13. Fejezet

Evisse



Éles fejfájásra ébredtem. Borzalmas volt. A szám teljesen kiszáradt és úgy éreztem nem lennék képes megszólalni, vagy ha mégis a hangszálaim menten elporladnának. Mi történt velem?
Kinyitottam a szemem, de az ablakon betűző fény túl erős volt. Feküdtem egy darabig, lehunyt szemmel, küzdve a halántékomban lüktető fájdalommal. Kinyújtottam a kezem, az éjjeliszekrényem után tapogatóztam, de az ujjaim csak puha szatént tapintottak. Ez nem az én ágyam volt. Felültem, de azonnal rám tört a szédülés és erőtlenül zuhantam vissza a párnák közé. Hol vagyok? Hogy kerültem ide?
Egy zár halkan kattant és kávéillat szökött be a szobába. Résnyire kinyitottam a szemem.
Adam: Már azt hittem átalszod az egész napot. - a hangja nem volt gúnyos, vagy sértő.
Evisse: Hol vagyok? - suttogtam.
Adam: Portlandben. Az... szóval a lakásunkban. - folytatta. - Ide hoztalak a partiról.
A szemeim azonnal kipattantak. A szoba ragyogott a napsütésben. Minden bézs és arany színű volt, az ágy pedig hatalmas. Adam közelebb jött, lerakott egy reggelizőtálcát az ágyra.
Evisse: Mit csináltál velem? - kérdeztem rémülten.
Adam: Semmit. - felelte. Felkaptam egy párnát és hozzávágtam. - Au! Hé! Megőrültél?
Evisse: Leitattál! - kiáltottam.
Adam: Nem drágám, szó sem volt itatásról! Ment az Neked egyedül is! Mire rád találtam már seggrészeg voltál.
Döbbenten néztem rá. Rémlett, hogy ittam valamit, ami nagyon édes volt. Aztán melegem lett ezért kimentem a teraszra. Emlékeztem az autóra, aztán ahogy Adam a karjában vitt. Szerettem volna elsüllyedni.
Evisse: Ó Istenem! - felnyögtem és a fejemre húztam a takarót.
Adam halkan kuncogni kezdett, majd éreztem ahogyan az ágy megmozdul a súlya alatt. Lehúztam a fejemről a takarót hogy láthassam. Mosolygott és a szemei furcsán csillogtak. Vajon bevett valamit?
Adam: A gyomrod hogy van? - kérdezte kedvesen.
Evisse: Mintha szögesdrótot ettem volna tegnap. - fintorogtam. - De a fejem rosszabb. Teljesen kikészít.
Adam: Igen, a másnaposság már csak ilyen. - jegyezte meg csendesen. Közelebb tolta a tálcát amit hozott. - Egyél valamit, aztán adok gyógyszert a fejedre.
Evisse: Nem hiszem hogy bármit meg bírnék enni ezekből. - fintorogtam.
Adam: Jaj ne csináld, fel keltem hajnalok-hajnalán hogy reggelit készítsek és most dobjam ki az egészet? - bosszankodott. Nem tudtam hogy tréfál e vagy tényleg dühös.
Evisse: Ezek mind bolti áruk. A kávé pedig instant. Érzem a szagáról.
Adam: Igazán értékelhetnéd a fáradozásaimat. Nem sok nő mondhatja el magáról hogy ágyba vittem neki a reggelit. Még azok sem akik khm... kiérdemelték volna... valamivel. - újra feltűnt a régi gúnyos mosoly, amitől libabőrös lettem.
Evisse: A kávét megiszom. - jegyeztem meg nagy kegyesen.
Adam rám vigyorgott, majd visszatolta a tálcát. Elvettem a kávét és egy grillázsos croissant-t. Adam felkapott egy távirányítót az éjjeliszekrényről és megnyomott rajta valamit, amitől szemközti falnál lévő szekrényből előbukkant egy hatalmas plazmatévé. A döbbenettől még a rágást is abbahagytam. Adam csendesen mosolygott magában, miközben a csatornák között kapcsolgatott.
A helyi tévécsatorna a tegnapi bálról tudósított. A szálloda előtt anyám állt, a kezében mikrofonnal és éppen az ékszerekről beszélt.
Adam: Szóval az anyád egy híresség. - jegyezte meg. Csak a szememet forgattam.
Evisse: Van egy bűnügyi műsora a Tények és Tanúk.
