12. fejezet

Evisse


Még sohasem jártam a fényűző hotelben, ahol a partit rendezték. Gyerekkoromban, ha anyám bevitt a munkahelyére, mindig tátott szájjal néztem a kocsi ablakából, ahogyan az elegáns ruhás emberek ki-be járnak a libériás inasok által őrzött aranykeretes üvegajtókon.
Elképzeltem, hogy ha Hamupipőke lennék, a bált itt tartanák és éjfélkor a márványlépcsőn leszaladva hagynám el az üvegcipellőmet.
De a szomorú valóság az volt, hogy nem lettem Hamupipőke és nincs üvegcipőm se, sőt még herceg sincs a láthatáron. Ha nagyon lehangolóan őszinte akarok lenni, az egyetlen férfi az életemben Adam Cole. Őt pedig a legnagyobb jóindulattal sem lehetne hercegnek nevezni.
A limuzin megállt, és mielőtt még elmormolhattam volna egy gyors imát, valaki már ki is nyitotta az ajtót. Az inas széles mosollyal üdvözölt minket, majd kisegítette Stacie-t. Greg is kiszállt, majd a kezét nyújtotta nekem. Imádkoztam hogy ne essek hasra, valamint a dekoltázsom a helyén maradjon.
Odakint rengeteg fotós és bámészkodó tolongott, néhány riporter megrohamozta Greg-et. Stacie önfeledten pózolt a vakuk kereszttüzében. Elveszettnek éreztem magam. Ekkor megéreztem egy ismerős érintést a csípőmön. Kirázott a hideg.
Adam lenézett rám, a mosolya valahogy távolinak tűnt, mintha nem önmaga lenne. Szerettem volna rámordulni, hogy vegye le a kezét rólam, de kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy szükségem van rá. Ő volt az én gravitációm ezen az ismeretlen bolygón.
Adam: Minden rendben? - kérdezte túlkiabálva a hangzavart, amikor beléptünk a bálterembe.
Evisse: Eltekintve attól, hogy vadembernek érzem magam, minden e lehető legnagyobb rendben van.
Adam: Vadembernek? - vonta fel a szemöldökét.
Evisse: Igen. Mintha egy busman lennék, akit besétált az angol királynő báljára. - magyaráztam.
Adam: Igazán lehengerlő lennél fűszoknyában. - kuncogott.
Oldalba löktem a könyökömmel, mire rendbe szedte az arcvonásait.
Stacie: Ev, gyere! - mellettem termett a semmiből és karon ragadott, szinte kitépett Adam öleléséből.
Evisse: Hová viszel?
Átvágtunk a tömegen. Kis híján hasra estem, amikor a viaszozott parkettára léptem a magassarkúmban. Stacie újra rántott rajtam egyet, mire visszanyertem az egyensúlyom. Egy folyosóra értünk, majd egy újabbra, még végül belökött egy ajtón. Egy női mosdóban kötöttünk ki.
Stacie a legtávolabbi végébe húzott.
Stacie: Itt van Shawn exe! - kezdte idegesen.
Evisse: Honnét tudod? - kérdeztem gyanakodva. Stacie türelmetlenül forgatta a szemét.
Stacie: Rágugliztam. Előttem egy brazil modellel járt és a csaj most itt van. Talpig Versace-ben.
Evisse: És ez baj? - kérdeztem óvatosan.
Éreztem hogy perceken belül elsodor a Stacie-hurrikán.
Stacie: Baj? - sikkantotta. A "B" felért egy kisebb erejű atomrobbanással. - A csaj egy modell, Versace-t visel és egy teniszezővel van. Ezzel szemben én Stacie Cole vagyok, Valentino-ban, és a kísérőm az apám. Ez... nagyon ciki!
Evisse: Szerinted Shawn érdekli ez? - sóhajtottam. - Végtére is. Ő csak az exe. És te nem Stacie Cole-vagy, hanem A Stacie Cole.
Stacie nagy levegőt vett, majd elmosolyodott.
