9. Fejezet

Adam


Amint hazaértem, az első utam Stacie szobájába vezetett. Már a folyosón hallottam az idegesítő lánybanda cincogását, amit mostanában hallgat. Kopogtam, de a hangzavartól persze nem hallotta meg. Benyitottam. A szobája úgy festett mint egy katasztrófa sújtotta terület. Könyvek és magazinok hevertek az ágyon, a padlón, néhány cipő csak úgy ledobálva árválkodott az ágy mellett.
Benéztem a gardróbba, ahol megláttam húgocskámat a tükör előtt pózolni. A ruha amit viselt egy pornósztárnak is becsületére vált volna.
Adam: Apa imádná ezt!
Stacie összerezzent, majd megfordult.
Stacie: Törődj a magad dolgával!
Adam: Készülsz valahová? - kérdezgettem.
Vartanne: Mit akarsz tőle? - szólalt meg a hang a fejemben.
Stacie: És ha igen? - kérdezte kihívóan, majd elviharzott mellettem és eltűnt a fürdőben.
Vartanne: Mire jó ez az egész? - kérdezte.
Adam: Nem tudnád befogni csak egy percre? - kérdeztem halkan.
Stacie: Mondtál valamit? - hajolt ki az ajtón.
Adam: Nem, semmit. - feleltem és igyekeztem közömbös, unott arcot vágni. - Evisse is veled megy?
Stacie: Nem, elhívtam, de nemet mondott. Azt hiszem a Bianca-balhé egy kicsit kiakasztotta. - kuncogott. - Majd holnap felhívom.
Adam: Nem tudod véletlenül mit tervez ma estére? - kérdeztem csak úgy mellékesen.
Stacie: Mi ez a hirtelen változás drága egyetlen bátyuskám? - kérdezte gúnyosan és a csípőjére tette a kezét. - Azt hittem ki nem állhatod a barátnőmet.
Adam: Barátnőd... párszor a nyakába tudtad magad varrni, de ez még nem jelenti azt, hogy barátnők lennétek.
Stacie: Mint ha te olyan sok mindent tudnál a barátságról! Hány barátod is van? - kérdezte majd magában elkezdett számolni. - Ó, tényleg! Egy sincs! Talán csak a jó öreg Jack!
Adam: Stacie... nekem erre nincs időm. Szóval, nyögd már ki! - kezdtem elveszteni a türelmem. - Mit csinál ma este Evisse?
Stacie: Hát jó. Mikor legutoljára beszéltünk azt tervezte, hogy kivesz egy könyvet és olvasni fog. - forgatta a szemét. - Komolyan! Péntek este van!
Adam: Nos úgy tűnik a tervei kissé módosultak. - somolyogtam.
Stacie: Várj... te! - rám mutatott. - Te szaglásztál utána, igaz? Ezért vagy csurom víz és ezért... ó istenem! Téged érdekel, Evisse! - kacagott.
Adam: Ne beszélj hülyeségeket!
Stacie: Hát ez lenne a sors, édes bátyám! Minden csaj száz kilóméteres körzetben a lábaid előtt hever, de aki neked kell, az még csak emberszámba sem vesz! - ironizált. - Tragikus, de... be kell hogy valljam: imádom! - kacsintott, majd kifestette a száját.
Vartanne: Kérdezz már rá Shawn-ra!
Adam: Fogd be!
Stacie: Ugyan, kérlek! - lesújtóan nézett rám.
Adam: Miért futnék olyan lány után aki foglalt? - kérdeztem.
Stacie: Ez régen, nem okozott problémát. De miről beszélsz? Evisse-nek nincs pasija.
Adam: Úgy néz ki hogy a ti kis barátságotok talán még sem olyan szoros. - sóhajtottam diadalittasan. - Ma volt szerencsém összefutni Evisse kis barátjával. A neve Shawn. Valami nagyvilági aranyifjú, aki Mercedes-t vezet és a ruhái többe kerülnek, mint a személyzetünk teljes fizetése.
