7. Fejezet

Evisse

Hétfőn már kettőkor bezártuk a boltot, mert Marie és Olga Portlandba utaztak látogatóba. Bevásároltam, majd hazamentem, de sajnos otthon nem volt túl sok tennivaló, ami lekötötte volna a gondolataimat. Újra és újra feltettem magamnak a kérdést: Vajon Adam megőrült? Minden okom megvolt rá, hogy a kérdésre egy hatalmas határozott igennel feleljek.
Nyugtalannak és elveszettnek éreztem magam vasárnap óta, mintha valami megváltozott volna... mintha valami ami eddig volt, most már nem létezne. De mi lehet az? Minden a helyén van, semmi sem változott kézzel foghatóan. Mégis... valami nem volt rendben. Én nem voltam rendben.
Végül felhívtam Stacie-t. Megbeszéltük, hogy négykor találkozunk Valentin Papa cukrászdája előtt. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy időben érkezik, így nyomban vettem magamnak egy epres hókristályt. Beszéltem pár mondatot a Olivia-val a fodrásszal, aki süteményért állt sorba. Kesergett, mert hétvégére rossz időt jósolnak, pedig a tengerpartra készült. Megértően bólogattam, miközben egyre a piros sportkocsit lestem az üzlet kirakatából.
Negyed órával később hatalmas fékcsikorgás közepette Stacie leparkolt az üzlet előtt. Mint mindig, most is úgy festett, mintha egy magazinból lépett volna elő. Rózsaszín csipketopot és farmerminit viselt, hófehér magassarkú szandállal. A karján apró fehér szütyő libegett, gesztenyeszínű hajába fehér masnit tűzött. Úgy festett, mint egy életnagyságú Barbie baba.
Én egy kopott farmersortot és fehér trikót viseltem Converse-szel. Úgy néztünk ki, mint a divatmagazinok "Tedd-Ne tedd" lányai. Persze én voltam a "Ne tedd. "
Stacie: Istenem, Ev. Tényleg nem próbálnál csak egy icipicit erőt venni magadon?!Legalább a hajaddal kezdhetnél valamit! - forgatta a szemét.
Evisse: Marie biztosan nagyra értékelné, miközben a virágokat öntözöm. - feleltem zavartan nevetve. - Nem kérsz egy jégkását?
Stacie: Kössz, de inkább nem. Van egy Evian a táskámban.
Karon fogott, majd sétálni kezdtünk a kopott kirakatok előtt.
Stacie: Nos?
Evisse: Hm? - Stacie ismét a szemét forgatta.
Stacie: Mi a probléma? Miért akartál beszélni velem? Gondolom van valami...
Evisse: Oh, igen. Igazából nem az én problémám... inkább a tiéd, vagyis a családodé. - kezdtem bele tapintatosan. Stacie értetlenül pislogott. - Azt hiszem a bátyád... szóval problémái vannak. Mentálisan.
Stacie felnevetett.
Stacie: Olyat mondj, amit még nem tudok!
Evisse: Most komolyan Stac'! Amikor legutóbb találkoztunk... - elakadtam. Mégsem mondhatom meg neki, hogy a bátyja végezni akart velem. - Furcsán viselkedett.
Stacie: Két szó. Vodka-martini!
Evisse: Nem hinném hogy részeg volt. Viszont, magában beszélt, vagyis inkább veszekedni kezdett saját magával. És... azt mondta nekem hogy szeret!
Stacie megtorpant, majd megragadta a karom.
Stacie: Mi? Ó-Édes-Istenem! Tényleg megőrült. Az egyetlen ember, akinek ezt eddig hangosan kimondta, az valószínűleg saját maga!
Evisse: Talán orvosi segítségre lenne szüksége. - említettem meg.
Stacie: Hé! Ha diliházba kerül én leszek az egyedüli örökös? - kérdezte felderült arccal.
Evisse: Stacie! A bátyádról beszélünk. - állítottam le. - Nem lehet fontosabb a pénz mint ő!