Stacie: Igazad van. Én csak... stresszelek, mert szeretném ha ez most működne. Tényleg szeretném.
Megöleltem.
Evisse: Működni fog. - biztattam.
A válla fölött ismerős szoláriumozott combokat láttam. És még rengeteg húst.
Bianca: Nocsak!
Stacie megpördült. Egy pillanat alatt átváltott támadó üzemmódba.
Stacie: Téged ide beengedtek? - kérdezte lekicsinylő hangon.
Bianca: Huges szenátor fiával járok. - jegyezte meg.
Stacie: A "kurvájának lenni" és a "járni vele" között eléggé nagy a különbség. - vetette oda.
Bianca: Te már csak tudod. - vonta meg a vállát. Rám pillantott. - Téged aztán kivakartak mondhatom.
Stacie: A bátyámmal jött. - cukkolta.
Bianca: Ó igen, mindjárt gondoltam hogy róla lesz szó, amikor a polgármester felesége "olcsó kis tramplit" emlegetett.
Stacie: Szerintem éppen hozzád szólt.
Visszafojtottam a nevetésem.
Bianca: Csak irigykedtek, mert a szenátor fiával járok.
Stacie: És mert megtaláltad a legocsmányabb ruhát az államban? Komolyan Bianca... szerezz egy stylist-ot vagy egy új agyat.
Ezzel kézen fogott, majd kihúzott a mosdóból.
Evisse: Gyűlöl engem.
Stacie: Mindenkit gyűlöl aki szebb, okosabb és népszerűbb nála. - magyarázta. - Menjünk vissza.
Greg Cole és Adam egy csapat öltönyös molyirtószagú bankár gyűrűjében álldogált, amikor visszaértünk a terembe. Adam kihasználta az alkalmat, és gyorsan otthagyta őket.
Stacie: Mennyire rossz a helyzet? - kérdezte savanyú arccal.
Adam: A gazdasági válságnál tartanak.
Stacie: Ó! Akkor még hátra van az olajár, a gyémántpiac és a lóverseny. Kihagytam valamit?
Adam: A kormányt.
Stacie: A legjobbat! Evisse! - hozzám fordult. - jegyezz meg valamit. Ha bárki ember fia kikéri a véleményed a politikai helyzetről tégy úgy mintha nem beszélnél angolul. Ha rájönnek hogy érted amit mondanak, többé nem szabadulsz.
Felnevettem. Stacie halál komoly arcot vágott, de láttam hogy Adam is kuncog.
Adam: Gyere, megmutatom Neked a jótékonysági árverés darabjait. Tetszeni fognak.
Pislogtam párat, mire rájöttem hogy hozzám beszél. Nyomatékként kinyújtatta felém a kezét. Stacie-ben volt annyi tapintat, hogy eloldalazott tőlünk. Azt hiszem meghaltam volna, ha bármilyen megjegyzést tesz. Belecsúsztattam a kezem Adamébe.
Igyekeztem nem tudomást venni a kíváncsi pillantásokról, amik ránk szegeződtek. Nyilvánvaló volt hogy itt mindenki ismeri. Vajon mit gondolnak rólunk?
Megtorpantam. Hogy lehet ez? Hogy jutottunk Evisse-től és Adam-től a "Rólunk"-ig?
Adam: Gyere, ebben a teremben van. - egy kitárt szárnyas ajtóra mutatott. Kihúztam a kezem az ővéből.
Evisse: Nem kell vezetned mint egy fogyatékost. - jegyeztem meg.
Adam: Csak próbáltam udvarias lenni.
Evisse: Próbálj meg udvarias lenni anélkül hogy hozzám érnél.
Ez sok volt. Ezt nem kellett volna. Adam vonásai megkeményedtek. Meghajolt, hogy utat engedjen nekem. Mondani akartam valamit, de a büszkeségem nem engedte.
Beléptem a terembe és elakadt a lélegzetem. Több száz üvegbúrát láttam, amelyek alatt szikrázó, ragyogó ékszerek sorakoztak. A terem minden sarkából megannyi "Hú" "Csodás" "Meseszép" hangzott fel egyidejűleg.