Stacie döbbenten nézett rám.
Stacie: Most csak szívatsz! - dadogta.
Adam: Még meg is csókolta előttem.
Stacie: Hát... hát ezt nem hiszem el! - felkapta a táskáját, majd kiviharzott a szobából.
Vartanne: Látod... mondtam! Evisse-nek nincs barátja! Ha lenne, Stacie-nek egészen biztosan elmondja. Ha nem is önszántából, de a húgod kiszedte volna belőle.
Adam: Nem hiszem el, hogy képes volt színjátékot rendezni! - nevettem. - Ó, kicsi Evisse! Ez itt a profi liga! Az amatőröknek itt nincs esélyük.
Vartanne: Ezzel mire célzol? - kérdezte idegesen.
Nem feleltem. Majd pont neki mondanám el, hogy mit tervezek.


Evisse


Shawn türelmesen kivárta, amíg bevásárolok és készségesen cipelte a csomagokat. Nem igazán tudtam, hogyan beszélgessek vele, ő annyira más volt mint én. Egy sikeres, gazdag üzletember, aki után megfordulnak a nők. El tudtam képzelni miket mondanak majd az emberek, miután vele láttak.
Evisse: És... te mivel foglalkozol? - kérdeztem, amikor beültünk a kocsiba.
Shawn: Műkereskedő vagyok. Pontosabban, felkutatom a műkincseket és megszerzem őket az ügyfeleimnek. - felelte.
Evisse: Hű! - csak ennyit bírtam kinyögni. Shawn elmosolyodott.
Shawn: Mond csak, az az öntelt ficsúr az üzletben, mindig így bánik veled? - kérdezte aggódva.
Evisse: Adam? - felnyögtem. - Fogalmam sincs mi ütött belé. Egy héttel ezelőtt még utált, most meg...
Shawn: Mindenesetre az udvarlási stílusa meglehetősen sajátos! - nevetett.
Evisse: Ige, ez ilyesmit gyógyszerrel szokták kezelni. - feleltem keserűen.
Shawn felnevetett. Közben befordultunk az utcámba. Már messziről feltűnt Stacie tűzpiros autója. A lány a kocsi mellett állt, kihívóan a motorháztetőnek támaszkodott és cigarettázott. Úgy nézett ki, mint aki bulizni készül.
Shawn: Ki az a csinibaba? - kérdezte gyanakodva.
Evisse: Stacie? Ő... az... a barátnőm. - vallottam be. - Mellesleg Adam húga.
Shawn: Kár. - felelte.
Leparkolta a kocsit Stacie autója mögé, majd kinyitotta nekem az ajtót. Stacie türelmetlenül topogott a járdán.
Evisse: Szia!
Stacie: Azt hittem a barátnőm vagy! - kiáltotta.
Evisse: Az is vagyok! - feleltem zavartan.
Shawn ezalatt a csomagtartóhoz ment, hogy kivegye a csomagokat.
Stacie: Ó tényleg? Akkor miért van az hogy a félkegyelmű bátyám előbb tudja, hogy bepasiztál, mint én, aki állítólag a barátnőd vagyok? Ráadásul ma délelőtt beszéltünk! - hisztizett.
Evisse: Stac' ez egy kicsit bonyolult. - kezdtem.
Stacie: Mármint az, hogy nem vagyok elég jó neked?
Evisse: Ez nem igaz! - védekeztem.
Stacie: Akkor miért nem mondasz el nekem soha semmit! Alig beszélsz magadról! Pedig én mindent elmondtam Neked! A barátnők megbíznak egymásban!
Evisse: Nem akarok az új Bianca lenni. - feleltem halkan.
Stacie: Cseszd meg! - kiáltotta. - Az embereknek igazuk van, te nem vagy százas! Ezért bújtál el ide a világ háta mögé!
Evisse: Stacie ne légy igazságtalan! Alig ismerlek, nem kérheted hogy mindent elmondjak neked. - kértem. - Ha meghallgatnál megmagyaráznám ezt az egész dolgot.