Stacie: Ó igen? Hát figyelj, anyám valószínűleg eladná a szerveimet, egy üveg piáért, a bátyámtól pedig akár fel is fordulhatnék. Fél évig azt sem tudta hogy kirúgtak a suliból. Azt sem tudja mikor van a szülinapom, vagy anyáé, vagy apáé! De hidd el, ha megkérdeznéd mikor született Jack Daniels, azt biztosan tudná!
Evisse: Ő... valami rokon? - kérdeztem értetlenkedve. Stacie keserűen felnevetett.
Stacie: Mondjuk úgy, hogy anyám és a bátyám közeli barátja. - magyarázta.
Evisse: Ó! Óóó! - bólogattam, amikor végre leesett miről is beszél. - Szóval mit akarsz tenni?
Stacie: Ehmmm... lássuk csak... semmit?
Evisse: Nem kéne, szólni a szüleidnek? Vagy... apukádnak. - helyesbítettem.
Stacie: Ha szóba kerül, hogy Adam havi zsebpénzét esetleg én kapom meg, akkor biztosan szerepelni fog az érveim között! - jegyezte meg, majd tovább húzott maga után. - Na ne!
Én is megtorpantam vele. Próbáltam rájönni, miért bámul maga elé olyan kifejezéstelen arccal. Végül megláttam a tőlünk pár száz méterre álldogáló Bianca Farris-t.
Evisse: Ha ezek a ruhái, mit visel alattuk? - kérdeztem suttogva Stacie-t.
Stacie: Nos leginkább semmit.
Bianca meglátott minket, majd eldobta a cigijét és rátaposott a szandáljával, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy sztiptíztáncos cipője. Egy olyan apró sortot viselt, ami inkább bugyi volt és egy még apróbb felsőt. A sminkje olyan volt, mintha egy transzvesztita festette volna ki.
Bianca: Nocsak... örömmel látom hogy találtál magadnak egy új talpnyalót. - jegyezte meg már messziről.
Stacie: Evisse a barátnőm. Talpnyalónak a hozzád hasonlókat szoktam tartani! - vágott vissza.
Bianca: Barátnő? Mióta barátkozik Stacie királynő a pornéppel? Ó várjunk csak... mióta egy lett közülük.
Stacie: Tudod Bee, hiába vagy te a legnépszerűbb most a suliban, a stílusod még mindig közönséges és tényleg, most már csinálhatnál valamit a... hogy is hívják? Ja igen, a tájszólásoddal. Kicsit ciki, hogy a kapa belelóg a szádból a műmelleid közé!
Döbbenten néztem Stacie-re. Szóval ez lenne AZ a Stacie!
Bianca: Jobb ha vigyázol kislány, tavaly ilyenkor még én sétálgattam itt vele! - jegyezte meg nekem. - Mondjuk téged nem fenyeget a veszély, hogy népszerűbb leszel mint ő.
Evisse: Tudjátok mit? Bármi bajotok is van egymással... engem hagyjatok ki belőle! - avatkoztam közbe.
Stacie: Hm, talán nem lesz népszerűbb mint te, de neki van valami amit te nagyon szeretnél. A bátyám.
Evisse: Mi? - döbbentem le.
Bianca: Azt hiszed azt el is hiszem? Hogy EZ és Adam? Még akkor sem ha süket, vak és történetesen tök részeg.
Stacie: Tényleg? Pedig azt mondta Ev-nek hogy szereti.
Bianca levegő után kapkodott.
Bianca: Ez az ízléstelen kis cafat, a visszataszító ruháival? Ez a kis trágyaturkász?
Evisse: Inkább legyek trágyaturkász, mint olyan mint te. - jegyeztem meg, majd faképnél hagytam őket.
Bianca: Jobb ha felkészülsz Stacie, mert ha a fene fenét eszik is, akkor is ÉN leszek a következő Mrs. Cole! Ez neked is szól! - harsogta.
Stacie pár pillanat múlva mellettem termett.
Stacie: Lassíts már, ebben a cipőben nem tudok szaladni.
Evisse: Muszáj volt ezt? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve.
Stacie: Nem hazudtam. Adam tényleg azt mondta hogy szeret. Ugye?