Egy hozzám hasonló lánynak, akinek a legfeltűnőbb ékszere egy vásári bőrszíj-karkötő volt, ez a hely elvarázsolt világnak tűnt.
Adam: Válassz valamit! - suttogta a fülembe. Rosszallóan néztem rá.
Evisse: Igen, az a gyémánt tiara biztosan jól mutatna rajtam gyomlálás közben. - jegyeztem meg epésen.
Adam: Én inkább ilyesmire gondoltam. - megkocogtatott egy üvegburát.
Halványkék bársony borítású dobozban szinte láthatatlan fehérarany láncon függöt egy apró angyalszárny alakú medál. Olyan egyszerű, tökéletes és szívszaggatóan kedves volt a sok nehéz arany és gyémánt között, mintha egy szál mezei virág lett volna egy csokor melegházi rózsa között. Szerettem volna megérinteni. Sóvárgó tekintetem visszatükröződött az üvegben.
Zavartan rápillantottam Adam-re aki pont úgy nézett engem, mint én a nyakláncot. Mindent megadtam volna, ha tudom mire gondol most.



Vartanne



Hallgattam. Millió kérdés cikázott bennem de nem mertem feltenni őket. Nem a kérdésektől féltem hanem a válaszoktól. "Szereted Evisse-t?" Mi van, ha a válasz igen?
Nem tetszett ahogyan Evisse ránk nézett. Tudtam hogy csak őt látja. Bárcsak tudná hogy én is itt vagyok. Szerettem volna kiabálni. "Engem nézz" "Engem láss!""Ő csak egy kép, jelentés nélkül, csak egy álarc." "Minden amit keresel odabent lakozik."
De az igazság az volt, hogy nem volt saját testem és nem volt hangom. Ha rám nézett őt látta, ha szóltam volna hozzá az az ő hangja lett volna.
Lucifer most biztosan nagyon jól szórakozik. Tudta hogy én ebben a játékban nem nyerhetek. És mégis hagyta hogy játsszak.



Adam



Mintha először láttam volna a napot. A fénye elvakított, a melegsége átjárta minden porcikámat. Vakon és zsibbadtam követtem őt, az én napsugaramat.
Volt valahol egy szó, amivel le lehetett volna írni amit érzek, de nem ismertem ezt a szót. Hallottam már róla régebben, de az én agyam nem ismerte. Azt kívántam bár Vartanne most segítene, de hallgatott. Abban sem voltam biztos hogy bennem van e meg. Talán már egészen a részemmé vált, ezért érzem azt amit érzek.
Evisse: Miért nézel rám így? - kérdezte szúrós hangon.
Adam: Hogy nézek rád?
Evisse: Mintha... - elakadt. Megrázta a fejét. - Csak ne bámulj, ok?
Adam: Ok. - tovább néztem.
A zene először halkan szólt csak, mintha puhatolózni akart volna, aztán néhányan a parkett felé araszoltak, várták hogy valaki eléggé bátor legyen hogy elkezdje a táncot. Egy piros felhő kúszott a parkettre. Stacie volt az apám karján. Gershwin muzsikája egyre hangosabban és édesebben szólt. A tömegen elégedett morgás zúgott végig.
Evisse: Néha azt kívánom bár hasonlítanék a húgodra. - sóhajtott.
Adam: Sokan vannak így ezzel.
Evisse: Én nem a népszerűségére gondoltam. Csak szeretnék olyan bátor és felszabadult lenni mint ő. - magyarázta.
Adam: Én inkább vadnak és felelőtlennek nevezném.
Evisse: Akkor szeretnék egy kicsit vad és felelőtlen lenni. De azt hiszem, ezt már rég elszalasztottam.
Rápillantottam. Evisse mint vad és felelőtlen? El sem tudtam képzelni. Az egyetlen lázadó dolog amit csinálhatott az valószínűleg az volt hogy nem írta meg a háziját.
