vagy.
Adam: Szerelem, édes gyötrelem... - szavaltam. Evisse csak a szemét forgatta.
Evisse: Az egyetlen lény akibe te szerelmes vagy, az saját magad. - vetette oda. - És azt hiszem ez egy életre szól.
Adam: Neked is jut még hely ne aggódj Szivi! - feleltem bevetve a legcsábítóbb mosolyom.
Evisse: Szivi a nénikéd! - sziszegte, majd megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem hagytam.
Adam: Kérdezni szeretnék valamit.
Evisse: Jó mert én is. Tényleg nincs más, akire rá tudnád tukmálni a baromságaidat?
Adam: Nincs. Azt hiszem nincs. - vontam meg a vállam. - Most én jövök. Mit csinálsz holnap este?
Evisse: Öblögetem a számat. - felelte.
Adam: Most komolyan... - forgattam a szemem.
Evisse: Komolyan.
Adam: Szerintem inkább velem vacsorázol.
Evisse-nek elakadt a lélegzete. Ezt jó jelnek vettem. Lazán nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és vártam hogy megeméssze a dolgokat.
Evisse: Ó! Ezt a megtiszteltetést! Adam Cole úgy döntött, hogy méltó vagyok a kegyeire... - mondta gúnyosan.
Adam: Úgy valahogy...
Evisse: Kösz de inkább kihagyom. - felelte, majd ismét ki akarta nyitni az ajtót.
Közbeléptem, és újfent visszanyomtam. Evisse dühösen hátralépett. Ekkor elvesztette az egyensúlyát és majdnem hanyatt esett a lépcsőn. Még időben utána kaptam és visszahúztam egyenesen a karomba.
Adam: Látod... valahogy mindig így végződik... - súgtam, majd fölé hajoltam, hogy ismét megcsókoljam.
Marie: Evisse! - hallatszott a döbbent kiáltás a járdáról.
Marie hitetlenkedve állt a ház előtt.
Evisse: Marie... - lehelte döbbenten, majd amikor rájött, hogy milyen helyzetben vagyunk, kiszabadította magát.
Adam: Akkor holnap este? - kérdeztem ismét.
Evisse: Nincs az az Isten... - rázta a fejét. - Marie! - fordult az idős asszony felé. - Ez... ez nem az... vagyis mi...
Marie: Nem akartam elhinni, amikor a patikus azt mondta, hogy látott titeket... hasonló helyzetben. - mondta megrovó hangon.
Evisse: Látod mit csináltál? - kiabálta felém fordulva.
Megragadta az ingemet, majd lelökött a lépcsőn. Kis híján elterültem a betonon. Evisse újabbat lökött rajtam.
Adam: Hé! Megőrültél? - kérdeztem dühösen.
Evisse: Tűnj innét! És ne gyere a közelembe többé! - kiabálta. - Gyűlöllek!
Adam: Neked is jó éjszakát! - feleltem visszafojtott hangon. Szerettem volna lekeverni neki egy pofont.
Ha Marie nincs ott, lehet hogy nem türtőztettem volna magam. Végül beszálltam a kocsimba és elhajtottam.
Vartanne: Ez volt a nagy terv? - kérdezte nevetésbe hajló hangon.
Adam: Kuss! Kussolj! -kiabáltam rá.


Evisse


Marie csendben leült a nappaliban, megvárta amíg friss vizet adok Mailo-nak és tejet Beth-nek. Miután végeztem, megmostam a kezem és az arcom. Elővettem egy kancsó jeges teát a hűtőből és két pohárral visszamentem Marie-hoz.
Marie: Evisse... - kezdte.
Evisse: Kérlek Marie, engedd hogy megmagyarázzam. -szakítottam félbe. - Nem csókoltam meg Adam-et, vagyis ő csókolt meg engem, de én azt hittem hogy valaki más csókol meg, és aztán... -elakadtam. - Ez őrület. Fogalmam sincs mit akar tőlem.
Marie: Ámor sohasem ejt olyasvalakit a hálójába, aki nem kíván maga is beleesni. - suttogta sejtelmesen mosolyogva.
Döbbenten kaptam fel a fejem.
Evisse: Várj! Ugye nem hiszed, hogy engem érdekel Adam?
Marie: Neeem. - rázta meg a fejét. - Hát persze hogy nem érdekel. De... ez még nem zárja ki, hogy őt sem érdekled...
Evisse: Marie! - ráztam meg a fejem. - Ez...ez egy agyrém!