Stacie: Ok, tessék. Ki vele! - pattogott. - Mi van köztetek? - a fejével Shawn felé intett.
Evisse: Mi csak... - elakadtam.
Shawn: A bátyád ráakaszkodott Evisse-re, de én közbeléptem. - felelte helyettem. - Egyébként Shawn vagyok.
Stacie: Én pedig Stacie Cole... vagyis "A Stacie Cole". - tette hozzá, majd kezet nyújtott Shawn-nak. - Szóval... kamuztok Adam-nek? Ez nagyon mocskos... de ugye beszállhatok? - kuncogott.
A hangulatváltozásaitól skizofréniát kap az ember.
Evisse: Igazából Shawn csak egy pár napig marad itt, nem hinném hogy szükség lenne újabb felvonásra. - avatkoztam közbe.
Stacie: Jaj ne! - nyafogta. - Maradj még egy kicsit! Olyan kevés alkalmam van rá hogy a bátyámat kikészítsem! - Shawn karjába kapaszkodott, aki fejcsóválva nevetett.
Shawn: Nem vagy semmi, hallod!
Stacie: Ev' kérlek!
Evisse: Szó sem lehet róla! Ami engem illet eszem ágában sincs a bátyáddal való találkozásaim számát növelni. Sőt! Amennyire lehet szeretnék kitérni az útjából. - ellenkeztem.
Stacie: Ha nem mondasz igent azonnal felhívom és megmondom neki, hogy epekedve várod az ágyadban! - fenyegetett. Nevettem, de a fejemet csóváltam.
Shawn várakozásteljesen nézett ránk. Úgy tűnt nagyon jól szórakozik. Stacie elővette a mobilját, majd megmutatta, hogy Adam számát tárcsázta. Én csak a fejemet csóváltam. Stacie a füléhez emelte a telefont.
Stacie: Megnyugodhatsz, édesem! Evisse továbbra is csak utánad epekedik! - csiripelte a telefonba.
Evisse: Nagyon vicces vagy Stacie... folytasd csak. - forgattam a szememet.
Shawn: Szerintem tényleg felhívta. - suttogta a fülembe. Én csak legyintettem.
Stacie: Igen, ő maga mondta, hogy epekedik érted! Csak nem meri beismerni, tudod félénk egy kicsit.
Felnevettem. Stacie néha olyan, mint egy bohóc.
Evisse: Ó hát persze, csak a lehetőségre várok, hogy szerelmet vallhassak! - jegyeztem meg drámaian.
Stacie rám kacsintott, majd a fülemhez tartotta a telefonját.
Evisse: Igen, Adam így igaz! Halálosan beléd szerettem és életem hátralevő részében neked szeretnék whiskey-t szervírozni természetesen csak és kizárólag csipkében.
Shawn felnevetett. Stacie a szája elé kapta a kezét.
Evisse: Hát nem válaszolsz? Mond, ugye eljössz értem ma este? - folytattam a játékot.
Adam: Csak ha tényleg csipkében leszel! - hallottam a vonal túlsó feléről.
Elakadt a lélegzetem. Stacie és Shawn ekkor már hangosan nevettek. Kikaptam Stacie kezéből a telefont, majd megnyomtam a "kívás vége" parancsgombot.
Evisse: Nem hiszem el, hogy képes voltál felhívni! - nyögtem.
Stacie: Én meg... - nevetett. - nem hiszem el hogy az imént szerelmet vallottál a bátyámnak!
Evisse: Jaj fogjátok már be! - kiáltottam.
Azok ketten még mindig úgy nevettek mint két eszelős.
Shawn: Bocsi, csak elképzeltem mit csinálhat most Adam... - nevetett.
Stacie: Jobb ha ma este bezárod az ajtót, Ev'!
Evisse: Jobb ha ti ketten csak egymás között szaporodtok! - vetettem oda, majd méltóságom morzsáit összekapargatva faképnél hagytam őket.