Adam: Szökjünk el Vegasba és házasodjunk össze. - ugrattam. - Ez eléggé lázadó dolog lenne.
Evisse felnevetett. Ennyire nevetségesnek találná az ötletet?
Evisse: Ezt inkább eszelősnek és őrültnek nevezném.
Adam: Ok igazad van. - sóhajtottam. - Borzalmas feleség lenne belőled.
Evisse a vállamba bokszolt. Szerettem ezt. Olyan volt mintha kicsit az övé lettem volna. vagyis mintha ő így gondolta volna.
Evisse: Én olyasmire gondoltam mint például tetkót csináltatni, vagy levágatni a hajam, vagy elsőként táncolni kezdeni egy partin. - apámék felé intett. - Szökőkútban fürdeni, vagy... nem is tudom.
Adam: Tetkót csak illetlen helyre csináltass, de kizárólag akkor ha megnézhetem, a hajadat pedig ne vágasd le mert nem tudnám ezt csinálni. - végigsimítottam a haján. - De ha igazán botrányos dolgot szeretnél művelni akkor csókolózz több száz ember előtt az állam legrosszabb hírű playboyával. - ajánlottam, majd főlé hajoltam.
Evisse: Jézus! - nyögte.
Adam: Igazából magamra gondoltam. - jegyeztem meg zavartan.
Evisse: Nem! - rázta a fejét. - Ott vannak a szüleim.
Evisse arcára pánik ült ki. Jobbnak láttam, ha eltávolodok tőle, mert az apja eléggé szigorú arcot vágott.
Evisse: Sohasem járnak partikra! Istenem miért pont most kell itt lennem? És miért pont Adammel?
Nem hiszem hogy tudatában volt hogy ezt kimondta. Még egy lépést eltávolodtam tőle.
Katie: Evisse! Te meg... hogy kerülsz ide? - kérdezte a magas barna hajú nő, akinek nagyon ismerős arca volt.
Evisse: Szia anya! - megölelte. - Apa...
Patrick: Szia Mókus! - megölelte a lányát, miközben bizalmatlan pillantást vetett rám.
Katie: Nagyon csinos vagy drágám!
Evisse: Te is anya.
Evisse anyja rám mosolygott. Meg mertem volna esküdni rá, hogy láttam már valahol.
Katie: Szia! Katie-vagyok. Evisse anyukája. - kezet nyújtott.
Adam: Adam Cole. - mutatkoztam be.
Patrick: Honnét ismeritek egymást? - kérdezte gyanakodva.
Evisse: Mi csak...
Adam: Evisse a húgom barátnője és volt olyan kedves hogy elkísért engem és a családomat. - magyaráztam. Kezet nyújtottam a szigorú papának. - Mr. Green?
Patrick: Dr. Green. - helyesbített és vonakodva ugyan de kezet rázott velem.
Greg: Patrick!
Összerezzentem apám baritonjától. A doktor arcára meglepetés ült ki majd elvigyorodott.
Patrick: Greg Cole! - megölelte az apámat. - Ezer éve nem láttalak.
Greg: Van az még több is! - meglapogatta a hátát.
Patrick: Szívem, ő itt Gregory Cole, tudod már meséltem róla. A kollégiumi szobatársam.
Katie: Igen hát persze! - kezet nyújtott. - Örvendek.
Greg: Én annál is jobban. Már fel akartalak hívni cimbora. Talán már rájöttél hogy úgy alakult a lányaink nagyon jó barátnők lettek.
Előrántotta valahonnét Stacie-t.
Patrick: Tehát te vagy Stacie! - rámosolygott a húgomra. - Evisse már mesélt rólad.
Stacie: Örvendek Dr. Green. Nagy rajongója vagyok és...a feleségének is.
Értetlenül néztem rájuk.
Katie: Nézed a műsorom? - kérdezte meglepetten.
Stacie: Hát persze! - hazudta.
Stacie csak sorozatokat és a Topmodellt nézte.