Marie: Tudod, nem lepődtem meg hogy Stacie Cole kivetette a hálóját Shawn-ra. Hiszen a fiú jóképű, okos, gazdag és nem utolsó sorban megbízható. Túl jó parti egy Stacie-hez hasonló zűrös kislánynak. De a férfiak már csak ilyenek! - sóhajtott. - Nem a fejükkel gondolkoznak. - És mivel te nő vagy, nagyon remélem hogy nem fogsz bedőlni Adam-nek. Sokkal de sokkal jobbat érdemelnél.
Evisse: Nem érdekel Adam. - feleltem határozottan.
Marie: Helyes! Remélhetőleg Shawn is hamarosan észhez tér és akkor te meg ő...
Evisse: Továbbra is barátok maradunk! - fejeztem be.
Marie bölcsen mosolyogva bólogatott. Végül legnagyobb megkönnyebbülésemre témát váltott és a holnapi szabadnapról kezdett beszélni. Megittuk a jeges teát, majd szóba került még a hétfői leltár. Végül Marie hazaindult, én pedig hulla fáradtan dőltem bele az ágyamba.
Másnap, amikor felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy az egész csak álom volt. Felültem, majd próbáltam visszaidézni az agyamban ragadt képeket. Minden egyes emlék arra utalt, hogy a csók tényleg megtörtént. Felnyögtem majd a fejemre húzta a takarót. Mostanra már az egész város tudja. A patikus látta, és ha valaki hát ő nem tud lakatot tenni a szájára, azt már tudtam eddig is.
Nem túl nagy lelkesedéssel vágtam neki a napnak. Elindítottam a mosást, majd megetettem a négylábúakat és én is ettem néhány szelet pirítóst. Megírtam a válaszlevelet apámnak. Szégyelltem magam, mert az ő levele kedden érkezett, én pedig napról-napra halogattam a választ. Nem akartam hazudni neki, de Adam-ről sem akartam beszélni. Sokkal könnyebb lett volna szemtől-szemben elmondani a dolgokat, mint levélben megfogalmazni. Végül csak a boltról és Stacie-ről írtam.
Még délelőtt feladtam a levelet, majd bevásároltam a főzéshez. Burritot csináltam salátával. Ezzel jó sokat kellett pepecselni, így elterelte a gondolataimat Adam-ről.
Délután sétálni vittem Mailo-t a közeli parkba. Leültünk egy padra az árnyékba. Mailo lihegve elheveredett a fűben én pedig felhúztam a lábamat és a fejemet a térdemen nyugtatva gondolkozni kezdtem.
Egy részem soha többé nem akarta látni Adam-et, míg a másik szeretett volna kérdéseket feltenni neki. Miért csinálod ezt? Miért csókoltál meg? Miért akarsz randizni velem? Játszol? Vagy komolyan gondolod?
"Mi van ha komolyan gondolja?" - Kaptam fel a fejem.
Mielőtt töprengeni kezdhettem volna, megcsörrent a mobilom. Stacie hívott. A legjobbkor.
Stacie: Szia! - sikkantotta a telefonba.
Evisse: Szia! Jól sikerült a tegnap estéd? - kérdeztem.
Stacie: Több mint jól! Csodásan! - felelte. - De ha jól láttam a bátyámon, a ti estétek már nem volt ennyire élvezetes. - kuncogott.
Evisse: Elküldtem a fenébe! - vallottam be minden szépítés nélkül.
Stacie: Ez az én Evisse-em! - kiáltotta nevetve. - Megérdemelte! Beképzelt, önző szörnyeteg!
Evisse: Ebben egyetértünk. - feleltem. - És... miért hívtál?
Stacie: Hááát... - kezdte. - Nem fog tetszeni, de megígértem apának hogy megpróbálom. - kezdte.
Evisse: Halljuk! - nem számítottam semmi jóra.
Stacie: Holnap este lesz egy hatalmas parti Portland-ben, hová a családom is hivatalos. Én apámmal megyek, mivel anya... nincs éppen partiképes állapotban. - hadarta. - De Adam-nek furcsa mód nincs partnere. Apa pedig ragaszkodik hozzá, hogy hozzon valakit.
Evisse: Én engem kérsz meg hogy kerítsek neki kísérőt? - kérdeztem rá az elfogadható verzióra.
Stacie kuncogni kezdett.
Stacie: Téged kérlek meg hogy légy a partnere. Pontosabban apa kér rá. Vagyis könyörög.
Evisse: Felejtsétek el. - vágtam rá. - Adam nem húz csőbe megint!