Vartanne


Szombaton a komornyik ébresztett minket, emlékeztetve Adam-et, hogy ma van az édesanyja születésnapja.
Vartanne: Nem hiszem el hogy képes vagy elfeledkezni annak a születésnapjáról, aki életet adott neked.
Adam: Ő néha még a létezésemet is elfelejti, hát bocsásd meg hogy nem tetováltatom rögtön a vállamra! - morogta.
Vartanne: Még mindig a tegnapi miatt morogsz? - kérdeztem aggódva.
Adam tegnap iszonyú dühös volt, amiért Stacie és Evisse gúnyt űztek belőle. Alig bírtam lefékezni. Ám volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, nem is dühös, inkább csalódott.
Adam: Evisse-ből elsőrendű tanítvány válik majd! Ugyanolyan semmirekellő ostoba tyúk lesz belőle, mint a húgocskámból.
Vartanne: Ne hasonlítsd össze Evisse-t Stacie-vel.
Ez viszont engem dühített fel.
Adam: Igazad van, ez a tegnapi biztosan Stacie műve volt. Evisse nem eléggé rafkós hogy ilyesmit kitaláljon.
Vartanne: Ha csak egy kicsit is használnád az eszed vagy belegondolnál, hogy hogyan bánsz másokkal, akkor beismernéd, hogy megérdemelted. Játszottál Evisse-szel, de ő nem vághat vissza? Miért?
Adam: Ő csak egy kislány. Én pedig Adam Cole vagyok. - felelte öntelten. - Nem vagyunk egy szinten.
Vartanne: Látod ebben egyetértek. Ő egy tiszta szívű, csodálatos, különleges ember. Téged pedig még embernek nevezni is csak jóindulattal lehet. - feleltem lesújtóan. - Most már belátom, hogy igazad volt. Semmi esélyed Evisse-nél. Még velem a testedben sincs!
Adam: A helyedben mélyen hallgatnék. - felelte. - Egyelőre ez az én testem, és amennyire észrevettem kettőnk közül eddig én kerültem hozzá a legközelebb. Belőled eddig semmit sem látott.
Vartanne: Nem is fog! Veled a képben, eszem ágában sincs kitenni őt ennek a...
Adam: Miért Vartanne? Őt akartad. Megkaptad hozzá a testem és... nevezzük úgy... a szakértelmem. Ha valaki, hát én képes vagyok őt levenni a lábáról. De jól vigyázz, ha így lesz, te labdába sem rúghatsz. Nem beléd lesz szerelmes, hanem belém. És ha letelt a három hónap, a pokol fenekéről nézheted majd, ahogyan tönkreteszem a kis virágáruslányod életét. Ha végzek vele, garantálom hogy soha többé nem bír majd ránézni másik férfira.
Vartanne: Te szívtelen szörnyeteg. - suttogtam halkan.
Adam: Addig nem nyugszom, amíg belém nem szeret. Aztán elhagyom... ez lesz élete tragédiája.
Vartanne: Erről már lekéstél. - feleltem. - Evisse már átélte mindezt. Szívből szeretett, és elhagyták.
Adam: Miért nem lepődtem most meg. A srácnak legalább volt annyi esze, hogy lelépett.
Vartanne: Meghalt. - feleltem.
Adam döbbenten megtorpant. Vártam hogy mond majd valami kegyetlenséget, de csak elhúzta a száját. Miért ilyen kegyetlen a sors? Miért kell egyetlen testbe zárva élnie annak a két lénynek, akik ennyire különböznek? Az egyikük pusztításra a másikuk oltalmazásra született.


Evisse


Szombaton délelőtt beugrottam Marie helyett az üzletbe. Ő maga elutazott Shawn-nal Salem-be. Nem bántam, hogy dolgoznom kell, legalább el tudtam terelni a gondolataimat a tegnap estéről. Ma reggel, mielőtt Marie felhívott, komolyan elgondolkoztam rajta, hogy hazaköltözöm Portlandbe. Még nincs késő jelentkezni egy egyetemre, apa odáig lenne, ha végre hazamennék. És Adam Cole-t sem kellene többé látnom.
