CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2012. június 13., szerda

Update

Először is bocsánat amiért eltűntem ismét. Mondhatnám hogy jó okom volt rá, de nem hiszem hogy ez az olvasókat vigasztalja. (Ha vannak még egyáltalán. :S) Magánéleti problémák, suli, vizsgák, szóval minden összejött. Ráadásul elszállt a gépem, az összes kész fejezettel, plusz egy félig kész könyvvel. :S Bevallom így egy kicsit elment a kedvem az egésztől. Viszont jó hírekkel is szolgálhatok, úgy néz ki hogy az egyik ismert magyar kiadót érdekli a Prowl című könyvem. :) Többet egyelőre nem árulok, el csak ha már valami 100%-ig biztosat tudok. ;)
Hoztam nektek két könyvborítót is, amit egy nagyon kedves ismerősöm készített nekem.



Kérlek titeket a képeket ne vigyétek el. Ha valakinek kell, szívesen elküldöm neki, csak írjon a Ms.Stargate@vipmail.hu címre.

Szeretnétek picit többet tudni a Prowl-ról? Hmmm... na jó. :D Annyit megsúgok hogy egy modern Piroska és a farkas történet.

Tudom hogy már nagyon sokat vártatok, de a Fallen Angel hamarosan visszatér. ;)

Visszavárok mindenkit! :)

M.A.

2012. február 3., péntek

Adam új klipje



Azt hiszem ez a szám és a videó is nagyon jól illik a történethez. :)

2012. február 2., csütörtök

Visszatértem!!!

2012. február 1., szerda

22. Fejezet

Vartanne


Evisse arcára gyanakvással vegyes hitetlenség ült ki. Tudtam hogy magyarázatot vár és azt is tudtam hogy nem fog elhinni bármilyen ócska kitalált sztorit. Mindeközben magamon éreztem Adam szúrós, gyűlölettel teli pillantását. A keze ökölbe szorult, és ennek láttán felkészültem rá, hogy bármelyik pillanatban nekem ugrik. Vajon képes lennék verekedni vele? Evisse nem hagyott ezen töprengeni.
Evisse: Szóval az igazi neved... Vartanne? - kérdezte.
Felé fordultam.
Vartanne: Igen. - feleltem végül.
Evisse: És mi van az Eric-kel? - kérdezte gyanakodva.
Vartanne: Könnyebb kimondani. - megvontam a vállam, mintha nem számítana az egész.
Adam megvető hangon felhorkant.
Evisse: Te tudtad hogy fel fog itt bukkani... tudtad hogy meg fog engem keresni... - a hangja keserűen csengett.
Adam újabb sötét pillantással jutalmazott, majd lassan és kimérten válaszolt.
Adam: Igen. Tudtam.
Evisse: Honnét? És... miért? - szegezte neki az újabb kérdéseket.
Adam: Mert szeretne nekem keresztbe tenni. - felelte.
Vartanne: Te tettél nekem keresztbe! - vágtam vissza.
Adam: Ha nem rángatsz bele ebbe az egészbe... - közelebb lépett és most tényleg azt hittem hogy meg fog ütni.
Evisse: Elég! - avatkozott közbe. - Honnét ismeritek egymást?
Szinte szikrázott közöttünk a feszültség, amíg Evisse a válaszra várt. Adam úgy tűnt nem méltóztatik válaszolni, vagy talán semmi elfogadható magyarázat nem jutott az eszébe. Mindenesetre bosszantóan higgadtnak tűnt. Én viszont szinte reszkettem az idegességtől. Evisse felsóhajtott és tudtam, hogy ha nem válaszolok azonnal, örökre elveszítem az bizalmát.
Vartanne: Együtt laktunk... egy darabig.
Adam egy "ezt te sem gondolod komolyan" pillantással jutalmazott, Evisse pedig meghökkent, majd felháborodva felnevetett.
Evisse: Ez nevetséges. Azt hiszitek ostoba vagyok?
Adam: Az igazat mondja. - erősítette meg.
Evisse: Ok, még ha így is van. Tudom hogy valamit nem árultok el. - szinte kiabált és csak most vettem észre hogy sír.
Szerettem volna megvigasztalni, megölelni, de amint felé léptem Adam is azonnal felé mozdult, mintha valami belső erő hajtaná. Evisse pedig hátrahőkölt amikor ezt meglátta.
Vartanne: Evisse... kérlek bízz bennem. - kértem. - Hidd el nem akarlak bántani.
Adam: Ó hát persze hiszen angyal vagy! - gúnyos kacagása visszhangot vert a kihalt utcán.
Evisse: Egyikőtökben sem bízom. - mondta szomorúan. - Addig nem amíg nem mondjátok el az igazat, hogy mi folyik itt.
Adam: Mond el neki V! - biztatott.
Átkozott. Tudja, hogy nem mondhatom el az igazat Evisse-nek.
Vartanne: Miért nem mondod el a te verziódat? - kérdeztem kihívóan.
Adam: Kezd csak te!
Evisse: Na jó nekem ebből elegem van! - kiáltotta. - Te! - rám mutatott. - Ne gyere a közelembe többet! - Te pedig! - megbökte Adam mellkasát. - Miért nem tudunk kiabálás és balhé nélkül elválni egymástól egy alkalommal sem? - kérdezte keserű hangon. - Ne mondj semmit! - félbeszakította Adam-et mielőtt az kinyithatta volna a száját. - Fejezzük ezt be Adam!
Adam gyűlölettel teli pillantást vetett rám, de bennem nem volt más csak elkeseredettség és kétségbeesés. Evisse szó nélkül faképnél hagyott minket és bezárta a háza ajtaját.
Adam: Gratulálok! - gúnyosan tapsolt. - Ezt egyedül találtad ki vagy Lucifer is segített? Netán az "Így szerezz meg egy nőt" című könyvben olvastad?
Vartanne: Nincs kedvem folytatni ezt a vitát. - feleltem szomorúan és haza indultam.
Adam: Most mindkettőnket gyűlöl! - kiabálta utánam.
Vartanne: Lehet hogy jobban jár mintha bármelyikünket is szeretné. - feleltem keserűen, hátra sem pillantva.




Evisse


Az ágyam forró és gyűrött volt, én pedig minden testhelyzetben éreztem azt a kellemetlen nyomást a gyomromban, mintha valami lenne odabent, ami belülről feszít szét és nem hagy rendesen lélegezni. Egy részem azt kívánta, hogy Adam és Vartanne örökre tűnjön el az életemből. Nem akartam több hazugságot, drámát, csalódást és veszekedést. Viszont egy másik részem nem nyugodhatott, amíg rá nem jön az igazságra. Valami azt súgta, hogy sötét,ijesztő dolog történik a tulajdon szemeim előtt, amit ugyan nem tudok megnevezni, de érzem hogy valami szörnyű titok lappang a hazugságok mögött.
Felültem az ágyamban és átkaroltam a térdeimet. Hiányzott a régi életem... a nyugodt, boldog, esemény nélküli napok. Amikor minden reggel tudom hogy mi fog történni velem. De ha arra gondoltam, hogy nem látom többé Adam tökéletes arcát, csibészes mosolyát és nem suttog többé nekem felháborítóan vérlázító dolgokat, szinte úgy éreztem megszakad a szívem. Amennyire szerettem őt, legalább annyira féltem tőle.
És Eric? Vagy Vartanne? Hiszen még a nevét sem tudtam biztosan... Mégis állandóan úgy érzem, hogy ismer engem, ismeri a titkaimat... és ez rémisztő, de egyben vonzó is.
Biztosan valami baj van velem, hogy ennyire vonzom a veszélyt és a balhét...