Stacie: Adam nem is tudja! Csak annyit tud, hogy én szerzek neki partnert, de szerintem meg sem fordul a fejében hogy téged kérlek meg.
Evisse: Engem inkább az érdekel, hogy neked miért fordult meg a fejedben? - korholtam.
Stacie: Az elmúlt öt évben minden alkalommal valami olcsó, útszéli lotyót vitt magával. Itt az ideje ennek véget vetni. És most apámat idéztem. - mondta nevetve. - Engem teljesen hidegen hagy, hogy kit visz magával, de apának ez sokat jelent.
Evisse: Ok, még gondolkodom rajta. - ígértem meg nem túl nagy lelkesedéssel
Stacie: Köszi! Köszi! Köszi! - kiáltotta. - Este felhívlak! Puszi!
Evisse: Szia! - köszöntem el, de addigra már letette.
Nem akartam egyből nemet mondani, így legalább Stacie azt hiszi majd, hogy legalább gondolkodtam a dolgon.



Adam


A húgom a medence mellett napozott. Amikor odaültem mellé a szomszédos napozóágyra, egy pillantásra sem méltatott, tovább lapozgatott egy magazint.
Délelőtt már alaposan összerúgtam a port apámmal, aki ragaszkodott hozzá, hogy elmenjek arra a médiapartira, amin az elmúlt 5 évben mindig halálra untam magam. És ha ez még nem lenne elég, kitalálta hogy itt az ideje egy "komoly barátnővel" előrukkolni a társaság előtt. Mintha olyan könnyű lenne úgy ismerkedni, hogy a bennem lakozó másik személy még csak azt sem hagyja hogy egyáltalán ránézzek egy nőre. Mindig csak Evisse. Róla álmodom, egyfolytában őt látom magam előtt, hála annak a mániákus idiótának, aki ide juttatott minket.
Stacie: Savanyú képet vágsz. - jegyezte meg a szemüvege fölött rám pillantva.
Adam: Rohadtul nincs kedvem elmenni arra a partira. - vallottam be.
Stacie: Ne aggódj, igazán kellemes társaságról gondoskodtam számodra! - kuncogott.
Adam: Ugye nem egy novíciát kértél meg? - kérdeztem rosszat sejtve.
Stacie: Hm... - eltöprengett. - Nem! - megrázta a fejét. - Ennél azért jobb a helyzet.
Adam: Bianca? - találgattam.
Stacie rosszallóan nézett rám.
Stacie: Apa egészen biztosan rá gondolt, amikor azt mondta: "rendes, tisztességes és felvállalható"! - gúnyolódott.
Adam: Mintha a te barátnőid közül egy is ilyen lenne. - feleltem türelmetlenül. - Hacsak... - eltöprengtem.
Stacie: Ha most Evisse-re gondolsz el is felejtheted! - vágott közbe nyersen.
Adam: Akkor ki a csaj?
Stacie: Portland-i. - felelte.
Adam: A neve?
Stacie: Majd megkérdezed tőle. - makacskodott.
Adam: Apa jóváhagyta a dolgot? - kérdeztem gyanakodva.
Stacie: Hidd el jobban fogja kedvelni, mint a call girl-t akit tavaly vittél magaddal.
Vartanne: Call girl? - kérdezte a fejemben a hang.
Adam: Fogd be! - utasítottam rendre hangosan.
Stacie: Tessék? Ez az igazság! - méltatlankodott.
Adam: Nem hozzád beszéltem. - csúszott ki a számon.
Stacie lecsúsztatta a szemüvegét az orrára, majd végigmért.
Stacie: Ev-nek igaza volt. - sóhajtott.
Vartanne: Hívd el Evisse-t a partira! - ajánlotta.
Adam: Megőrültél? - kérdeztem ismét hangosan.
Stacie: Tudod mit? Én most csobbanok egyet addig te... beszélgess aaa... képzeletbeli barátoddal, vagy a hangokkal... vagy amivel akarsz. - jegyezte meg.


Este éppen lefekvéshez készülődtem, amikor valaki kopogott az ajtómon. Gyanakodva néztem ki a kukucskálón. Stacie volt azt. Kinyitottam az ajtót.
Stacie: Ó! - bökte ki, amikor meglátta, hogy pizsamában vagyok. - Úgy tűnik rosszkor érkeztem.
Evisse: Nem baj, gyere be. Még nem voltam igazán álmos, csak unatkoztam.
Stacie: Csak tudni akartam, hogy holnap számíthatok e rád.