Evisse: És te ezt el is hiszed? Mármint... talán tényleg őrült, vagy skizofrén, vagy a bolondját járatta velem. De még ha igaz is! Ő lenne az utolsó pasi akitől akarnék valamit. Bianca megkaphatja ha annyira kell neki!
Stacie: Csak a holttestemen keresztül. Az a trampli sohasem lesz Adam barátnője. - ellenkezett.
Evisse: Azt hittem már járt vele.
Stacie: Ha az, hogy megfektette párszor neked járásnak számít, akkor igen.
Evisse: Egyáltalán mi a probléma közted a Bianca között? - kérdeztem sóhajtva. Közben elértük Stacie kocsiját.
Stacie: Nos, kezdjük azzal, hogy rámászott Dan-re, amikor még együtt voltunk, aztán feltette a netre a meztelen fotóimat, tönkretette a ruhámat a 16. szülinapomon, ja és kirúgatott a gimiből, hogy ő lehessen a legnépszerűbb.
Evisse: Akkor mit keresett a bulidon?
Stacie: Azt hitte visszaédesgetheti magát, hogy segítsek neki behálózni a bátyámat. Az a ribanc! Remélem tüdőrákot kap vagy felrobbannak a szilikonmellei. - dühöngött.
Evisse: Az lesz a legjobb ha messziről elkerülöd. - ajánlottam. - Nekem most mennem kell. Még főznöm kell meg, ott a kert is... - mentegetőztem.
Stacie: Ok! Hé Ev, szerdán gyere át hozzánk. - kérte.
Evisse: Ok, majd még megbeszéljük. - nem akartam megígérni, hogy elmegyek, de elutasítani sem akartam.
Stacie beült a kocsijába, majd ugyanolyan fékcsikorgás közepette távozott, fekete csíkot égetve az olvadt aszfaltba. Láttam hogy Bianca néhány száz méterre engem bámul. Körülnéztem, majd átszaladtam az úton hogy eltűnhessek a szeme elől.


Adam

Elhúztam a fekete bársonydrapériát, majd kinéztem az ablakon. Talán dél is elmúlt már, vagy az is lehet hogy már lassan esteledik. Az éjjeliszekrényen álló barokk stílusú óra már hetek óta délután kettőt mutatott.
Két napja éltem így. Egyedül, ide bezárkózva, egy idegen lénnyel a testemen, aki megállás nélkül Evisse-ről fantáziált.
Vartanne: Ezek nem fantáziák, hanem az emlékeim. - gondolta.
Adam: Attól még ugyanúgy nem vagyok rájuk kíváncsi. - feleltem csendesen.
Vartanne: Mi akarsz tenni?
Adam: Itt maradok. Vagy elutazom valahová, jó messzire Evisse Green-től. Letelik a három hónap és te szépen elkotródsz a testemből és a fejemből.
Vartanne: Csak annyit kérek hogy...
Adam: Felejtsd el! - szakítottam félbe dühösen. - Nincs értelme. Evisse sohasem fog beléd szeretni, legalábbis amíg az én testemben vagy addig biztosan nem! Ám ha mégis lenne rá akár egy százaléknyi esély is, hát mond meg én mit nyernék vele? Ha beléd szeret sohasem szabadulok meg tőled. És még ő is a nyakamon marad! Ami hidd el rosszabb, minthogy valaki folyamatosan beszél a fejemben.
Vartanne: Szeretem őt!
Adam: Én meg ki nem állhatom!
Vartanne: Miért?
Adam: Mert egy álszent kis béka, aki azt hiszi jobb nálam! - sziszegtem.
Vartanne: Nem hiszi azt, még akkor sem ha igaz.
Adam: Te már csak tudod! Egyáltalán képzeleted mely röppályáján jelent meg az a gondolat, hogy te meg ő?! Az őrangyala voltál. Nem... beteges ez egy kicsit?
Vartanne: Mindent megtettem, hogy ez ne történjen így. - sóhajtott. - A végén már azt sem tudtam kinek higgyek, aztán ott voltál te, aki meg akartad ölni, én pedig nem tudtam megvédeni többé. Csak Luciferre számíthattam.