Az ajtó feletti csengőcske először szólalt meg a mai nap során. Felnéztem a könyvemből. Az idős Mrs. Dubfy lépett be. Apró termetű, törékeny asszony volt, talán hetvenöt éves is elmúlt már. Akárhányszor láttam, mindig szerényen volt felöltözve és úgy festett, mint az alázat elő szobra. Marie elmesélte, hogy milyen nehéz körülmények között él. Néhány éve elvesztette a férjét, és azóta egyedül gondoskodott a tolószékhez kötött fiáról. Ám anyagi problémái ellenére is minden héten vett virágot a férje sírjára és a templomnak is rendszeresen adakozott.
Evisse: Jó napot, Mrs. Dubfy! Hogy van? - kérdeztem kedvesen.
Mrs. Dubfy: Hát csak olyan öregesen, kedveském. - sóhajtott. - Mond csak , a gyógyszertár nyitva lehet? Harry megfázott egy kicsit ebben a hűvös időben.
Köztudott volt, hogy a Dubfy család számára a tél beköszönte maga a rémálom. Az idős hölgy nyugdíjából alig telt tűzifára, a kis házacskában, ahol éltek, csak két aprócska kályha volt. A fa, amit a helybéliek közös összefogással vásároltak, biztosan elfogyott már.
Evisse: Igen, Mrs. Dubfy. Ha jól tudom kettőig nyitva vannak. Ha nem bánja szólok a szomszédomnak. Tudja ő asztalos. Biztosan tudna adni önöknek egy kis fát, ami kitartana a hétvégére. Hétfőn már ismét jó idő lesz.
Mrs. Dubfy: Én igazán nem akarok gondot okozni. - motyogta.
Evisse: Ugyan, Mr. George még örül is, ha odaadhatja valakinek a felesleges fát. - biztattam.
Mrs. Dubfy: Köszönöm, kedveském! - sóhajtott. - De nem akarlak feltartani egész délelőtt.
Evisse: Ugyan, ne tessék aggódni. Mit adhatok? Marie tegnap gyönyörű liliomokat hozatott. - ajánlottam.
Mrs. Dubfy: Rózsát szeretnék, ha van. Az én drága Will-emnek az volt a kedvence.
Evisse: Lássuk... van vörös, fehér, halvány rózsaszín, barack színű és sárga. - soroltam.
Mrs. Dubfy: Hát akkor legyen a sárga. Azt kaptam Will-től az első házassági évfordulónkra. Szegényem vöröset akart venni, de az összes elfogyott. - nevetett. Elmosolyodtam. - Tíz szálat vinnék el.
Bólintottam, majd kimentem a rózsákért a raktárba. Közben hallottam hogy újabb vevő érkezett. Egy kicsit kiigazítottam a rózsákat, levágtam a töviseket, majd mutatós csokorba rendeztem őket, végül beletekertem az egészet egy papírba.
Mrs. Dubfy: Csodaszépek! - sóhajtott. - Mennyit fizetek?
Evisse: 11 dollár 50 cent lesz összesen. - feleltem. Mrs. Dubfy arca megrándult, de előkereste a pénzt kopott tárcájából.
Nem bírtam nézni. Lehet hogy emiatt nem tud élelmet vagy gyógyszert vásárolni.
Evisse: Várjon Mrs.Dubfy! Milyen buta vagyok... a rózsát tegnap Marie leárazta. Csak 7 dollár 50 lesz.
Az asszony arca megkönnyebbülést sugárzott. Odaadta a pénzt, majd felnyalábolta a csokrot és szép napot kívánva elsietett. Felsóhajtottam, majd kivettem a táskámból a hiányzó pénzt és betettem a kasszába. Eszembe jutott a másik vevő, aki a kerámiás polcot nézegette, amíg én Mrs. Dubfy-val voltam elfoglalva.
Ám most engem nézett. Mély levegőt vettem.