Adam: És az apád elismert történész. - tette hozzá.
Evisse: Mire célzol? - kérdeztem gyanakodva.
Adam: Csak nem értem miért vagy virágárus ha a szüleid ilyen sikeresek.
Evisse: Én legalább dolgozom, nem úgy mint egyesek! - vágtam vissza.
Adam: Jogos. - sóhajtott. - Át kellene öltöznöd. - jegyezte meg.
Még mindig az estélyiruha volt rajtam. Rémesen összegyűrődött, mintha a mosógépből húztam volna elő.
Evisse: Bocs, de a pörszömbe nem fért be még egy farmer is. - jegyeztem meg cinikus hangon.
Adam: Gondoltam hogy nincs nálad váltás ruha, butuska! - jegyezte meg vidáman.
Nem értettem miért vert gyorsabban a szívem a becézgetés miatt.
Adam: Stacie hagyott itt pár ruhát, biztosan találsz valamit amit felvehetsz. - magyarázta.
Evisse: Remek. Van valahol egy fürdőszoba? - kérdeztem és visszaraktam az üres bögrét a tálcára.
Hirtelen furcsa gondolat fogalmazódott meg a fejemben. Adam honnét tudja hogy szeretem a kávémat? Ránéztem. A tévét bámulta, de láttam hogy időnként felém sandít.
Adam: A folyosó végén találod a fürdőt. - felelte.
Evisse: Lezuhanyzok ha nem gond.
Adam: Csak tessék. Ha segítség kell szólj! - tette hozzá.
Elvonszoltam magam a fürdőig, majd bezártam az ajtót és a kulcslyuk elé egy törülközőt akasztottam. Nem bíztam benne eléggé. A zuhanytól elmúlt a fejfájásom és sokkal jobban éreztem magam. A hajamat is megmostam és eltávolítottam az arcomról a sminkem szánalmas maradványait.
Körülnéztem hogy hol találok egy köntöst, de úgy tűnt Cole-ék ilyesmit nem használnak. Ha Adam korábban felhozott ide csajokat (ami valljuk be eléggé valószínű) akkor azok biztosan nem zavartatták magukat előtte. Remegő kézzel magam köré csavartam egy törülközőt és visszatipegtem a szobába. A talpam sajgott a vízhólyagoktól, amiket a magassarkú okozott.
Benéztem a szobába. Adam még mindig a tévét nézte, közben csigalassúsággal kanalazott egy tál müzlit. Beléptem a szobába, mintha semmi különös nem lenne abban hogy egy szál törülközőben mutatkozom előtte. Adam rám pillantott, majd köhögni kezdett. Gyorsan lerakta a tálat.
Adam: Hű! Ez... hű... én... - dadogta.
Evisse: Csak mond meg hol találom a ruhákat. - sürgettem.
Adam elvörösödött. Még sohasem láttam hogy zavarba jött volna bármitől is. Ettől én is elpirultam.
Adam: Ott van a gardrób. - intette egy ajtó felé amit eddig észre sem vettem. Igazából csak egy beépített szekrény volt.
A polcok eléggé üresek voltak, de találtam egy fekete frottírsortot és egy szürke trikót. Stacie biztosan edzéshez hordta őket. Cipőt nem láttam sehol, úgyhogy kivettem egy rikító pink tangapapucsot.
Evisse: Akkor... átöltöznék. - jegyeztem meg kissé idegesen. Adam csak bólintott. - Úgy értem szeretnék átöltözni. - célozgattam.
Adam: Segítsek? - vonta fel a szemöldökét. Nyoma sem volt ez iménti megszeppent fiúcskának. - Bár a vetkőztetés inkább az én műfajom, de meglátom mit tehetek.
Evisse: Úgy értettem hogy menj ki a szobából hogy át tudjak öltözni. - szűrtem a fogaimon keresztül.
Adam rám vigyorgott, de azért kivonult a szobából. Bezártam az ajtót.

A sort nagyon apró volt és a trikó pedig szűk, akár egy fűző. A törülköző ami imént rajtam volt, többet takart, így szívem szerint inkább magam köré csavartam volna ismét. A hajam göndör sörénnyé változott. Próbáltam egy kicsit megszelídíteni az ujjaimmal, de reménytelen volt. Beleléptem a papucsba és halkan kiléptem a folyosóra. Friss illat csapta meg az orromat. Sós tenger, fűszerek és mentol. A fürdő irányából vízcsobogás hallatszott.