Adam: Elhiszed ha azt mondom, hogy végig ez volt a terve? Sohasem akart neked segíteni. Hidd el, most is itt van és röhög a markába. - jegyeztem meg keserűen.
Vartanne: Nem tudom hogy itt van e. Ebben a testben nem érzem őt. De nem ez a legrosszabb, hanem hogy elveszett vagyok. Az egész létezésem Evisse körül forgott. Ő volt minden gondolatom. Most pedig... már két napja nem is láttam.
Adam: Ezt olyasvalakinek mond, akit érdekel.
Vartanne: Könyörgöm, legalább csak had láthassam.
Adam: Képzeld magad elé. Vagy mégsem, mert akkor én is látom!
Vartanne: Figyelj! Kössünk egyességet! - ajánlotta. - Ha te beleegyezel hogy láthassam Evisse-t, én cserébe megengedem, hogy igyál.
Hirtelen üvölteni szerettem volna a dühtől. Ez a rohadt élősködő számtalanszor kiejtette a kezemből a poharat és jó párszor pofon is öntöttem magam miatta. Igaz ami igaz mindent megadtam volna egy pohár italért.
Adam: Teljesen szét vagyok esve! -leültem az ágyra és beletúrtam a hajamba.
Vartanne: Ha nem küzdenénk folyton egymás ellen, akkor könnyebb lenne.
Tegnap este Vartanne erősebb volt mint én, így más fél úton jártunk Evisse házához, amikor végre sikerült szembeszállnom vele. Bementünk egy kocsmába, ahol persze köznevetség tárgyává tett, amikor nem engedte hogy megigyam a whisky-t. Aztán hazaérve üvöltözni kezdtem vele, mire az egész személyzet összeszaladt és úgy néztek rám, mintha maga lennék a megtestesült sátán. Igazán ironikus volt, hogy ezzel szemben egy őrangyallal osztozom a testemen.
Adam: Honnét tudjam, hogy nem ugrasz rá Evisse-re megint? - kérdeztem jogos gyanakvással.
Vartanne: Nem akarom megijeszteni. Biztosan nagyon fél tőled. Beletelik egy kis időbe, amíg bízni kezd benned... bennünk.
Adam: Egy szóval sem mondtam, hogy segítek neked.
Vartanne: Még egy estét kibírnál pia nélkül, miközben diavetítést tartok a fejedben Evisse-ről?
Adam: Biztos hogy téged nem a pokolból küldtek?
Vartanne: Nem vagyok már angyal. Elbuktam.
Adam: Evisse álmai pasija tényleg ezekből állhat őssze: egy bukott őrangyal és egy iszákos rosszfiú. Lefogadom hogy ebben a pillanatban is épp rólunk álmodozik. - ironizáltam.
Vartanne: Azt sem tudja hogy én létezem.
Adam: És a saját érdekedben ennek így is kell maradnia! - emlékeztettem. - Most komolyan nem őrülnél meg a féltékenységtől, ha az én nevemet suttogná?
Vartanne: Amikor egyességet kötöttem Luciferrel, azt hittem, hogy saját testet kapok majd. De nincs más esélyem. És csak három hónapom van. Ha ez az ára annak, hogy vele lehessek, akkor is megéri.
Adam: Utál engem. És van rá oka.
Vartanne: Evisse-nak hatalmas szíve van. Ha látja majd, hogy megváltoztál...
Adam: Ami nem fog bekövetkezni!
Vartanne: Ha érzi hogy szereted...
Adam: Ami... fúj! - megborzongtam. - Tényleg nem lenne jobb egy másik csaj? Ismerek pár igazán dögös táncoscsajt, akik mindenre kaphatóak. Lefogadom hogy a kis Evisse nem lenne túl nagy numera!
Vartanne: Ez nem a testiségről szól! Szeretem őt!
Adam: Én meg saját magamat! És a kettő kizárja egymást! Nagy kérés lenne, hogy a nap hátralevő részében ne szólj hozzám?
Az őrangyal nem gondolt semmit válaszként. Hogy mi járt a fejében azt nem tudhattam. Talán áldás vagy átok volt, ennek a káosznak a közepén, hogy voltak olyan gondolataink, amiket a másik nem tudhatott.