Greg: A fiamat már ismeritek? - intett felém.
Patrick: Igen. - rám pillantott. - Igazán remek hogy a gyerekeink ilyen jó barátok.
A "barát" szót furcsán hangsúlyozta. Evisse összehúzta magát.




Evisse



Annyi hely volt a világon ahol a szüleim előfordulási esélye százszorosa ennél a partinál de nekik éppen itt kellett lenniük és éppen most. És éppen akkor amikor Adam meg akart csókolni. Ezt égi jelnek kell vennem. Így figyelmeztetnek odafent hogy nagyon bizonytalan talajra tévedtem.
Apám és Greg önfeledten csevegtek, időnként hangosan felnevettek valami buta viccen amit csak ők értettek. Stacie elvonszolta Adamet táncolni. Én pedig kettesben maradtam az oknyomozó újságíró anyámmal.
Katie: Helyes fiú.
Már rosszul kezdődik.
Evisse: Igazán szép időnk van, ugye? - kérdeztem.
Katie: Fontos lehet neked ha kibújtál miatta a csigaházadból. - jegyezte meg.
Evisse: Stacie kedvéért tettem. Ő kért meg rá.
Katie: Rendben. Értem én. - rám mosolygott. - Kedveled?
Evisse: Stacie-t?
Katie: A bátyját.
Evisse: Nem! - vágtam rá. - Megbízhatatlan, önző, beképzelt és... és... részegen jár a templomba! Úgy vezet mint egy őrült! Erőszakos és...
Anyám mosolyogva bólogatott. Akkor csinálta ezt, ha egy interjúalany egyetlen szavát sem hitte el.
Evisse: Nem mondasz semmit? - kérdeztem meglepetten.
Katie: Mit kellene mondanom. Felnőtt nő vagy.
Evisse: Nincs semmi kioktatás, vagy jó tanács?
Anyám felsóhajtott, majd közelebb hajolt.
Katie: Védekezzetek. - suttogta a fülembe.
Azt hiszem rák vörös lettem.
Patrick: Miről beszélgettetek? - kérdezte felszabadultan.
Katie: A lányunk szerelmes.
Evisse: Anya! - kiáltottam.
Apám halálra vált arccal nézett rám.
Patrick: Ugye nem...
Evisse: Anya mindent eltúloz ezt te is tudod.
Katie: Evisse Cole... jól hangzik.
Greg: Szerintem is.
Majdnem összeestem. Greg előbukkant a hátunk mögül majd szélesen rám mosolygott.
Patrick: Evisse még túl fiatal hogy elkötelezze magát! - mentegetőzött rémülten.
Greg: Ugyan Pat, csak vicceltem. Ez a fiatalok dolga. - átkarolta az apám vállát. - Hagyjuk őket.
Evisse: Én azt hiszem iszom valamit. - rebegtem, majd a svédasztalok felé indultam.
A pincérek által tartott tálcákon csak pezsgőt és tömény italt láttam, de sejtettem hogy kell lennie valahol gyümölcslének is. Az asztalnál néhány tinédzserkorú lány nevetgélt, pici ezüstpoharakból iszogattak, az egyikük éppen töltött magának egy szökőkútból, amiben piros lé bugyogott. Ennek alkoholmentesnek kell lennie.
Levettem egy poharat, majd töltöttem. Belekortyoltam. Nagyon hideg és édes volt, eper és szeder íze keveredett össze. Jólesően hűsítő volt. Felvettem egy nagyobb poharat és teletöltöttem, majd húzóra megittam. Furcsamód még inkább melegem lett. Még egy poharat ledöntöttem.
Már sokkal jobban éreztem magam.



Adam



A tánc után visszamentem a többiekhez. A húgom leragadt néhány ismerősnél. Már messziről láttam, hogy Evisse nincs ott, ezért gyorsan irányt váltottam. Az apja szinte átdöfött a pillantásával.