Az ajtót be sem csukta és a résen keresztül pára kúszott ki a folyosóra. A lábaim önkéntelenül is közelebb vittek. Adam halkan dúdolt magában valamit, ami körülbelül a "Highway to hell" lehetett. A vízcsobogás abbamaradt és pillanatnyi csend után kinyílt azt ajtó.
Adam meglepetten nézett rám. Én magam is megdöbbentem hogy mit keresek az ajtó előtt.
Evisse: Én csak a... - próbáltam valami hihető kifogást találni.
Adam: Legalább tetszett amit láttál? - kérdezte és a felhoz szorított.
Még csupa víz volt és izmos mellkasán elindult egy vízcsepp, ami eltűnt a törülköző alatt. Úgy éreztem fokokat emelkedett a hőmérséklet a lakásban.
Evisse: Én nem... - dadogtam.
Adam: Nem csak részeges de kukkolós is... - suttogta. Még közelebb simult hozzám, a trikóm csupa víz lett a testétől.
Evisse: Nem kukkoltam. - védekeztem.
Adam: Ühüm... - bólogatott, mintha nem is hallaná amit mondok.
Beletúrt a hajamba, majd kiszabadította a nyakamat a ráragadt vizes tincsektől.
Evisse: Mit... mit művelsz? - kérdeztem rémülten.
Adam: Ezt... - suttogta.
Belecsókolt a nyakamba. Azt hittem mentem összeesek. Az ajkai tovább vándoroltak a vállamra, lehúzta a felsőm pántját. Furcsa szaggatott hangot hallottam, aztán rájöttem hogy én zihálok. A kezeim a mellkasára csúsztak és próbáltam eltolni magamtól, de mintha elszállt volna minden erőm. Adam megfogta a kezemet és a nyakára csúsztatta. Az ajkai kulcscsontomon voltak, úgy éreztem a bőröm lángba borul a csókjai nyomán.
Adam: Tegnap... azt akartad hogy megcsókoljalak. - duruzsolta. - De nem tettem meg, mert túl részeg voltál ahhoz hogy tisztán gondolkozz.
Az államhoz ért, majd a fülemhez hajolt.
Adam: Kérj meg újra! - suttogta.
Evisse: Hogy? - kérdeztem. Mintha elkábultam volna.
Adam: Azt akarom hogy megint arra kérj hogy csókoljalak meg! - ismételte.
Azt akartam hogy megcsókoljon? Igen. És azt akartam hogy ő is tudja mennyire szeretném ezt? Naná hogy nem!
Evisse: A különbség csak az, hogy most nem vagyok részeg! - suttogtam. - Tegnap minden bizonnyal még Quasimodo-val is csókolóztam volna, nem hogy veled.
Adam elengedett. Olyan hirtelen, hogy azt hittem menten összerogyok. Dühösnek tűnt és csalódottnak, mint az aki elé a kedvenc ételét teszik, aztán mielőtt belekóstolhatna, elhúzzák előle a tálat.
Adam: Várj meg a nappaliban. Felöltözöm aztán hazaviszlek. - mondta majd eltűnt a szobában.
A hazaút meglepően rövidnek tűnt, főleg mivel Adam-et nem igazán érdekelték a sebességkorlátozást hirdető táblák. Sorra hagytuk le a kocsikat, néhányan utánunk is dudáltak.
Evisse: Ez egy jó gyors kocsi. - jegyeztem meg félúton csak hogy megtörjem a csendet. - Milyen márkájú? - kérdeztem.
Adam morgott valamit, aztán a kormányra mutatott amit a márka logója díszített. Nem feleltem semmit. A város eléggé kihalt volt, lehet hogy csak a hétvége miatt, de talán a hőség is közrejátszott.
Adam behajtott az utcámba és leparkolt a házam előtt. Némán ültünk a kocsiban.
Evisse: Én... köszönök mindent. - mondtam zavartan. - Majd felhívom Stacie-t.
Adam bólintott és átnyúlt felettem, hogy kinyissa a kocsiajtót. Nyilvánvalóan meg akart tőlem szabadulni. Csendben kimásztam és alighogy becsuktak az ajtót, a motor máris felbőgött és a kocsi egy szempillantás alatt eltűnt a szemem elől.



Adam



Adam: Ennek semmi értelme tudod jól. - szólaltam meg a kocsiban ülve a házunk előtt.