Evisse

Szerdán Stacie már a munkaidőm lejártakor ott parkolt az üzlet előtt.
Marie: Kicsit összeszedettebbnek tűnik, mióta veled barátkozik. - jegyezte meg.
Evisse: Ha tényleg így van, gondolom nem bánod ha én most megyek! - mosolyogtam rá.
Marie: Menj csak, Kicsinyem. És mulass jól!
Szó nélkül beültem Stacie mellé, aki hatalmas fekete napszemüvege mögül mosolygott rám.
Stacie: Van fürdőruhád? - kérdezte sejtelmes hangon.
Evisse: Ewm, van egy úszódresszem. Miért?
Stacie: Gondoltam ejtőzhetnénk egyet a medencénk mellett. Innánk pár koktélt és pletyiznénk. - sorolta.
Evisse: Ok, de előtte még be haza kell mennem. Mailo és Beth nem maradhatnak ennivaló és friss víz nélkül.
Stacie: Tudnom kéne hogy kik ők? - kérdezte vigyorogva, majd bekanyarodott az utcámba.
Evisse: Gyere, bemutatlak nekik. - hívtam.
Stacie kissé vonakodva szállt ki a kocsiból. Kézen fogtam és az ajtóhoz vezettem. Amint beléptünk a házba, Mailo máris boldog csaholással köszöntött minket.
Stacie: Egy kutyus! - sikkantotta, majd letérdelt Mailo-hoz és hagyta, hogy amaz összenyalogassa.
Közben bementem a nappaliba és felnyaláboltam a kanapén lustálkodó Bethanie-t.
Evisse: És ő itt Lady Bethanie személyesen! - mutattam be.
Stacie: Ev, én annyira irigyellek! - sóhajtotta és a karjába vette macskát. - Nekem soha semmilyen állatom nem volt, mert anya allergiás rájuk.
Evisse: Ha jó leszel megengedem, hogy elvidd sétálni Mailo-t.
Stacie rám vigyorgott. Gyorsan megetettem a négylábúakat és gondoskodtam nekik tiszta ivóvízről. Odafent becsuktam a szobám ablakát és lehúztam a redőnyöket, hogy ne tűzzön be a nap. Előkotortam a régi iskolai úszódresszemet, majd belegyömöszöltem a táskámba.
Stacie hahotázva hanyatt dőlt az ágyán, amikor kiléptem a gardróbjából. Ő egy rafinált szabású piros trikinit viselt. Unott arccal vártam, hogy abbahagyja a nevetést.
Stacie: Ez... ez... - kuncogott. - Ilyet még a nagyanyám sem venne fel!
Evisse: Ami azt illeti az enyém sem venne fel olyat ami rajtad van!
Stacie kuncogva besurrant a gardróbba, majd pár perc múlva megjelent egy maréknyi ruhacafattal, amit a kezembe nyomott.
Stacie: Vedd fel ezt! - ajánlotta.
Evisse: A bátyád itthon van? - kérdeztem idegesen.
Stacie: Már három napja színét sem láttam. - vonta meg a vállát.
Végül beadtam a derekam és felvettem a kék bikinit. Stacie levezetett a medencéhez, ahol a pavilon alatti bárban már egyenruhás pincér várt minket két szivárvány színű koktéllal. Stacie feltette széles karimájú szalmakalapját és a napszemüvegét, majd leheveredett az egyik napozóágyra. Én tépelődtem egy kicsit, majd leültem mellé. Kényelmetlenül éreztem magam a bikiniben, főleg miután a pincér szinte beszkennelt a szemeivel.
Stacie: Istenem! Ölni tudnék olyan alakért mint ami neked van! - sóhajtott. - Melyik diétát követed?
Evisse: Diétát? Nos ha a sajtos makaróni és grill csirke annak számít...
Stacie: Én ma csak salátát ettem! - sóhajtott. - Bemenjünk a vízbe, vagy napozzunk előtte?
Evisse: Én úsznék egyet. - indítványoztam.