Láttam Bianca-t és még néhány lányt akikhez korábban volt közöm. csak reméltem hogy Evisse egyikbe sem akadt bele. Vajon hova bújhatott?
Megláttam a kitárt teraszajtót. Átvágtam a tömegen, néhány bocsánatkérést elmormolva. Odakint hűvösebb volt mint hittem talán ezért volt, hogy néhány lődörögtek csak. A hátsó kertbe vezető lépcső peremén megláttam Evisse-t, aki magában dúdolva egyensúlyozott a márványlépcső kacifántos mintáit követve.
Adam: Evisse!
Evisse: Ó! A férjem! - rám nevetett majd kitárta a karját.
Adam: Te részeg vagy? - kérdeztem döbbenten.
Evisse: Én csak gyümölcslét ittam.
Az orrom alá dugott egy három decis poharat, amiből már messziről áradt az alkoholszag.
Adam: Mennyit ittál? - kérdeztem aggódva.
Átkaroltam majd egy padhoz vezettem.
Evisse: Egy picit. - suttogta, majd felvihogott.
Adam: Pszt! - a szájára tapasztottam a kezem.
Evisse: Te egy nagyon rossz ember vagy! - kiáltotta amikor elvettem a kezem a szájáról.
Adam: Igen, ezt már párszor mondtad! - sóhajtottam.
Evisse: De a szemed nagyon nagyon nagyon szép. - a kezébe vette az arcom.
Adam: Részeg vagy. - magyaráztam neki.
Evisse: Ez hazugság. - rázta meg a fejét majd felugrott. Megbillent és összecsuklott egyenesen a karomba. - Lehet hogy egy picit becsíptem. - suttogta mintha titkot mondana el.
Adam: Ne gyere te iszákos! - felemeltem a karomba. - Elviszlek innét, mielőtt még a szüleid meglátnak így.
Megkerestem a kocsinkat és szóltam a sofőrnek, hogy adjon át egy üzenetet az apámnak. Evisse nem érezte jól magát, ezért hazavittem. Csak reméltem hogy Patrick Green nem jön utánunk habzó szájjal.
Volt egy lakásunk Portlandben, és hál istennek emlékeztem a címre is. Reméltem hogy a portásnak van kulcsa. Semmi kedvem sem volt egy órát autókázni a részeg hamisan énekelő Evisse-szel.
A házmester készségesen kinyitotta az ajtót és felkísért minket a lifttel. Evisse ekkorra már ernyedten lógott a karomban.
Házmester: Itt vannak a kulcsok uram, a 112.-es lesz az. A folyosó végén.
Adam: Köszönöm. - leraktam Evisse-t és a falnak támasztottam amíg borravalót kerestem az öregnek.
Éppen időben kaptam utánam mielőtt még eldőlt volna mint egy zsák krumpli.
Evisse: Párizsban most délután van. - jegyezte meg.
Adam: Kössz az infót!
Átkaroltam majd eltámogattam az ajtóig. Fél kézzel fogtam amíg a zárral bajlódtam.
Adam: Na befelé! - intettem.
Evisse: Vigyél át a küszöbön! - követelte.
Adam: Remélem holnap emlékezni fogsz erre és... - felkaptam. - ...elsüllyedsz majd szégyenedben.
Evisse: Nagyon nagyon jó segged van! - jegyezte meg.
Leraktam a kanapéra és felkapcsoltam a villanyokat. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Evisse utánam kiabált.
Evisse: A legtöbb pasinak olyan béna segge van, de a tiéd öregem csillagos tízes!
Leültem mellé.
Adam: Idd meg ezt!
Evisse: Nem! - megrázta a fejét. - Olyan szökőkutas cuccot akarok.
Adam: Teljesen totál részeg vagy. - Evisse a plafont bámulta. Megragadtam és felém fordítottam. - Hallod?
Evisse: Cs-csókozzunk! - gurgulázta, majd édesen csücsörített.
Kínomban felnevettem. Felemeltem a vállamra és bevittem a hálóba.
Adam: Na gyere csókos szájú, aludd ki magad!