Másnap kialvatlanul és rosszkedvűen ébredtem. Alig volt erőm kimászni az ágyból. Már reggel hatalmas volt a hőség, így behúztam az összes sötétítőt és úgy terveztem a napot Mailo-val és Beth-el töltöm a kanapén régi filmeket nézni.
Már éppen letelepedtünk egy hatalmas tál sajtszószos tortilla társaságában, amikor halk kopogást hallottam a bejárat felől. A szívem szinte azonnal százszor gyorsabban kezdett verni és a lábaim önkéntelenül is az ajtó felé vittek.
Nem, nem nyitom ki. Nem dőlök be neki. Bármelyikük is az.
Stacie: Evisse Green! - harsogta. - Tudom hogy odabent vagy! Nyisd ki az ajtót!
A megkönnyebbüléstől majdnem összerogytam. Elhúztam a reteszt és elfordítottam a kulcsot. Stacie türelmetlenül trappolt a cipője sarkával.
Evisse: Szia! - üdvözöltem.
Stac' végigmérte a nem túl sikkes farmersortomat és a kifakult trikómat, majd bosszankodva szemügyre vette az egyszerű copfba kötött hajamat. Ő bezzeg úgy festett, mintha egy fotózásról jönne. Egy lágy esésű vanília színű ruhát viselt, fatalpú szandállal. A frizurája és a sminkje is tökéletes volt.
Egyetlen szó nélkül betrappolt a nappaliba. Mailo és Beth körülrajongták. Hagytam hogy játsszon velük egy kicsit.
Stacie: Szóval? Mit terveztél mára? - kérdezte derűsen. - Gondolom nem koktélpartira készülsz a drága bátyámmal! - jegyezte meg ironikus hangon, miközben újra végigmért.
Evisse: A mai program... nos... - a tévé és a chips felé intettem.
Stacie: Atyaég, Ev! Ugye tudod hogy ettől lesz a narancsbőr? - kérdezte megrovó hangon. - Gondolom Adam-mel megint összerúgtátok a port. Ma reggel úgy festett, mint aki bárkit megölne aki csak hozzászól.
Evisse: Kérlek, ne beszéljünk róla! - kérleltem. - Bármit megteszek! Elmegyek veled vásárolni, vagy megcsinálhatod a hajam...
Stacie: Bármit? - kérdezte csillogó szemmel.
Evisse: Úgy látom már van egy terved. - állapítottam meg rosszat sejtve.
Stacie: A jövő héten lesz Adam szülinapja. - mondta fellekesülve. - Ezt minden évben hatalmas bulival ünnepeljük. Persze nem akkorával mint az enyémet... de azért jelentős esemény lesz.
Evisse: Mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem rosszat sejtve.
Stacie: Azt akarom, hogy segíts megszervezni a bulit.
Evisse: Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! - ellenkeztem.
Stacie: Jaj ne csináld már! Úgyis kibékültök addigra és így te leszel Adam partnere, vagyis tulajdonképpen az est háziasszonya. És végre nem valami luxusprosti, vagy olcsó színésznőcske...
Evisse: Miért nem kérsz fel egy partiszervízt? - kérdeztem menekülési lehetőséget keresve.
Stacie: Mert muszáj valamivel lefoglalnom magam! - kiáltotta elkeseredetten. - Mióta Shawn elment, nem találom a helyem. Állandóan ő jár a fejemben és annyira hiányzik. Ha nem tudnám biztosan, hogy a Cole-ok genetikailag képtelenek a szerelemre, még azt hinném, hogy... - elhallgatott és végül legyintett. - Mindegy... mond hogy segítesz! Léci, léci, Evisse!
Evisse: Rendben! De nem megyek el a bulira! Ami azt illeti jelenleg látni sem akarom a bátyádat! - vallottam be.
Stacie: Mit követett el megint? - kérdezte sóhajtva.
Hirtelen eszembe jutott valami.
Evisse: Mit tudsz Vartanne-ról? - kérdeztem izgatottan.
Stacie: Vartanne? Az valami új divatház? Vagy egy afrikai ország? - kérdezte értetlenül.
Evisse: A bátyád azt állítja hogy a lakótársa volt.
Stacie: Mi? - kérdezte döbbenten.
Evisse: Szóval... te nem ismered őt? - kérdeztem keserűen. Stacie a fejét csóválta. - És... egy Eric nevű srácot sem ismersz? Aki Adam lakótársa volt? - próbálkoztam.
Stacie: Adam-nek sohasem volt lakótársa. Még amikor Portlandben járt főiskolára akkor is egyedül lakott. A hölgyvendégeket leszámítva. - lesújtva hallgattam. - Te jó ég! Mégis mit követett el az őrült bátyám hogy ekkorát kellett hazudnia? És ki ez az Eric vagy Varenne? Vagy Varnell?
Evisse: Vartanne... - feleltem. - Nem tudom. Egyszer csak megjelent itt és úgy tűnik ő és Adam ismerik egymást. És utálják egymást. De valamit titkolnak.
Stacie: Ez kezd szuper-hidegkirázósba átmenni. - állapította meg.
Evisse: Igen. De ha tényleg titkolnak valamit, akkor tudni akarom mi az. - feleltem.




Adam


Vasárnap reggel gyilkos hangulatban ébredtem. Anyám és a húgom csendben reggeliztek, míg én az asztal legtávolabbi végében próbáltam némi életet önteni magam egy nagy bögre kávéval az álom nélküli éjszaka után.
Azt kívántam anyám bár egy pohár Martini-t kortyolgatna épp, a narancslé helyett és akkor én is nyugodtan tölthetnék magamnak egy whiskey-t, anélkül hogy bárki is megszólna.
Stacie éles, kutató pillantásai valósággal ingerelték az egyébként is rossz állapotban lévő idegeimet, és úgy éreztem muszáj eltűnnöm a családom és a világ szeme elől pár órára, hogy rendezhessem a gondolataimat.
Elnézést kértem, majd a garázsba mentem, hogy elvigyem a BMW X5-öst amit szinte sosem használtam. Apám karácsonyi ajándéka volt még tavaly.
Áthajtottam a kihalt városon. Vasárnap lévén senki sem járt az utcákon, csak a kocsma környékén lézengtek páran. Evisse utcájához közeledve a gázra tapostam, hogy még véletlenül se fogjon el a kísértés, hogy hozzá hajtsak. Ehelyett a város végén lehajtottam az útról, egy poros mellékútra, majd onnét az erdőbe.
A kastélyt azóta még inkább benőtte az erdő. Még zöldebb, kopottabb, romosabb és elhagyatottabb volt minden, mióta utoljára itt jártam. Itt kezdődött minden...
A kocsiból kiszállva a hátsó kert felé indultam a térdig érő fűben. Néha 1-1 nyúl iramodott meg a közeledtemre, máskor a régi megszürkült szobrokon napozó gyíkok illant el menedéket keresve. A régi szökőkút medencéjében fürdőző madarakat is megzavartam.
Megkerestem a csonka kőpadot, ami valaha a rózsalugas mellett állt és leültem rá. Lehajtottam a fejemet és próbáltam semmire sem gondolni. Az erdő zajai, az állatok neszezése, a közeli patak vízcsobogása úgy hatott rám, mint egy agymosás. Mélyeket lélegeztem a vadvirág és fű illatból, de a varázs megtört, mert azonnal Evisse virágillata jutott az eszembe.
Adam: A fenébe! - morogtam.
Nem tudtam mitévő legyek. Átkozott Vartanne! És átkozott Lucifer! Miattuk nem mondhatom el Evisse-nek az igazat. Sohasem fog bízni bennem. Egyszerűbb lenne hagyni az egészet, elutazni és felejteni. Egy karibi hajóút, vagy egy hónap Európában...
Gabrielle: Fel akarod adni? - kérdezte kihívó hangon.
Nem tudtam mi volt az ijesztőbb: hogy hangokat hallok a fejemben, vagy hogy meg sem lepődöm már rajta.
Adam: Van jobb ötleted? - kérdeztem bosszankodva.
Gabrielle: Küzdj tovább! Győzd meg Vartanne-t hogy adja fel és álljon át a mi oldalunkra!
Adam: Ennyi erővel azt is kérhetnéd hogy hozzam le a csillagokat hogy a hajadba tűzhesd őket! - jegyeztem meg keserűen.
Gabrielle: Akkor csak annyit tanácsolnék, hogy hallgass a szívedre, Adam! - mondta halkan és szelíden. - Az sohasem téved.
Adam: Te aztán sokat tudhatsz a szerelemről!
Gabrielle: Igazad van. Én csak egy arkangyal vagyok és sohasem voltam szerelmes. De éppen elég embert láttam ahhoz, hogy ismerjem ezt az érzést. És az ő példájukból megtanultam, hogy ha csak egy egészen kevés esélyed van a boldogságra, akkor meg kell ragadnod és ki kell tartanod. Mert ha mégsem sikerül, akkor legalább elmondhatod, hogy te mindent megpróbáltál. Viszont ha nem teszel semmit és hagyod, hogy elsuhanjanak melletted a lehetőségek, akkor életed végéig kisérteni fog, hogy mi lett volna ha...
Nem tudtam felelni, de éreztem, hogy igaza van. Nem élhetek azzal a tudattal, hogy elengedtem Evisse-t. Túl sokáig éltem a sötétben, nincs kedvem visszamenni oda, miután megismertem a fényt.