Stacie tapsikolva felpattant, majd szokásához híven magával rángatott a medence széléhez. Mire rájöhettem volna mit akar, már belelökött a vízbe. Fuldokolva törtem a felszínre, majd láttam, hogy Stac' nevetve leveszi a szemüvegét és a kalapját, majd kecsesen fejest ugrik a vízbe.
Negyed órával később Stacie-nek látogatója érkezett, így eltűnt a házban. Én is kimásztam a medencéből, majd a pavilon felé indultam törülközőért. Legszívesebben elsüllyedtem volna hét méter mélyre, amikor megláttam Adam-et. A pavilon alatt ült, egy pohár narancslével.
Adam: Szép napunk van! - jegyezte meg kisandítva fekete napszemüvege alól.
Bólintottam, majd gyorsan magam köré tekertem egy törülközőt.
Adam: Szeretnék bocsánatot kérni a múltkori... incidens miatt. - kezdte. - Nem voltam túl jó passzban. Sajnálom hogy megijesztettelek!
Evisse: Ok. Felejtsük el. Csak... ha nem túl nagy kérés ne gyere a közelembe többet. - kértem.
Hirtelen megváltozott az arckifejezése. Úgy tűnt, mintha a sírás kerülgetné. Aztán megrázta a fejét és dühösen rám mordult.
Adam: Azt hiszem ezt nem lesz nehéz betartanom!
Evisse: Talán mennem kellene. - sóhajtottam. Stacie-nek még nyoma sem volt.
Adam: Talán ide sem kellett volna jönnöd! - suttogta.
Nem tudtam mit feleljek, ezért ott hagytam. A medencéhez mentem, majd ledobtam a törülközőt és fejest ugrottam. Talán nem olyan kecsesen mint Stacie de most pont erre volt szükségem, hogy lehiggadjak és ne vágjam pofon azt a hólyagot. Úsztam néhány hosszt, mielőtt beleütköztem valamibe. Próbáltam kipislogni a vizet a szememből, de enélkül is tudtam mi történik. Adam könnyedén magához húzott majd a medence falának nyomott.
Evisse: Mit csinálsz? - kérdeztem rémülten suttogva.
Adam: Fogalmam sincs! - súgta és megpróbált megcsókolni.
Minden erőmmel próbáltam ellökni, kapálóztam és sikítani akartam, de végül valahogy víz alá kerültem. Adam kiemelt, majd magához ölelt. Rémülten kapaszkodtam a nyakába, az arcom csak centikre volt az övétől.
Stacie: Na most már hiszel nekem? - hallottam a partról.
Stacie mellett ott állt Bianca, aki úgy nézett ránk, hogyha a pillantásával ölni tudott volna, valószínűleg már mindketten halottak lennénk.
Bianca: Te! - Adam-re mutatott. - Te és az kis cafat?
Adam: Mit keresel itt Bee? - sóhajtott.
Közben szerencsére elengedett így ki tudtam mászni a medencéből. Bianca abban pillanatban ott termett és megragadott a karomnál fogva.
Bianca: Te utolsó mocsadék! - üvöltötte, majd meg akart ütni, de Adam elkapta a kezét.
Adam: Ha egy újjal is hozzáérsz darabokra téplek! - sziszegte. Bianca elengedte a karom.
Bianca: Adaaam... ez fáj!
Adam: Stacie szólj már valakinek hogy tüntessék el innét, mielőtt még belefojtom a medencébe!
Stacie azonnal intézkedett, majd pár pillanattal később megjelent a komornyik, aki kivezette Bianca-t. Amaz úgy szitkozódott ahogy csak a torkán kifért.
Összerezzentem, amikor Adam mellém lépett.
Adam: A karod. - súgta.
Evisse: Hogy? - ránéztem a karomra.
Bianca műkörmei felsebezték a bőröm, és a vér vékony patakokban folyt végig a könyökömön.
Adam: Gyere, bekötözöm. - ajánlotta.
Evisse: Ez csak pár karcolás. Majd... rakok rá egy zsebkendőt.
Stacie: Adam, majd én gondoskodom Evisse-ről. Ő az én vendégem. - avatkozott közbe.
Adam nem nézett rá. A szemei egész végig az én arcomat fürkészték. Végül vállat vont, majd faképnél hagyott minket.