Tudtam hogy Vartanne hall engem. A hallgatása kezdett az agyamra menni, talán még jobbam, mint amikor beszélt.
Vartanne: Mit akarsz mit mondjak? - kérdezte szomorúan.
Adam: Ismerd be, hogy nincs értelme. Evisse sohasem fog szeretni téged.
Vartanne: Hát persze hogy nem. - a hangja elkeseredetten csengett. - Hogy szerethetne engem, ha csak téged lát?
Adam: Figyelj! Megváltoztam. Jó fiú lettem. És semmi! Semmi! - dühömben a kormányt ütöttem.
Vartanne: Miért segítenék? - kérdezte. - Nekem nincs belőle hasznom.
Adam: Te akartad őt!
Vartanne: Mert azt hittem hogy... - elakadt. - Bolond módra azt hittem, hogy belém lesz szerelmes és nem beléd. De Evisse csak téged lát.
Adam: És akkor mit akarsz? Adjuk fel? Csak így?
Vartanne: Miért te nem ezt akartad? - kérdezte dühösen. - Vissza akartad kapni a régi életed. Hogy piálhass, bulizhass és hanyatt dönthesd az összes könnyűvérű nőt akit csak az utadba sodor a szél.
Adam: Mi van ha már mást akarok?
Vartanne: Evisse-t? - kérdezte cinikus hangon. - Miért? Hogy összetörhesd?
Adam: Fogalmam sincs... - a fejemet ráztam kétségbeesésemben. - Én csak őrülten akarom őt. És nem a testéről beszélek, bár az sem elhanyagolandó tényező. Őt akarom. Azt akarom hogy vele ébredhessek és foghassam a kezét. Én... azt hiszem megőrültem.
Vartanne: Nem vagy elég jó neki. - felelte.
Adam: Tudom. De próbálok... és szeretnék megváltozni.
Vartanne: Adam mit vársz? Hogy az áldásomat adjam rá? Az őrangyala voltam! És te kétszer is az életére törtél!
Adam: Sohasem tudnám bántani! - ellenkeztem. - Figyelj, ismersz. Azelőtt biztosan kihasználtam a helyzetet, ha úgy hozza a sors, hogy egy részeg nővel kerülök egy lakásba. De Evisse-szel nem tudtam megtenni. Túl sokat jelent nekem.
Vartanne: Meddig? Amíg fel nem tűnik egy másik csinibaba?
Adam: Szóval így állunk. Ha Evisse nem lehet a tiéd akkor másé se legyen? - kérdeztem.
Vartanne nem felelt. Szerettem volna megütni.
Adam: A pokolban fogsz elégni.
Vartanne: Bárki mással szívesen látnám de Veled nem. Ő már egyszer összetört és évek kellettek hozzá, hogy egyáltalán megnyíljon. Ha veled kezd csak végleg tönkreteszed.
Adam: Szóval nem segítesz?
Vartanne: De igen. Mindent megteszek hogy ne kaphasd meg. - felelte.
Adam: Remek. Fordult a kocka. Most én akarom őt és te tartasz vissza engem. Izgalmas lesz.



Evisse



Hétfőn nehezen tudtam csak kimászni az ágyból. Az eget szürke felhők takarták, a napnak már emléke sem volt. A szél esőillatot hozott magával és a világ komornak tűnt az ablakból szemlélve. Felvettem a farmerom és egy pólót, majd elővettem a dzsekimet és a tornacipőmet. Az esernyőm az üzletben maradt, csak reméltem, hogy addig tartja magát az idő.
A főutcára érve kezdett jobb kedvem lenni. Az emberek kedvesen mosolyogtak rám és integettek nekem. Olivia a fodrász még meg is állított.
Olivia: Hallottam a szombati partiról! Gratulálok!
Evisse: Igen, köszi. - feleltem zavartan.
Ennyire nagy dolog lenne hogy elmentem egy flancos partira?
Beléptem az üzletbe. Marie, Olga és Shawn a pult körül álltak, mindhárman egy újság fölé hajoltak. Köszöntem nekik, de csak bámultak rám.
Evisse: Jézusom ki halt meg? - kérdeztem döbbent arcukat látva.
Shawn: Senki. Viszont úgy tűnik valaki férjhez megy. - jegyezte meg.
Evisse: Na és ki? - kérdeztem, miközben felakasztottam a kabátom.