Vartanne


Odakint a város mozdulatlan volt, akár egy kimerevített kép. Csak 1-1 kutya ugatott a holdra és az éjjeli bogarak zümmögtek a sötétségben. Túl meleg volt, hogy aludjak. A fejem majd szétrobban a gondolatoktól és elveszettnek, magányosnak éreztem magam, ebben a számomra idegen világban, ebben a testben.
Lucifer: Mire vannak az igaz barátok, ha nem arra, hogy melletted legyenek a nehéz pillanatokban. - duruzsolta a fülembe.
Vartanne: Ugye nem várod, hogy azt mondjam hiányoztál? - kérdeztem utálkozva.
Lucifer: Szóval elcseszted. Ismét. - állapította meg. Nem feleltem. - Kezd fogyni a türelmem, kedves barátom. Szóval, meséld csak el öreg cimborádnak, hogy mi a probléma. Már nem tüzel fel a lány? - gúnyolódott
Vartanne: Átvertél. - suttogtam. - Amikor azt mondtad, hogy Evisse az enyém lehet, arról nem volt szó, hogy utána a pokolra jut majd.
Lucifer: Átkozott szárnyas szuka! - morogta. - És melyik a jobb? Az örökkévalóság nélküle? Vagy egyetlen boldog élet vele?
Vartanne: Tudom hogy miért kell Neked!
Lucifer: Akkor azt is tudod, hogy nem fogom feladni. - fenyegetett.
Vartanne: De én igen!
Lucifer: Akkor itt az ideje, hogy a saját kezembe vegyem az irányítást! - jegyezte meg kárörvendő hangon.
Vartanne: Azt úgysem mered...
Lucifer: Akkor figyelj!
Ennyi. Eltűnt. Döbbenten pislogtam magam elé. Komolyan beszélt? Tényleg bele akar avatkozni a dolgokba? Ez a gondolat megrémített. Lucifer Evisse közelében... Nem, ezt nem hagyom!
Vartanne: Gabrielle! - suttogtam a sötétségnek. - Kérlek... beszélnünk kell!
Semmi. Az éjszaka továbbra is mozdulatlan maradt és rajtam kezdett eluralkodni a pánik. Azonnal vissza akartam rohanni Evisse-hez hogy megvédhessem.
Ebben a pillanatban villanás vakított el. Próbáltam kipislogni a szememből a fehér foltokat, hogy megláthassam Gabrielle-t. És ott volt. Szikrázó ezüst szárnyakkal és hófehér hajjal. Az arca nyugodt, de mégis szomorú.
Gabrielle: Vartanne?
Vartanne: Gabe... - kezdtem lázasan suttogva. - Tudnod kell valamit! Lucifer azt tervezi, hogy beleavatkozik a... dolgokba.
Gabrielle: Azt még ő sem teheti meg. - rázta a fejét. -Azon nyomban kitörne a háború a Menny és a Pokol között ha bármelyikünk is személyesen beleavatkozna.
Vartanne: Hidd el, ezt ő maga mondta! Tudja hogy vesztésre áll és mindenáron meg akarja szerezni Evisse lelkét.
Gabrielle: Akkor erről tudnia kell mindenkinek odafent. - jegyezte meg. - Nem gondolkodtál az ajánlatomon? - kérdezte színtelen hangon.
Vartanne: Lucifer sohasem engedne el... - suttogtam szomorúan.
Gabrielle: Nem is kell ,hogy beleegyezzen. Csak meg kell őt tagadnod Isten színe előtt és szabad leszel. Aztán fel kell esküdnöd a Mennyre és visszakapod a szárnyaidat. - magyarázta. - De most tényleg mennem kell! Fontold meg az ajánlatom Vartanne! Ha háború lesz, el kell döntened, hogy melyik oldalra állsz!
Nem tudtam felelni, mert olyan hirtelen eltűnt, mint ahogy megjelent. De a szavai még a fejemben visszhangzottak. Tagadjam meg Lucifert... és akkor szabad leszek...
Hirtelen egy terv kezdett körvonalazódni bennem. Mi van ha nem választok térfelet ebben a harcban. Ha csak egyszerűen Vartanne leszek és a saját szabályaim szerint játszom.




Adam


Hétfőn reggel a húgom szobájában bömbölő zene ébresztett fel. Valami nyálas fiúbanda énekelt a nyári szerelemről. Levettem a mobilom az éjjeliszekrényről. 8óra volt. Mi ütött a húgomba, hogy már ilyenkor felkelt.
Kimásztam az ágyból, majd kibotorkáltam a folyosóra. Anyám is éppen akkor lépett ki a szobájából, frissen, üdén, kiöltözve, elegáns frizurával és sminkkel, tömény illatfelhőt árasztva a szokásos piaszag helyett.
Adam: Anya?
Melanie: Jó reggelt Kicsim! - rám mosolygott. Lehet hogy még álmodom. - Úgy tűnik ma mindenki korán kelt. - Stacie ajtajára mutatott.
Adam: Készülsz valahová? - érdeklődtem. A vedeléshez nem szokott így kiöltözni.
Melanie: Igen, a Nőegylet újraszerveződött és felkértek elnöknek. Ma lesz az első gyűlés.
Adam: Ez remek!
Ebben a pillanatban kivágott Stacie szobaajtaja. A húgom gyanakodva végigmért minket.
Stacie: A szülinapi bulid után kémkedsz? - kérdezte gyanakodva.
Adam: Milyen buli? - kérdeztem, majd abban a pillanatban eszembe is jutott hogy szombaton lesz a születésnapom. - Teljesen kiment a fejemből. - ismertem be.
Stacie: Ez egyáltalán lehetséges a te egóközpontú világegyetemedben? - kérdezte gúnyosan.
Melanie: Stacie, ne beszélj így a bátyáddal! - figyelmeztette. - Ne veszekedjetek gyerekek! Apátok ma este hazajön és szeretném egy vacsorával meglepni. Elvárom, hogy legyetek itthon mind a ketten. - a hangja szigorúan csengett, mi pedig megilletődve bólogattunk, mintha ismét kisgyerekek lennénk. - Most mennem kell!
Megvártuk, amíg eltűnt a lépcső kanyarban.
Stacie: Ez tényleg az anyánk volt? - kérdezte.
Adam: Azt hiszem. Figyelj csak... tegnap Evisse-nél voltál, ugye? - kérdeztem harcra készen. ű
Stacie: Igen és jobb ha tudod hogy nagyon haragszik rád.
Adam: Akkor segítened kell kitalálni, hogy hogyan engesztelhetném ki. - rákacsintottam.
Stacie: Nem, nem, nem, nem! Éppen elég lesz megszervezni ezt a partit 5 nap alatt. A szerelmi életed menedzselésével már tényleg nem tudok megbirkózni. És ha most megbocsátasz, drága bátyuskám... mennem kell kiválasztani a tortádat. És NEM mell alakú lesz! - jelentette ki, majd faképnél hagyott.