Evisse: Stacie... - kezdtem óvatosan.
Stacie: Ajaj... ismerem ezt a hangot. - sóhajtott. - Kérlek, Ev! Léci! Csak pár óráról van szó. Millió ember lesz ott, nem kell kettesben maradnod Adam-mel. Csak annyi az egész hogy lássák, nem egyedül érkezett. - ígérte.
Evisse: Nem is tudom. - tördeltem a kezem. - Mostanában furcsán viselkedik.
Stacie: Éppen ezért nem kérhetek meg egy idegent. Apának nem jönne jól, ha telekürtölnék a társaságot, hogy Adam bedilizett.
Mélyen hallgattam. Adam elmeállapota teljesen hidegen hagyott, ám a közeledése már sokkal jobban aggasztott. Ha most elmegyek vele arra az estélyre, azt fogja hinni, hogy talán vevő vagyok a dologra.
Evisse: Nincs olyan ruhám amit felvehetnék. - mentegetőztem.
Az egyetlen estélyiruhám egy fekete, ódivatú darab volt. Még anyám vette nekem a szalagavatóra, amire el sem mentem.
Stacie: Nem baj! Majd adok egyet! - vágta rá.
Hát persze! Gondolhattam volna hogy ez nem jó kifogás.
Evisse: Nem tudok táncolni! - próbálkoztam.
Stacie: Ev! Ez nem az operabál, hanem egy fogadás! Nem muszáj táncolni!
Kifogytam a mentségekből.
Evisse: Na jó! - nyögtem.
Stacie felvisított majd a nyakamba ugrott.
Stacie: Jaj annyira jó lesz! Adam milyen képet fog vágni ha meglát! - kuncogott.
Nem is akartam belegondolni. Talán ha olyan hideg leszek vele mint egy jégcsap, akkor majd békén hagy.
Evisse: Csak mond el a részleteket.
Stacie: Ötre gyere át hozzánk, a fodrászom és a sminkesem majd kezelésbe vesznek. Hétkor indulunk, egy óra az út kocsival. Körülbelül éjfélig maradunk. És... igen, kb ennyi!
Evisse: Na jó! De ha rosszul végződik... én szóltam előre! - figyelmeztettem.
Stacie csak kajánul vigyorgott.


Másnap délelőtt átmentem Marie-hoz, de mint kiderült Shawn elvitte kirándulni. Olga felajánlotta, hogy menjek el vele este bingózni, de kimentettem magam, mondván a szüleimhez megyek látogatóba.
Délután semmihez sem tudtam kezdeni az idegességtől. Legszívesebben felhívtam, volna Stacie-t hogy lemondjam az egészet, de nem akartam cserben hagyni a Cole családot. Ha csak Adam-ről lett volna szó, eleve igent sem mondtam volna, de Mr. Cole nagyon kedves volt hozzám és Stacie pedig a barátnőm. Nem akartam csalódást okozni nekik.
A Cole villához érve elfogott az a nyugtalan érzés, ami mindig, ha tudtam hogy összefuthatok Adam-mel. Stacie első mondta felszabadított. Adam fodrásznál van.
Stacie már kiválasztott nekem egy ruhát. Egy halványlila szatén estélyi volt. Nagyon visszafogott és elegáns. Stacie szerint soha sem vette fel, amit az is alátámasztott, hogy még a címke is rajta volt.
Evisse: Nyolcezer dollár? - kérdeztem döbbenten.
Stacie csak belökött a ruhával az öltözőfülkébe. A ruhát csak nagy üggyel-bajjal sikerült felvennem, ráadásul olyan kivágott volt, hogy attól féltem nemes egyszerűséggel ki fogok esni belőle. Ezen aggodalmamat Stacie-vel is megosztottam.
Stacie: Legalább lesz miről beszámolniuk az újságoknak. - kuncogott.
Evisse: Újságok?- kérdeztem rémülten. - A média is ott lesz?
Stacie csak a szemét forgatta.
Stacie: Te nem nézel tévét? Ez az év második legnagyobb partija. Az állam nagy magazinjai, rádiói és tévécsatornái rendezik. Mindenki ott lesz aki számít.
Nagyon nyeltem. Még szerencse hogy az apám utálja a kiöltözős eseményeket, így anyám egészen biztosan nem lesz ott.
Stacie fodrásza egy eszelős őrült volt, olyan erővel vasalta a hajamat, hogy attól féltem, a végére megkopaszodom. A sminkes pedig az összes létező kenceficét rám maszatolta, nem lepődtem volna meg, ha csak elmosolyodok, az egész leesik az arcomról, mint egy maszk.