Marie: Úgy tűnik hogy te. - felelte.
Bambán bámultam rájuk. Olga odaadta az újságot. Több kép volt a partiról. Hírességek és politikusok, a szálloda ahol tartották és volt egy kép Greg Cole-ról, és Stacie-ről, mellettük mi voltunk Adam-mel éppen egymásra néztünk, Adam keze a derekamon pihent. A kép alatti feliratra tévedt a szemem. "A partin jelen volt még a milliárdos szálloda-mogul Gregory Cole, a lánya a hírhedt partikirálynő Stacie és fia az egykori playboy, valamint annak menyasszonya, a híres tévébemondó Katie Green lánya, Evisse. Pletykák szerint az esküvőt ősszel tartják.
Menyasszonya?
Olga: Igez ez? - kérdezte izgatottan.
Marie: Ne beszélj badarságokat, Olga!Persze hogy nem igaz! - vágta rá.
Evisse: Ezt nem hiszem el! - nyögtem.
Shawn: Fogalmad sincs hányan jöttek már be gratulálni! - kuncogott. Lesújtóan néztem rá.
Marie: Ne törődj vele Bogaram! Az emberek tudják hogy ez csak egy pletyka. Adam-hez egyetlen épeszű nő sem menne hozzá.
Evisse: Istenem! Ezért bámultak meg annyira! Ezért gratulált Olivia! - lerogytam egy székre.
Olga: Ha nem igaz, akkor szólnod kell Adam-nek hogy csináljon valamit. Perelje be az újságot! Vagy követeljen kiigazítást!
Shawn: Igen, ez ésszerűnek tűnik.
Marie-ra pillantottam.
Marie: Biztosan őt is bosszantja a dolog. - biztatott. - Lehet hogy már intézkedett is.
Délután felhívtam Stacie-t de már programja volt Shawn-nal. Könnyebb lett volna úgy elmenni Colékhoz hogy ő is ott van. Csak reméltem hogy legalább az apját otthon találom.
Marie szerencsére odaadta a furgont, így megkímélhettem magam attól, hogy minden szembejövő gratuláljon az állítólagos eljegyzésemhez. A Cole villa elé érve már éppen ki akart szállni, hogy szóljak a kaputelefonon, de a portás már ki is nyitotta előttem a kaput. Leparkoltam a kocsit, a motor köhögve állt le.
A cickányképű komornyik azonnal ott termett hogy a házba kísérjen. Biztosan ő is olvasta az újságot.
Evisse: Adam itthon van? - kérdeztem.
Komornyik: Mr. Cole még nem hagyta el a szobáját. - felelte. - Óhajtja hogy szóljak neki?
Evisse: Óhajtom. - feleltem dühösen. Idegesített ez az egy helyben járás.
Komornyik: Kérem fáradjon a szalonba várakozni!
Leültem a bársonydíványra. Hamarosan megjelent egy szobalány, aki megkérdezte hogy hozhat e inni valamit. Nem kértem semmit.
Adam könnyed léptekkel jött le a lépcsőn, és mosolyogva közeledett hozzám. A komornyik elegáns kimértséggel követte.
Adam: Jövendőbeli hitvesem! Minek köszönhetem a látogatásod? - harsogta.
Evisse: Pszt! - a szájára tapasztottam a kezem. - Ez nem vicces! Tudod te hogy milyen kínos nekem ez az egész? Mindenki a városban azt hiszi hogy hozzád megyek!
Adam: Akkor talán ezt kellene tenned. Nem okozhatsz csalódást ennyi embernek. - tréfált.
Szerettem volna felpofozni.
Evisse: Csinálj valamit! Hívj fel valami befolyásos riportert, vagy mit tudom én kit! De intézd el hogy megcáfolják a hírt! - követeltem.
Adam: És mit kapok cserébe? - hajolt közelebb.
Evisse: Nem nyomom ki a szemed. - feleltem
Adam: Korrekt. - hátra dőlt. - Mit szólnál egy vacsorához? - kérdezte.
Evisse: Főzzek neked? - kérdeztem döbbenten.
Adam: Nem te butus! - kacagott. - Vacsorázni akarlak vinni. Egy étterembe.
Evisse: Oh. - nyögtem ki.
Adam: Nos? Mit mondasz?
Evisse: Randira hívsz?