Diónyira összezsugorodott gyomorral léptem be a virágüzletbe. Viszont a pultnál csak Olga-t láttam, aki eléggé bosszúsan nézett rám.
Olga: Mit parancsol, Mr. Cole? - kérdezte nem túl kedvesen.
Adam: Evisse itt van?
Olga: Nincs. Hátul van a melegházban, de nem ér rá. - magyarázta. - Szóval akkor vesz valamit? - ez nyilván célzás akart lenni, hogy húzzak el.
De engem sem ejtettek a fejemre.
Adam: Hát lássuk csak... - körülnéztem. - Azt a rendkívül megnyerő cserépteknőst kérem a polc tetejéről.
Olga: Mire kell az magának? - vonta fel a szemöldökét.
Közelebb hajoltam.
Adam: Sátánista szertartásokon fogom használni! - suttogtam rá villantva egy gonosz mosolyt.
Olga: Máris leszedem. - felelte sápadtan, erős orosz akcentussal.
Megvártam amíg felkapaszkodott létrára, majd beosontam a hátsó ajtón. Könnyedén megtaláltam a hátsó kertbe vezető utat, ami a folyosó végén volt.
Itt tartották a kerti növényeket. A párás üvegű melegház kitárt ajtóval állt előttem. Beléptem, és szinte fejbe vágott a hőség. A levegő olyan volt, mintha az Amazonasi esőerdőben lennék.
Fulladozva haladtam előre, az egzotikus növények sűrűjében, amikor hirtelen megláttam Evisse-t. Egy hatalmas pálmafa előtt térdelt és narancssárga gumikesztyűben éppen földet nyomkodott a cserépbe. Apró sortot viselt és tornacipőt, felül pedig egy türkizkék bikinit. A haja a feje tetejére tornyozva, de néhány tincs kiszabadult a hanyag kontyból és az arcába hullott.
Úgy éreztem még nagyobb lett a forróság körülöttünk. Akármeddig el tudtam volna gyönyörködni a látványban, de Evisse hirtelen felpillantott, mintha csak megérezte volna a közelségemet.
Evisse: Te meg mit keres itt Cole? - úgy tűnt ma senki sem örül nekem.
Adam: Odakint dermesztő hideg van, gondoltam felmelegszem egy kicsit. - tréfáltam.
Evisse dühösen lehúzta a kezéről a gumikesztyűt és a levetett fehér trikója után nyúlt. Villámgyorsan belebújt, majd indulatosan felém trappolt. Jó pár veszélyesnek látszó kerti eszköz mellett is elhaladt, de szerencsére egyiket sem kapta fel.
Evisse: Tűnj innét! - utasított, amikor már csak egy méterre volt tőlem.
Adam: Nem!
Evisse: Akkor én megyek el! - vonta meg a vállát, majd ki akart kerülni, de elkaptam.
Dühösen lerázta magáról a kezemet. A szemei szinte szikráztak. A haja most még kuszább volt és erős vágyat éreztem, hogy kihúzzam belőle a csatokat és összeborzoljam.
Adam: Azért jöttem, hogy pontot tegyünk ennek az ügynek a végére. - mondtam végül, mielőtt még a gondolataim másfelé kanyarodtak volna.
Evisse: Valóban? - kérdezte meglepetten. - Nos... ez igazán jó lenne. - mondta végül nem túl meggyőző hangon. - Te jobbra mész én meg balra...
Adam: Nem így értettem kis butus. - világosítottam fel és közelebb léptem.
Evisse: Akkor hogy? - kérdezte ártatlanul elkerekedett szemmel.
Adam: Így! - feleltem, majd megragadtam a farmerja derekát és magamhoz rántottam.




Evisse


Olyan hirtelen húzott magához, hogy ellenkezni sem maradt időm. A következő pillanatban pedig az ajkai már az enyémen voltak. ellenkezni akartam, de olyan erősen tartott, hogy mozdulni sem bírtam. Viszont a szája gyengéden birtokba vette az enyémet és azon kaptam magam, hogy viszonzom a csókját.
Adam lassan elengedett és a kezei a derekamra vándoroltak. Az ajkai lassan elváltak az enyémektől.
Adam: Vége a játéknak... kellesz nekem és tudom, hogy te is engem akarsz.
Evisse: Én aztán nem... - ellenkeztem.
Ő erre azonnal újra megcsókolt, én pedig kénytelen voltam újra átgondolni az álláspontomat.
Adam: Evisse Green legyél a barátnőm! - kérte.
Meg sem bírtam szólalni. Ő várakozva nézett rám. Szürke szemei szinte megbabonáztak, ellenállhatatlan mosolya láttán pedig a szívem majd kiugrott a helyéről.
Evisse: Én nem is tudom hogy ez jó ötlet e. - dadogtam.
Adam: Ez az eddigi legjobb ötletem. - bizonygatta, majd ismét megcsókolt.
Úgy éreztem forog velem az egész világ. Mintha szél zúgott volna a fülemben és minden olyan forró volt, de ugyanakkor, mintha eső hullott volna ránk. És Adam egyre szenvedélyesebben csókolt, az egyik keze a hátamon volt a trikóm alatt, a másik pedig a vállamon és a nyakamon. Én beletúrtam a hajába és még szorosabban simultam hozzá.
Olga: Ti meg mit műveltek itt? - sikította.
Szétrebbentünk és csak most vettem észre, hogy időközben beindult az esőztető és mi csurom vizesek voltunk. Olga majdnem felrobbant a dühtől. Ránéztem Adam-re, aki viszont alig bírta visszatartani a kacagást és cinkosan rám kacsintott.
Evisse: Ewm... nos... - ennél többre nem futotta. Égő arccal visszarohantam az üzletbe.




Vartanne


A templom előtt álltam már jó ideje. Nagyon meleg volt, de a nap bujkált a felhők mögött, mintha tudta volna hogy készülök valamire és nem akarta végig nézni. Szinte éreztem az elektromosságot a levegőben, a taszító erőt, ami távol akart tartani ettől a helytől. A magamfajtának a megszentelt földön való járás olyan volt, mint a vegetáriánusnak a húsbolt.
Képtelen voltam rávenni magam, hogy közelebb menjek, akárhányszor megtettem volna egy lépést, a gyomromban mintha egy hatalmas kő kezdett volna növekedni. Úgy éreztem a lábaim összenőttek a járdával.
Gabrielle: Meg tudod tenni Vartanne! - biztatott a hang. - Ha beléptél már nincs hatalma fölötted. Gyerünk! Menni fog!
Behunytam a szemem és elképzeltem, ahogy az egyik lábamat a másik elé téve a templom bejáratához megyek, át a tökéletesen gondozott virágágyásokkal szegélyezett sétányon. De amikor kinyitottam a szemem a templom még mindig elérhetetlennek tűnt.
Csakúgy, mint Evisse...
Ekkor vettem egy mély levegőt és elindultam. Mintha láthatatlan emberek tucatjai próbáltak volna visszalökdösni, mintha a beton folyékonnyá vált volna a talpam alatt. Úgy éreztem menten megnyílik a föld és én eltűnök.
De tovább vonszoltam magam. Amint a lában átlépte a küszöböt, a taszító erő megszűnt, én pedig hasra esve érkeztem meg a templomba. Előttem a vörös szőnyeggel leterített folyosó végén ott lógott feszület alatta az oltárral.
Gabrielle: A nehezén már túl vagy. - suttogta.
Felkeltem és lassan elindultam az oltár felé. Még megfordulhatok... még van időm kiszállni. Ezt ismételgettem, de a távolság egyre fogyott. Vajon mi fog történni: Az is lehet, hogy menten elporladok, amint kilépek a fényre. Vagy szárnyas hárpiákat küldenek majd a levadászásomra.
Ott álltam az oltár és a kereszt előtt. Innét nincs visszaút.
Gabrielle: Tedd meg!
Térdre ereszkedtem. De az ajkaim mintha megbénultak volna. Egyetlen szó sem jutott ki rajtuk.
Gabrielle: Mondd ki és szabad vagy!
Vartanne: Megtagadlak téged Lucifer! nem vagyok a szolgád többé! - hadartam.
A szívem majd kiugrott a helyéről és összeszorított szemmel vártam, hogy rám dőljön az egész templom. Vagy hogy történjen valami. Egy robbanás, vagy egy fénycsóva... de semmi... nem éreztem semmit.
Lassan felkeltem. Ennyi? Körülnéztem, de a templom üres volt. Ha volt is itt valaki, ezután a műsor után biztosan eszét vesztve menekült.
Elindultam a kijárat felé.
Gabrielle: Vartanne! Még nem végeztél... - szólt a hang a hátam mögül.
Megfordultam. Gabrielle ott állt az oltárnál. A kezében az arkangyalok medáljával.
Vartanne: Tévedsz, Gabe. Én itt végeztem.
Gabrielle: Esküt kell tenned a Mennyre! Csak így kaphatod vissza a szárnyaidat! - emlékeztetett.
Vartanne: Nincs szükségem rájuk, feleltem és hátat fordítottam neki. - Mostantól a magam ura vagyok.
Gabrielle: Vartanne! Ezt nem teheted! - kiáltotta.
Én viszont már megtettem.