Evisse: Mit tehetek érted, Adam?
Adam: Az anyámnak szülinapja van. Egy csokor virágot szeretnék. - felelte.
Evisse: Rendben. Melyik a kedvence?
Adam megvonta a vállát. Jellemző.
Evisse: Mit szólnál fehér liliomhoz? - kérdeztem. Adam bólintott. - Mennyit tegyek a csokorba? 9 szál?
Adam: Elviszem az összeset. - felelte.
Evisse: Az több mint 30 szál.
Adam: Csak csinálj belőlük egy csokrot.
Rá hagytam. Behoztam a virágokat, majd nekiálltam, hogy elrendezzem a csokrot.
Adam: Az az idős hölgy a barátod? - kérdezte.
Evisse: Minden héten nálunk vásárol. - feleltem.
Adam: De... egyébként nem ismered?
Evisse: Párszor találkoztunk a városban is.
Adam: Akkor miért hagytad hogy megkopasszon?
Ledobtam az ollót és rámeredtem Adam-re.
Evisse: Te élsz itt születésed óta és még csak a nevét sem tudod! Hát figyelj! A neve Mrs. Dubfy. Özvegy, aki a súlyosan beteg fiát ápolja. A nyugdíjából éppen hogy futja nekik a megélhetésre, de mégis minden héten vesz virágot a férje sírjára, még akkor is, ha télen dideregni fognak, mert nincs pénzük tűzifára. - hadartam.
Adam: Lehetne annyi esze, hogy nem buta virágokra költi el a pénzét! - morogta zavartan.
Evisse: Látszik, hogy te még sohasem veszítettél el senkit akit szerettél.
Adam: Miért, te igen?
Nem feleltem. Gyorsan befejeztem a csokrot, majd beütöttem a pénztárgépbe a költségeket.
Evisse: 110 dollár kereken.
Adam: Itt van 100 meg még 50. Nincs apróm. - felelte, majd felkapta a csokrot. - Viszlát!
Evisse: Viszlát! - morogtam.
Beraktam a pénzt Marie jótékonysági perselyébe. Nekem egészen biztosan nem kell Adam pénze.

Hétfőn borús hangulatban érkeztem meg az üzletbe. Az idő csodaszép volt, a nap hét ágra sütött én mégis nyomorúságosnak éreztem magam. A pult mögött Marie és Olga élénken tárgyaltak valamit.
Evisse: Jó reggelt! - köszöntöttem őket. - Mi történt? Nagyon izgatottnak tűntök.
Olga: Jó hogy jössz Evisse! El sem fogod hinni mi történt!
Evisse: Jó vagy rossz hír?
Marie: Csodálatos! Képzeld, valaki tegnap tízezer dollárt hagyott Mrs. Dubfy postaládájában! És egy névtelen levelet, amiben azt írták, hogy ma beszerelik a korszerű fűtést a házába és ezentúl hetente kétszer a Whole Foods-tól egy élelmiszercsomagot fognak kapni. És képzeld, az imént hallottuk, hogy a szerelők csakugyan ott toporogtak már kora reggel az idős hölgy háza előtt és a beígért étel is megérkezett.
Döbbenten néztem rájuk.
Olga: Gondolnád, hogy létezik még ilyen jóság ebben a gonosz világban?
Evisse: Nem... nem volt aláírva a levél? - dadogtam.
Marie: De igen. Annyi állt rajta: Egy őrangyal. - felelte.
Olga még mondott valamit, de én már nem hallottam. A pultnak dőltem és a fejemben villámként cikáztak a gondolatok. Lehetetlen hogy Adam tette.... vagy... nem, egészen biztosan nem ő volt. De akkor... ez túl kísérteties. A szombaton történtek után, hirtelen feltűnik valaki, aki éppen Mrs. Dubfy-n akar segíteni? Ki más tette volna ha nem ő?
Képtelen voltam elhinni, hogy Adam ilyet tenne. Nem akartam elhinni. Hogyan tudnám ezek után gyűlölni?