Adam: Nevezhetjük úgy is. - bólogatott. - Egyébként is kárpótolnod kell, az elrontott estém miatt. Meg hogy kukkoltál.
Dühös lettem.
Evisse: A fogdosás nem volt elég?
Adam szürke szemei hidegen csillogtak mint az acél.
Adam: Igazán remek érzékkel tudod megfagyasztani az ember ereiben a vért. - jegyezte meg. - Belehalnál hogyha beismernéd hogy vonzódsz hozzám? - kérdezte hidegen.
Evisse: Én... nem... - ellenkeztem.
Adam: Az remek mert én sem! Szóval akkor mi ezzel a probléma? Tisztáztuk a helyzetet. Miért ne vacsorázhatnál velem? Elvégre te nem... - közelebb hajolt.
Evisse: És te sem... - suttogtam.
Az ujjai a derekamra tévedtek. Majdnem belehaltam annyira szerettem volna megcsókolni. A szája csak centikre volt az enyémtől, majd óvatosan távolabb húzódott én pedig követtem, mintha egy mágnes lenne. Adam halkan felnevetett. Rájöttem hogy csak játszik.
Evisse: Nincs az az Isten hogy én veled vacsorázzak! - jegyeztem meg majd felpattantam a kanapéról.
Adam: Akkor ha jól értettem felhívhatom a magazint, hogy eláruljam nekik mikorra tűztük ki az esküvő dátumát?! - kiabálta utánam.
Visszafordultam és felkészültem rá, hogy betöröm az orrát. Ő nevetve elkapott és a falnak nyomott.
Evisse: Vedd le rólam a kezed!
Adam: Mond hogy velem vacsorázol. - kérte.
Evisse: Inkább zárjának Hasfelmetsző Jack-kel egy szobába! - vágtam rá és próbáltam kiszabadítani magam.
Adam ekkor felkapott a vállára és elindult velem a lépcső felé. Magatehetetlenül lógtam fejjel lefelé. Kiabálni kezdtem, de a döbbent személyzeten kívül senki sem jött elő a visításomra.
Adam: Szükségünk van egy kis magánéletre! - szólt oda az összegyúlt szobalányoknak és a komornyiknak.
Üvöltöttem és ellenkeztem, de azok csak nevettek. Adam felcipelt az emeletre és bevitt a szobájába, majd ledobott az ágyra. Felugrottam és az ajtóhoz rohantam, de elém ugrott. Hallottam hogy bezárja az ajtót. Próbáltam tőle elvenni a kulcsot, de csak nevetett rajtam. Belecsúsztatta a szűk farmerja zsebébe.
Adam: Ha kell akkor vedd ki! - ugratott.
Evisse: Ki is veszem, miután megfojtottalak. - kiabáltam ,majd nekirontottam, de elkapott és mindketten az ágyára zuhantunk. Fölém gördült és lefogta a kezemet.
Adam: Miért kell ennyire bonyolulttá tenni mindent? - lihegte. - Csak mond hogy velem vacsorázol és elengedlek. - kérte.
Bármit megtettem volna hogy kiszabaduljak. Túlságosan tetszett nekem ez a helyzet, hogy ő meg én és egy ágy... Ijesztően-túlságosan.
Evisse: Na jó. Legyen. Veled vacsorázok. De semmi romantika meg gyertyafény! És fel kell hívnod a magazint is!
Adam egyetértően bólogatott és lemászott rólam, majd kinyitotta az ajtót. Mielőtt kiléphettem volna elkapott és a falnak nyomott. Az ajkai egy pillanatra az enyémhez értek, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a szívem őrült tempóban kezdjen verni. A pulzusom vadul dobolt a fülelemben.
Adam elengedett.
Adam: Akkor viszlát este!8-ra érted megyek. - mondta halkan.
Bólintottam, majd elindultam a lépcső felé.
Adam: Evisse! - megfordultam. - A másik irányba.
Rák vörös fejjel végig szaladtam a folyosón. A lépcsőn lassítottam, mert megvolt rá az esély hogy hasra esem. A lábaim ólomnehezek voltak és szédültem.
Beültem a kocsiba, majd a kormányhoz szorítottam a fejem. Ha egy aprócska puszi ennyire felzaklat, akkor milyen lenne ha tényleg megcsókolna. Felidéztem a tűzijátékkor történteket és a fejem még inkább szédülni kezdett. Fel kellett tennem a kérdést magamnak: Szerelmes vagyok Adam Cole-ba?