2011. december 9., péntek

Teaser

Stacie: Jövő hétvégén lesz Adam szülinapja. Azt akarom hogy segíts megszervezni a bulit.
Evisse: Nem hiszem hogy ez túl jó ötlet...
Stacie: Jaj ne csináld! Kérlek, léci... annyi mindent kell elintéznem és közben majd beleőrülök Shawn hiányába. Ha nem tudnám hogy a Cole-ok genetikailag képtelenek a szerelemre már azt hinném... - csak legyintett. - Segítesz nekem! Nem fogadok el kifogásokat!
Lerogytam a kanapéra, mint egy morcos gyerek.
Evisse: Rendben. De cserébe mesélj nekem Vartanne-ról. - kértem.
Stacie: Kiről? - húzta fel a szemöldökét. - Az valami új divatház?
Evisse: Nem... Adam azt mondta hogy lakótársak voltak...
Stacie döbbenten pislogott rám, majd idegesen elnevette magát.
Stacie: Jesszusom! Hát nem tudom mit követett el megint hogy ekkorát kellett hazudnia, de Adam-nek sohasem volt lakótársa. Amikor egyetemre járt egyedül lakott, már az állandó hölgyvendégeit leszámítva. Hogy került ez szóba? És ki ez a Vartanne?
Eltartott néhány percig amíg összeszedtem magam annyira, hogy meg bírjak szólalni.
Evisse: Nem tudom. - csóváltam a fejem. - De ő és a bátyád titkolnak valamit előlem.

2011. június 29., szerda

Egy kis mézesmadzag... :)



Lehet találgatni, elméleteket gyártani, stb. Nagyon remélem ezt nem hagyjátok szó nélkül... :D

2011. május 16., hétfő

21. Fejezet

Evisse



Már jó ideje elvesztettem a fonalat, amikor Adam egyik mellékútról a másikra hajtott. Olyan utakra, amiket még a GPS sem ismert. Féltem hogy eltévedt csak nem vallja be. Mailo fájdalmasan felnyüsszent minden egyes zökkenésnél.
Adam: Ott a tanya! - sóhajtott fel megkönnyebbülten.
Előre dőltem hogy láthassam, de csak néhány világító ablakot sikerül kivennem. Adam behajtott a kitárt kapun. Pár pillanat múlva egy pizsamás férfi lépett ki hunyorogva a farm főépületének ajtaján. Már bőven a hetvenes éveit taposhatta. Láttam hogy egy ősz hajú, zöld köntöst viselő nő is kikukucskál.
Evisse: Jó helyen járunk?
Adam: Igen. A doki kezelte apám lovait, amikor még megvoltak. - magyarázta, majd kiszállt a kocsiból. - Dr. Wilkins? Emlékszik rám? Adam Cole vagyok...
Dr. Wilkins: Adam Cole... - motyogta. - Greg Cole fia? Te Szent Mózes hát így megnőttél! - kiáltotta boldogan. - Had nézzelek fiam! Hogy van az édesapád?
Adam: Jól, ő jól van. Viszont hoztam valakit aki a segítségére szorulna.
Bevittük Mailo-t Dr. Wilkins fiának rendelőjébe. Mint kiderült, ő már nem foglalkozik gyógyítással, de a fia Portlandban volt egy konferencián. Végül megvizsgálta Mailo-t a felesége asszisztálásával.
Dr. Wilkins: Meg kell néznem az ultrahanggal. Attól tartok, hogy belső vérzése van. - sóhajtott. - Martha drágám, ideadnád a borotvát? Sajnos le kell vágnom a hasán a szőrt.
Rémülten bólintottam.
Martha: Ne aggódj Kedvesem, a férjem mentett már meg ennél súlyosabban sérült kutyát is. Ott volt az a németjuhász, aki mellett felrobbant egy akna Vietnamban! Vagy a collie akit farkasok támadtak meg. A doki mindegyiket helyre hozta.
Dr. Wilkins: Kijöttem már a gyakorlatból. - sóhajtott. - Remélem a fiam hamarosan hazaér, mert nem hiszem hogy meg merném operálni Mailo-t.
Martha: Felhívom újra!
Evisse: Köszönöm! - suttogtam hálásan.
Adam: Minden rendben lesz. - súgta a fülembe.
Megfogta a kezemet és pedig a mellkasának dőltem. Behunytam a szemem és azon imádkoztam, hogy a doktor bácsi segíteni tudjon Mailo-n.