Esetlennek és szerencsétlennek éreztem magam. Még sohasem volt rajtam estélyiruha, és a magassarkúban és kényelmetlenül éreztem magam. A hajamat pedig még soha nem láttam egyenesen, kivéve, amikor vizesen kifésültem.
Stacie ezzel szemben pompásan festett, magabiztos volt akár egy királynő. Vörös estélyit viselt, ami csupa fodor volt és egy olyan magassarkút, amiben én lépni sem bírtam volna. Vörös haja lágy loknikban omlott a vállára. Úgy éreztem, egy idiótának tűnök mellette.
Hét óra után pár perccel, egy szobalány bekopogott. Greg és Adam már vártak ránk. Stacie nagyon izgatott lett, felkapta a pörszét, és még egyszer furólag belepillantott a tükörbe.
Stacie: Gyere!
Kézen fogott, majd kihúzott a folyosóra.
Greg: Ha nem jönnek le tíz másodpercen belül, itt hagyjuk őket. - hallatszott a hangja a földszintről.
Stacie elengedte a kezem, majd villámgyorsan leszaladt a lépcsőn. Én még csak be sem mertem fordulni a folyosón.
Greg: És Adam kísérője?
Stacie: Kisanyám rád várunk! - harsogta.
Nagy levegőt vettem, majd előléptem. A többiek a lépcső alján álltak, Adam a korlátnak támaszkodott. Amikor meglátott önkéntelenül ellökte magát.
Attól féltem menten nevetésben tör ki, de ehelyett még a szája is tátva maradt a döbbenettől.
Greg: Fiam, még meggondolhatod magad. Én a magam részéről szívesen lennék mindkét hölgy kísérője. - tréfálkozott.
Adam nem felelt semmit, továbbra is úgy pislogott rám, mint egy hal a szatyorban. Ahogy Olga szokta mondani.
Óvatosan mentem lefelé a lépcsőn, folyton attól féltem, hogy megbotlom majd. Mikor az utolsó fokokhoz értem, Greg odalépett és a kezét nyújtotta, miközben mogorván Adam-re nézett, jelezvén hogy ezt neki kellett volna megtenni.
Greg: Evisse, igazán örülök hogy velünk jössz ma este!
Evisse: Köszönöm a meghívást! - feleltem kissé zavartan.
Stacie: Induljunk! - türelmetlenkedett.
A komornyik kinyitotta az ajtót, Stacie pedig kilibbent apja karján. Adam még mindig engem bámult, majd a karján nyújtotta. Nem akartam már az este kezdetén akadékoskodni, így belekaroltam.
Így mentünk ki a limuzinhoz. Egy órás út várt ránk, csak reméltem, hogy Stacie egész úton beszél majd.
Így is volt, amint elindultunk ő és Greg azonnal beszélgetni kezdtek a tavalyi partiról, nekem pedig nem volt más dolgom, mint hogy bólogassak és időnként beszúrjak egy odaillő "Tényleg?" "Nahát!" vagy "Te jó ég!" megjegyzést.
Amint kiértünk a városból, Greg megkérte a sofőrt, hogy kapcsolja le a világítást a kocsiban, elvégre beszélgetni sötétben is lehet. Stacie ennek nyomatékot adva tovább fecsegett a Függetlenség napi tűzijátékól.
Összerezzentem, amikor Adam keze a sötétben az enyémhez ért. Az ujjai az enyémbe kulcsolódtak és láttam hogy felém fordítja a fejét. Hirtelen forróság öntött el, és úgy éreztem mentem elájulok.
Evisse: Ki... ki lehetve nyitni az ablakot? - kérdeztem dadogva, alélt hangon.
Greg: Hát persze! - felelte és azonnal leengedte az ablakot. - Jól vagy Gyermekem? - kérdezte aggódó hangon.
Evisse: Igen, csak egy kicsit meleg volt itt. - feleltem.
Adam még mindig a kezemet fogta és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a csuklómat. Próbáltam elhúzni a kezem, de nem engedte, sőt halkan kuncogni kezdett.
Stacie: Ti meg mit csináltok a sötétben? - kérdezte a túloldalról.
Adam: Evisse nem bír parancsolni a kezének. - felelte szemérmetlenül.
Kitéptem az ujjaimat az övéi szorításából, majd arrébb húzódtam az ülésen. Adam újra kuncogni kezdett.