Vartanne



Fáradtan de boldogan léptem be a lakásomba. Embernek lenni nem olyan rossz dolog, különösen ha az ember történetesen az első randijára készül.
A jókedvem azonnal szertefoszlott, amikor megláttam Lucifert az ágyamon heverve, amint éppen a "Tippek kezdő randizóknak" című könyvet olvassa.
Vartanne: Mit keresel itt?
Lucifer: Ezt én is kérdezhetném tőled? Megmondtam hogy menj el Evisse házához és várd meg amíg történik valami!
Vartanne: Így is volt. Elhívtam randira és ő igent mondott. - feleltem.
Lucifer a sarokba hajította a könyvet.
Lucifer: És utána mi történt?
Vartanne: Hazajöttem.
Lucifer szemei villogni kezdtek. Hátráltam néhány lépést.
Lucifer: Te hülye... szerencsétlen... szárny nélküli idióta! - üvöltötte. - Elcseszted! Már megint elcseszted!
Vartanne: Nem értem miről beszélsz! Mit rontottam el?
Lucifer: Megadtam az esélyt hogy Evisse szemében az első számú hőssé léphess elő, de te szokás szerint elbaltáztad. - sóhajtott kissé nyugodtabban. - A holnapi randiról meg mondj le nem hiszem hogy nagy kedve lesz hozzá amikor a kutyáját gyászolja.
Vartanne: Mi? Mit... mi történt? Mit csináltál Mailo-val? - kérdeztem rémülten.
Lucifer: Történt egy kis baleset. És ha ott lettél volna akkor megmenthetted volna de így... - sóhajtott. - ... szegény kicsi kutyus! És szegény Evisse!
Meg sem vártam hogy akar e még valamit mondani. Kirohantam az utcára. Meglepett a szakadó eső és a hirtelen jött sötétség. Ez is biztosan Lucifer műve!
Végigrohantam a főutcán, majd bekanyarodtam, a mellékutcán és átrohantam egy ház udvarán is hogy lerövidítsem az utat. A cipőm cuppogott a víztől és a nadrágon térdig elázott. A pólóm nedvesen tapadt a testemre és reszkettem.
Remegő sóhaj hagyta el a tüdőmet, amikor Evisse háza elé érte. Az ablakok sötétek voltak, mintha itthon sem lenne. Ha Mailo-val történt valami, biztosan orvoshoz vitte.
Emlékeztem rá, hogy a pótkulcsot az ajtófélfa melletti kilazult tégladarab mögött tarja. Körülnéztem, hogy nem figyel e egy kíváncsi szomszéd, majd kinyitottam az ajtót.
Odabent síri csönd honolt, olyan kihalt volt a ház, akár egy temető.
Felkiáltottam amikor valami hirtelen a lábamhoz ért. Rémülten nyúltam a villanykapcsoló után. Bethanie ült előttem és éppen a mancsait tisztogattam.
Vartanne: Beth... - suttogtam. A macska rám pillantott. - Hol van a gazdád? Hol van Evisse?
Hülye dolog volt azt várni, hogy a macska majd válaszol. Lassan, csendesen elindultam a konyha felé. A folyosón egy pulóver hevert, felvettem és megszagoltam. Evisse illata volt. Napfény, rózsás szappan és a virágbolt füstölőillata.
Beléptem a konyhába és felkapcsoltam a villanyt. A kőpadlón temérdek dolog hevert szétszórva.Kisebb kosarak, szűrők, műanyag tálak, szalvéták és egy karácsonyi terítő. Abból a szekrényből zuhanhattak ki, amelyiknek tárva-nyitva maradt az ajtaja.
Ez nem jellemző Evisse-re. Mi történhetett?
Gabrielle: A pártfogód ezúttal túl messzire ment. - összerezzentem az ismerős hang hallatán.
Vartanne: Gabe...
Egy villanást láttam, ami olyan gyors volt, hogy már el is múlt, mielőtt igazán elvakított volna. És Gabrielle ott állt. Hófehér hajjal és hatalmas ezüst szárnyakkal. A szépsége szinte fájdalmas volt. Elakadt a lélegzetem.
Gabrielle: Tudtam, hogy felbukkansz ezek után. Beszélnem kell Veled! - mondta nyugodt hangon.
Nyugodt volt, de a szemében szomorúság bujkált.
Vartanne: Ha Lucifer megtudja...
Gabrielle: Nem tudja meg. Nem lát téged, amíg Veled vagyok.
Kifelé hátráltam a konyhából.
Vartanne: És szerinted nem fogna gyanút, ha eltűnnék a szeme elől? - kérdeztem cinikus hangon. - Nincs miről beszélnünk. Már nem tartozom hozzátok!
Gabrielle: Tudnod kell az igazat Vartanne! - hadarta. - Lucifer hazudik Neked. Sohasem kaphatod meg Evisse-t.
Vartanne: Ez nem igaz! Evisse... érez irántam valamit! - bizonygattam.
Gabrielle: Hát persze hiszen te voltál az... - hirtelen elhallgatott. - ... az őrangyala. - fejezte be. - Ismerős vagy neki, mégis idegen. Bizalmat ébresztesz benne és mégis fél tőled. Lucifer tudja ezt, ezért választott éppen Téged arra hogy elcsábítsd. Ezer és ezer kárhozott lélek és bukott angyal lesi a parancsát és ő éppen Téged választott. Tudta hogy Evisse elgyengül majd Tőled.
Vartanne: Szeretem őt Gabe! Ha leélhetek vele egy boldog emberi életet, az sem érdekel, ha utána az idők végezetéig a pokolban égek majd!
Gabrielle: És az sem ha ő is? - kérdezte szomorúan.
Vartanne: Mi?
Gabrielle: El kellett volna olvasnod az apró betűs részt Vartanne... - sóhajtott. - Ha egy ember beleszeret Lucifer szolgájába, akkor az ördögöt választja, vagyis neki adja a lelkét.
Döbbenten néztem rá.
Vartanne: De... akkor mit tegyek? - kérdeztem összetörten. - Gabe... én szeretem őt! Szeretem!
Gabrielle: Adam is szereti!
Vartanne: Adam! - dühösen köptem a nevét. - Adam Cole szerelme talán nem juttatja a pokolba? Az az ember rosszabb még Lucifernél is! Önző, sekélyes, gonosz, érzéketlen, nem törődik senkivel csak saját magával! Evisse csak egy újabb játékszer neki! Ha ráun akkor tovább áll majd!
Gabrielle: Nem ismered őt eléggé!
Vartanne: Ó dehogynem! A testében éltem!Ha valakitől meg kellene mentened Evisse-t akkor az ő, nem pedig én!
Gabrielle: Nem tőled akarom megmenteni, hanem Lucifertől. Ha Evisse lelkét is megszerzi olyan erős lesz, hogy legyőzhet minket. Viszont ha sikerül megmentenem Evisse-t akkor a tisztaságával az én erőmet növeli és legyőzhetem Lucifert. Felszabadulnak a kárhozott lelkek és a bukott angyalok.
Vartanne: És ha Lucifer győz?
Gabrielle: Arra nincsenek szavak... - felelte. - Vartanne... odafent tanácskoztak. Az arkangyalok tanácsa összeült és úgy döntöttek, visszakapod a szárnyaidat, ha segítesz nekünk legyőzni Lucifert. - várakozón nézett rám.
Szinte sokkolt. Egyetlen hang sem jött ki a torkomon.
Vartanne: És mi lesz Evisse-szel? - tettem fel néhány perc múlva az első és legfontosabb kérdést.
Gabrielle: Hosszú boldog életet fog élni a férfi mellett, aki tiszta szívből szereti. - felelte egyszerűen.
Vartanne: Aki persze Adam! - Gabe bólintott. - Nem! - vágtam rá! - Nem mondok re róla!
Gabrielle: Vartanne... könyörgöm! Légy belátással! Mindenhogyan te jársz rosszul, de amit én ajánlok Neked az a kevésbé rossz! És megmentheted Evisse-t!
Elfordultam tőle. Nem akartam látni a könyörgő szemeit. Nem akartam hallani a szavait, amiktől kétségeim támadnak.
Vartanne: Miért nem... miért nem tudjátok őt nekem adni? - kérdeztem összetörten. - Miért? Magam ölöm meg Lucifert, csak ígérd meg, hogy Evisse szeretni fog!
Gabrielle nem felelt. Nem tudhattam hogy itt van e még egyáltalán, de nem mertem megfordulni. Kis idő elteltével sóhajtott.
Gabrielle: Az emberek és az angyalok nem szerethetik egymást. Egyszer megtették és eppen az vezetett a mostani helyzetünkhöz. Ahhoz hogy ember légy, újjá kell születned. Mi nem adhatunk Neked felnőtt emberi testet. És még ha Evisse várna is rád, amíg felnősz... semmire sem fogsz emlékezni ebből az életből.
Megfordultam.
Vartanne: A szerelmet nem lehet elfelejteni.
Gabrielle rám meredt.
Gabrielle: Igen, ezt tudom.
Otthagytam. Lekapcsoltam a lámpákat, bezártam a házat és a kulcsot visszatettem a helyére. Némán vonszoltam magam a kihalt utcán. Az eső elállt és kesernyés fölillat terjengett a levegőben. Nehéznek éreztem magam, ám mégis oly üresnek, kihaltnak és élettelennek mint ez a város. Olyan volt mintha én lennék az egyetlen ember a Földön.



Adam



Szerencsére hamarosan megérkezett a fiatalabb doki. A felesége is vele volt, és a kocsiból egy alom szőke hajú kislány bukkant elő.
A doki azonnal kezelésbe vette Mailo-t, amitől Evisse és az idősebb Dr. Wilkins is megnyugodott kissé. Kiderült, hogy Mailo-nak nincsenek belső vérzései, viszont néhány bordája eltört és a válla is megrepedt. A doki erős gyógyszereket adott neki és stabil kötést tett rá.
Éjszakára itt akarta tartani és Evisse nem volt hajlandó magára hagyni. Az idősebb Dr. Wilkins kirakott egy ketrecet a váróba, amibe belefektették Mailo-t. Mi pedig letelepedtünk a váróban lévő kopott kanapéra. Martha Wilkins hozott nekünk egy takarót és egy kanna kávét, hogy kibírjuk valahogy a vacsorát. Kicsit később a fiatalabb Mrs. Wilkins frissen sült muffinnal kínált minket.
Csak ekkor vettem észre hogy mennyire éhes vagyok. Próbáltam rávenni Evisse-t is hogy egyen, de le sem vette a szemét a kutyáról.
Az idősebb Wilkins házaspár nyugovóra tért és a menyünk is lefektette a gyerekeket. A doki még a rendelőben motoszkált,a többi megfigyelés alatt tartott állatot látta el.
Evisse: Adam... - törte meg a hosszú csendet.
Ránéztem. Fáradtnak és elgyötörtnek tűnt, a szemei vörösek voltak a sírástól. Mégis, számomra ő volt a leggyönyörűbb teremtmény a világon.
Adam: Mi az?
Evisse: Köszönöm! - suttogta.
Magamhoz öleltem és a hajába temettem az arcom. Ő a mellkasomhoz bújt, miközben átölelte a nyakamat.
Adam: Neked bármit! - feleltem halkan.
Evisse: Árulj el valamit! - kezdte kisvártatva. - Mit kerestél az utcámban ma este?
Elakadt a lélegzetem. Már éppen valami épkézláb hazugságon törtem a fejem, amikor hirtelen kibukott belőlem az igazság, mint amikor az ár átszakítja a gátat.
Adam: Megéreztem, hogy bajban vagy!
Evisse kifejezéstelen arccal nézett rám. Féltem hogy erre mit fog mondani. Ekkor szerencsére Mailo megmozdult és Evisse azonnal elfeledkezett rólam.
A doki végül adott a kutyának egy erős altatót, amitől majd másnap délig aludni fog.
Dr. Wilkins: Fontos hogy nyugodtan és mozdulatlanul feküdjön. - magyarázta. - Mailo még fiatal kutya és a csontjai hamar begyógyulnak, de ahhoz hogy rendesen összeforrjanak, mozdulatlanul kell feküdnie. Holnap délutánra minden bizonnyal fel tud majd állni, de erős fájdalmai lesznek. Adok majd gyógyszert és a hét elején vissza kell majd hozniuk. De holnap reggel hazavihetik. - mondta fáradtan mosolyogva. - Ha nem bánják én most lefekszem, holnap több műtét is vár rám.
Adam: Persze doki, kössz mindent!
Evisse: Annyira hálás vagyok doktor úr! - mondta vagy századszorra.
Dr. Wilkins: Kérem érezzék otthon magukat. Van egy mosdó a folyosó végén és a rendelő mellett melletti konyhában találnak innivalót is. Ne aggódjon Evisse! Mailo egész éjjel aludni fog! - nyugtatta meg.
Ketten maradtunk. Betakartam magunkat és a mellkasomra vontam Evisse-t. Nem ellenkezett. Furcsán bűnös dolognak éreztem, hogy ennyire élvezem ezt a helyzetet, amikor ő az imádott kutyája életéért imádkozik. Ha Mailo nem feküdne itt, akkor ő sem maradna a karjaimban. Mégis mindennél jobban szerettem volna, hogy meggyógyuljon. Még akkor is, ha nem lesz több alkalmam a karomban tartani Evisse-t.



Evisse



Adam nemsokkal később, hogy a doki itt hagyott minket elaludt. A feje az én fejemen pihent és halkan szuszogott, engem átölelve. Én nem tudtam aludni. Túl sok minden történt velem, túl sok dolgot kellett feldolgoznom.
Szeretem őt!Istenem mennyire szeretem! Minden erőmmel és minden porcikámmal. Igen, vele akarok lenni, azt akarom hogy évődjön velem, gúnyolódjon rajtam. Azt akarom, hogy megnevettessen, megbotránkoztasson. Veszekedni akarok vele, aztán kibékülni. Akarom őt! Úgy ahogy van!
Felriadtam, amikor nyílt az ajtó. Hirtelen fogalmam sem volt hol vagyok, majd megláttam Mailo-t a ketrecben.
Az idősebb doktor lépett be a váróba. Csendben, hogy ne ébresszen fel minket. Rám mosolygott, amikor látta hogy ébren vagyok.
Kinyitotta a ketrec ajtaján és megvizsgálta Mailo-t.
Dr. Wilkins: Azt hiszem túl van a nehezén. - mondta halkan.
Adam is felriadt és álmosan pislogott rám, a dokira és úgy általában a világra. Kócos volt és borostás, de mégis úgy festett mint egy rocksztár.
Martha: Ébren vannak? - kérdezte suttogva az ajtóból. - Hogy van a mi kis hősünk?
DR. Wilkins: Már sokkal jobban.
Martha: Hála az égnek! - mosolygott. - Jöjjenek, Drágáim! Készítettem finom reggelit és kávét.
Evisse: Nem akarunk a terhükre lenni! - mentegetőztem.
Martha: Ugyan Kedvesem! Ahol nyolc emberre főznek jut még kettőnek is!
Megreggeliztünk és az idősebb doktor megmutatta Adam-nek a farmot. Én a házban maradtam segíteni a fiatalabb Mrs. Wilkins-nek. Julia és a négy kislány közös erővel tüntették el a reggeli nyomait, amíg az anyósa a fiatalabb orvosnak asszisztált a reggeli vizsgálatoknál.
Addig erősködtem, amíg Julia bele nem egyezett hogy segítsek neki. Ő mosogatott én pedig törölgettem.
Julia: Imádom a virágokat! Szeretnék néhány tő rózsát a ház elé. Ott talán biztonságban vannak ettől az állatsereglettől. - kuncogott.
Evisse: Gyertek be valamikor Dear Valley-be. Marie olyan rózsákat szerez amilyet csak szeretnél. - biztattam.
Julia: A férjedet nem zavarja, hogy egy virágüzletben dolgozol? Úgy értem... ő egy Cole! Biztosan nem szorultok rá. - kuncogott. Döbbenten néztem rá. - Ne haragudj! - mondta rémülten. - Ez nem tartozik rám, nem is értem mi ütött belém!
Evisse: Nem, nem. Semmi baj! Csak éppen... Adam nem a férjem.
Julia: Oh! Pedig ti annyira... de együtt vagytok ugye?
A sóhajjal ami kitört belőlem, rögtön válaszoltam.
Evisse: Igen!
Julia: Csak mert az arcotokra van írva hogy mennyire szeretitek egymást! - mondta a vállam fölött az ajtóra pillantva.
Adam állt ott és engem nézett, valami megmagyarázhatatlan csillogással a szemében.



Adam



Ismertem Evisse-t annyira, hogy tudjam milyen büszke, ezért trükköznöm kellett. Mailo kezelése több száz dollárba került, amit persze azonnal kifizettem az orvosnak, még akkor is ha gyanítottam, hogy így is jóval alacsonyabb árat kért a valósnál. Teljesen természetesnek vette hogy én fizetek, de meg kellett kérnem, hogy falazzon nekem.
Így amikor Evisse rendezni szerette volna a számlát, csak annyit mondott, hogy a balesetet szenvedett állatok gyógyításáért sohasem fogad el pénzt.
Hamarabb visszaértünk a városba, mint amennyi időbe telt idetalálni. Mailo a ketrecben, feküdt, amit kölcsön kaptunk. Evisse az ablaknak támasztotta a könyökét és próbálta megtartani a fejét. Annyit ásítozott hogy attól féltem én is elalszom vezetés közben.
A házához érve felsóhajtott.
Evisse: Azt hiszem egy életen át hálás leszek Neked ezért! - mondta fáradtan mosolyogva.
Adam: Hidd el hamarosan úgyis csinálok majd valamit, ami miatt ki akarod tekerni a nyakam. - ugrattam.
Evisse: Az lehet. De akkor is hálás leszek.
Bevittem a ketrecet a nappaliba. A macska rémülten nyávogott és minden áron Mailo-hoz akart férni. Evisse végül adott neki egy tál tejet, ami elterelte a figyelmét.
Adam: Evisse le kéne feküdnöd! Alig állsz a lábadon.
Evisse: Nem vagyok álmos! - mondta akadozó nyelvvel. - Hazamehetsz, Adam! Most már megleszünk.
Adam: Egy fenét! Pihend ki magad, majd én figyelek Mailo-ra.
Evisse: Nem kérhetem tőled, hogy itt maradj!
Adam: Nem is kell. És különben is. Én kipihentem magam. Te viszont egy percet sem aludtál.
Evisse felsóhajtott, majd bólintott.
Evisse: De ha bármi változás van, azonnal szólj!
Adam: Rendben.
Evisse felvonszolta magát az emeletre. Fáradtan dőltem le a kanapéra és a fejemet a támlájának támasztottam. Mit meg nem tesz az ember, ha szerelmes?
Amikor meghallottam a zuhany hangját, azonnal éber lettem. Evisse meztelenül... a zuhany alatt... Próbáltam elterelni az igencsak korhatáros gondoltaimat, nem sok sikerrel. Megszámoltam a kanapé virágmintáit, felvettem egy tévéújságot az asztalról és kiválogattam melyik filmeket láttam már. De az agyam eldugott kis részében egy hang egyre csak azt ismételgette: "Menj fel hozzá!"
Soha olyan biztosra nem vettem Isten létezését - vagy az ördögét - mint amikor végre abbamaradt a vízcsobogás.



Evisse


Mailo! - ez volt az első gondolatom, amikor felébredtem. Kiugrottam az ágyból, majd leszaladtam a lépcsőn. Mailo a ketrecben feküdt és ébren volt. Amikor meglátott bágyadtan csóválni kezdte a farkát. Adam a kanapén fekve aludt. Amikor közelebb léptem, hogy kisimítsak egy tincset a homlokából, a padló megnyikordult a talpam alatt.
Adam szemei kipattantak és egyenesen rám nézett. Először az arcomra, aztán végignézett rajtam és elmosolyodott.
Adam: Cuki a bugyid! - suttogta álomittas hangon.
Magamra pillantottam és éreztem hogy elvörösödöm. A kinyúlt fehér trikómon kívül csak egy pöttyös bugyi volt rajtam.
Evisse: Jaj! - kiáltottam, majd felkaptam egy párnát a kanapéról és magam elé tartottam.
Adam felnevetett.
Evisse: Ne nevess! - kiáltottam. Adam még hangosabban nevetett, mire hozzávágtam a párnát és felszaladtam a lépcsőn, alaposan bevágva magam után a szobaajtómat.
Néhány perc múlva halk kopogást hallottam az ajtón.
Evisse: Adam te vagy az? - kérdeztem.
Adam: Miért ki más lenne? A fehérnemű-rendőrség? - kérdezte nevetős hangon.
Éreztem hogy megint elvörösödök.
Evisse: Jobb lenne ha hazamennél!
Adam: Gyere ki!
Evisse: Nem! - vágtam rá.
Adam: Miért nem? - kérdezte. A számat harapdáltam. - Evisse?
Evisse: Láttad a bugyimat! - feleltem, majd elvörösödtem.
Az ajtóm előtt ismét felhangzott a harsány kacagás. Legszívesebben lelöktem volna a lépcsőn.
Adam: Hát... ha hiszed ha nem eléggé sokat fantáziáltam róla, hogy egyszer látom majd a bugyidat. Arról még többet hogy nincs rajtad. - tette hozzá.
Evisse: Adam! - kiáltottam felháborodva.
Adam: Ok, ok, béke! Felejtsük el, rendben?
Evisse: Rendben! - feleltem kis tétovázás után.
Kinyitottam az ajtót. Adam láthatóan csalódottnak tűnt, amikor meglátta rajtam a melegítőnadrágot.
Adam: Megnézhetem a szobád? - kérdezte mosolyogva.
Evisse: Nem! - bevágtam az orra előtt az ajtót. - De kaphatsz ebédet és kávét.
Volt a fagyasztóban mirelit pizza és hamburger, olyan napokra, amikor nincs időm főzni. Vagyis az egy évben egyszer alkalmakra. Adam nem fanyalgott a mirelit kaja láttán és ezt jó jelnek vettem. Ő közben lezuhanyzott és megborotválkozott, majd pólót cserélt. Úgy tűnt egy egész túlélőkészletet tart a kocsijában. Nem akartam arra gondolni, hogy eddig hány idegen nő lakásán szedte már magát rendbe.
Frissen is jóképűen lépett be a konyhába. Én szürkének és csúnyának éreztem magam mellette, mint ahogyan az egyébként vidám ás otthonos konyhám is hirtelen kopottnak tűnt az ő jelenlététől. Túl tökéletes volt. És annyira nem az én világomba való!
Adam: Tetszik a házad! - mondta mosolyogva. Csak a szememet forgattam. - Olyan otthonos és meleg. Látszik hogy valaki tényleg szereti ezt a házat. A mi házunk olyan mint egy múzeum. Tökéletes és élettelen.
Evisse: Az a legszebb ház amit valaha láttam.
Adam: Sokkal szebbnek látom ha te is ott vagy. - felelte.
Közelebb lépett. Elakadt a lélegzetem, mert tudtam mit szeretne. Óvatosan közeledett felém, mintha attól félne, hogy megijeszt. És valóban a szívem szinte a torkomban dobogott. Átölelte a derekamat és magához húzott.
Elöntött a forróság és mégis borzongtam. Adam tétovázott, még akkor is amikor az arca már csak centikre volt az enyémtől. Aztán lassan, nagyon finoman hozzáérintette az ajkait az enyémhez.
Olyan érzés volt, mintha az univerzum felrobbant és magába szippantott volna.
Adam: Mennem kell. - suttogta.
Evisse: Miért? - kérdeztem csalódottan.
Adam: Jól akarok viselkedni Veled! És ha most nem hagylak itt, attól félek meg fogjuk bánni. Te is, én is... és a pöttyös bugyika is.
Elvörösödtem, majd kitört belőlem a nevetés. Adam is mosolygott. Kikísértem az ajtóhoz, ahol gyengéden homlokon csókolt.
Evisse: Vigyázz magadra! - kértem.
Adam: Te is! Este visszajövök! - ígérte.
Mailo délután már felkelt, ahogyan a doki megjósolta. Fájdalmas arckifejezéssel vette tudomásul, hogy be van kötözve az oldala. Lassan, ingatag léptekkel kiment a kertbe, majd evett egy keveset és önként visszamászott a ketrecbe. A gyógyszertől, amit az éteklébe raktam ismét elaludt.
Összepakoltam a konyhában és egyre csak Adam járt a fejemben. Az illata, a mosolya, a hangja és a csókja. Hogy tud valaki, aki ennyire vad és zabolátlan ilyen gyengéden csókolni?
A percek vánszorogtak és minden erőmmel azt kívántam bár este lenne már. Idegesen készülődtem. Megmostam a hajam és egy kicsit ki is festettem az arcom. Először felvettem a piros pánt nélküli ruhámat, de ebben túl merésznek éreztem magam. Végül egy lenge, térdig erő szoknyát és egy barna topot választottam. Beleléptem a barna sarumba, majd parfümöt fújtam magamra.
A fürdőszobám tükréből mintha egy másik lány nézett volna vissza.



Adam


Feltúrtam az egész gardróbot. Próbáltam kitalálni miben tetszenék Evisse-nek leginkább. Végül egy fekete farmert és egy tengerészkék pólót vettem magamra. A hajammal nem bíbelődtem túl sokat, észrevettem, hogy Eviss szereti ha a homlokomba lóg. Felkaptam a bőrkabátom, majd szívdobogva beültem a kocsimba. Nem tudtam mire számítsak ma este. A dolgok megváltoztak közöttünk olyan hirtelen és olyan irányba, hogy nem volt már mód előre tervezni. Minden esetre nagyon reméltem, hogy szükségem lesz a másik váltás-pólómra holnap.
Az izgatottságom csak még inkább fokozódott, amikor bekanyarodtam Evisse utcájába. Istenem, add hogy megint olyan huncut pöttyös bugyi legyen rajta. Ez is teljesen rá vall. Adam Cole akit még a legdrágább francia csipke sem hozza lázba majd megőrül Evisse szűzies pamutbugyijától. Keserűen nevettem magamon.
Önkéntelenül a fékre léptem, amikor megláttam a motort Eviss háza előtt. Aztán észrevettem a magas, sötét alakot, aki az ajtóban állt és Evisse-szel beszélt. "Ő az!" - hasított belém a felismerés.
Kiugrottam a kocsiból és erőteljesen becsaptam az ajtót. Evisse ideges tekintete engem is nyugtalanná tett. Az idegen végigmért, az arcán gúnyos mosoly jelent meg. Csak ő lehet!
Adam: Minden rendben? - kérdeztem azonnal.
Evisse: Igen, igen. Ő itt Eric. Egy... barátom. Teljesen kiment a fejemből, hogy moziba hívott és... - elhallgatott.
Adam: Eric? - vontam fel a szemöldököm.
Vartanne: Nem tetszik a nevem? - kérdezte.
Meglepődtem. A hangja ugyanaz volt. Millióból is felismertem volna, hiszem a saját fejemben hallottam. És most végre egy arc is tartozott hozzá.
Eviss is rápillantott, amitől belém hasított a féltékenység! Mi tagadás, az a fajta pasi volt, akire így szoktak nézni a nők, de nem szoktam meg, hogy a jelenlétemben bárki másra így néznek, rajtam kívül.
Adam: Talán vissza kellene menned oda ahonnét jöttél!
Eric: Talán Evisse is velem jön! - felelte.
Elpattant a cérna, a húr vagy a szál, nevezzük bárminek. Megragadtam a kabátját és lelöktem a lépcsőn. Ő hanyatt esett és meglepetten nézett rám, de rögtön utána elmosolyodott.
Evisse: Adam! Megőrültél? - kérdezte ezzel egy időben.
Adam: Tűnj innét! Különben szét verem a fejed!
Vartanne: Csak próbáld meg! - felelte és felállt a földről.
Evisse: Elment az eszetek? - kiáltotta. - Itt nem fogtok verekedni. Eric, jobb lesz ha elmész.
Vartanne: Nézd Szivi! Egyszer már lepattintottál emiatt a bájgúnár miatt, nem kérheted újra hogy álljak félre!
Adam: Mi van? - kérdeztem döbbenten. - Te találkozgattál vele? Mikor megkértelek hogy ne állj szóba idegenekkel?!
Evisse: Még azelőtt ismertem meg, hogy te megkértél. - védekezett.
Vartanne: És elrejtett a gardróbjában, amikor te idejöttél tegnap előtt. tette hozzá.
Evisse dühösen nézett rá. Én nekirontottam és a földre tepertem.
Adam: Evisse sohasem lesz a tiéd!
Vartanne: Fogadjunk?
Adam: Visszaküldelek a pokolba, ahová tartozol!
Vartanne ellökött magától és a földre zuhantam.
Vartanne: Már nem csak egy hang vagyok, amit kikapcsolhatsz, ha nem tetszem. - suttogta fölém hajolva!
Evisse: Ti ismeritek egymást! - kiáltotta. Nem kérdésnek szánta.
Egyikünk sem felelt.
Vartanne: El akarod mondani a történetünket Adam? - kérdezte kihívóan.
Adam: Nem hiszem, hogy érdekelné, Vartanne. - feleltem.
Evisse: Vartanne? A neved... nem Eric? Álljunk csak meg! Ő az a fazon akitől óva intettél? - kérdezte rémülten.
Adam: Igen.