19. Fejezet

Vartanne


Abban a pillanatban hogy kimondtam a nevet már meg is bántam. Evisse arca döbbentté majd gyanakvóvá vált. Önkéntelenül is hátrálni kezdett.
Vartanne: Megijesztettelek? - kérdeztem aggódva.
Evisse: Ki vagy te? - kérdezte idegesen. - Miért érzem azt hogy ismerlek? Annyira... - a szavakat keresgélte. - ... megijesztesz. - ismerte be végül.
Vartanne: Sajnálom.
Evisse: Mit akarsz tőlem? Miért jöttél ide? Pont ebbe a városba? - faggatott.
Csurom vizes volt és reszketett. Nehéz volt eldönteni, hogy a hidegtől vagy a félelemtől. Szívszaggató látvány volt.
Vartanne: Be kellene menned. - suttogtam.
Evisse: Tudni akarom! - erősködött.
Vartanne: Elmondom... ha egy száraz és meleg helyen leszünk.
Idegesen megrázta magát, láttam rajta hogy ezekben a másodpercekben dönti el hogy faképnél hagy e, vagy annyira érdeklem, hogy mindenáron választ akar kapni a kérdéseire. Igyekeztem higgadtnak tűnni, pedig valójában minden idegszálam pattanásig feszült. Evisse felsóhajtott.
Evisse: Van egy kutyám, ha egy ujjal is hozzám érsz darabokra fog tépni. - fenyegetett.
Köhögésbe fojtottam a kuncogásomat. Evisse tisztes távolságot tartva elsétált mellettem, majd kisebb nehézségek árán kinyitotta a háza ajtaját. Várakozóan nézett rám én pedig próbáltam felkészülni az alakításomra. Fogalmam sem volt mit tesznek az emberek, ha belépnek egy ismeretlen házba.
Mire bármit is kitalálhattam volna, már a parányi előtérben álltunk, Mailo pedig vidáman ugrált körülöttem. Zavarban voltam.
Evisse: Úgy viselkedik mintha ismerne. - mondta gyanakodva.
Vartanne: Jól kijövök a kutyákkal. - vontam meg a vállam.
Lehajoltam hogy megsimogassam Mailo-t.
Evisse: Nos... a nappali erre van. - beljebb invitált. - Ülj le. Hozok Neked egy törülközőt, csak felveszek valami száraz ruhát.
Vartanne: Csak nyugodtan. - rámosolyogtam, mire ő pislogott néhányat, majd sután a lépcső felé indult.
Amint leültem a kanapéra, tudtam hogy nem vagyok egyedül.
Lucifer: Ez annyira ördögi... Eric!
A szememet forgattam.
Vartanne: Mit keresel itt?
Lucifer: Viccelsz? A dolgok kezdenek izgalmassá válni. Behívott a házába! Éppen most előzted le a drága jó Adam-et. Következő lépés: az ágy!
Vartanne: Inkább segíts kitalálni, hogy mit feleljek a kérdéseire.
Lucifer: Valami izgalmasat. Például... a maffia elől menekülsz vagy a tanúvédelmi program tagja vagy... a lányok szeretik az ilyesmit.
Vartanne: Kössz, ezzel sokra megyek. - fújtam dühösen.
Lucifer kényelmesen kinyújtózott a kanapén. Mailo gyanakodva méregette, Beth pedig felborzolta a szőrét nemtetszése jeléül.
Lucifer: Én csak annyit tanácsolnék, hogy addig üsd a vasat amíg forró. - rám kacsintott. - Adam barátod jelenleg mellékvágányon vesztegel, tiéd a terep.
Vartanne: Nem tudom ezt csinálni. Bőven elég teher megbirkózni azzal hogy ember vagyok, képtelen vagyok szerepet játszani.
Lucifer: Lefogadnám hogy Adam a kórházi ágyában éppen azt tervezgeti hogy milyen cukisággal fogja az ágyába csábítani életed szerelmét. Előnyben van veled szemben V!Egy rosszfiú aki jót játszik a tarsolyában minden kis furfanggal amivel meg lehet nyerni egy nő szívét. Te pedig... a szegény, letaszított angyal... a másodosztályú rosszfiú-imitátor. Esélyed sincs!
Szerettem volna valami gorombaságot a fejéhez vágni, de hallottam hogy Evisse lefelé tart a lépcsőn. Lucifer élvezettel szemlélte a gyötrődésemet, majd eltűnt.
Próbáltam összeszedni magam és jól játszani a szerepemet.
Evisse: Tessék! - felém nyújtott egy törülközőt.
A hajam tényleg vizes volt, de a bőrkabát és a vízhatlan motorosnadrág megvédett az esőtől. Megtöröltem magam.
Vartanne: Köszönöm. - rámosolyogtam. Evisse elpirult.
Evisse: Öhm... főzök egy teát. - ajánlotta.
Elsietett a konyha irányába. Csendesen felemelkedtem a kanapéról majd utána mentem. Mailo előttem ugrándozott, Beth pedig neki-nekidörgölőzve a lábamnak mellettem haladt.
Evisse összerezzent, amikor meglátott az ajtóban.
Vartanne: Tetszik a kéród.
Csak reméltem hogy a kéró szó eléggé rosszfiúsan hangzik.
Evisse: Nem valami.. menő... vagy divatos. - vonta meg a vállát.
A teáskanna kerregni kezdett a tűz fölött. Evisse kivett két bögrét a szekrényből és filtert rakott beléjük.
Vartanne: Hol vannak a szüleid? - kérdeztem.
A választ persze tudtam, de úgy gondoltam a színjáték részeként nem árt ilyen apró részletekre is figyelnem, mint például én elméletben semmit nem tudhatok róla.
Evisse: Portlanban élnek. És a te családod?
Vartanne: Odafent. - a plafon felé mutattam. - És odalent. - most pedig a padlóra.
Evisse rosszallóan elhúzta a száját.
Evisse: Nincsenek rokonaid? Mármint... akik élnek.
Vartanne: Nem mondanám. Volt egy... lakótársam, de elváltak az útjaink. - élveztem hogy nem kell igazából hazudnom.
Evisse: Honnét jöttél?
Vartanne: Voltam fent és voltam lent is.
Evisse: Északon és délen?
Vartanne: Igen, úgy valahogy.
Evisse: A válaszaid eléggé homályosak. És néha annyira... furcsán viselkedsz, mintha... nem is tudom. Mintha egy szerepet játszanál. Mintha távol éltél volna az emberektől. - mondta elgondolkozva.
Vartanne: A virágáruslány hobbipszichológus? - gúnyolódtam.
Evisse: Mit akarsz tőlem? Miért bukkansz fel állandóan?
Vartanne: Állandóan? Egy napja vagyok itt.
Evisse: Miért érzem úgy hogy figyelsz engem? Mintha... ez lenne a dolgod. - elpirult mikor ezt kimondta.
Vartanne: Érdekesnek talállak.
Evisse: Nincs bennem semmi érdekes.
Vartanne: Szóval nem kedvelsz? - váltottam témát.
Evisse: Furcsa vagy. Félek tőled. - vallotta be szomorúan.
Vartanne: Nem foglak bántani.
Evisse felsóhajtott és elfordult. A víz közben forrni kezdett. Levette a tűzről, majd a bögrékbe töltötte. Halkan megkérdezte hogy kérek e bele citromot vagy cukrot, de csak megráztam a fejem. Felém nyújtotta, óvatosan hogy ne érhessek hozzá a kezéhez.
Evisse: Sokat voltál egyedül? - kérdezte.
Vartanne: Nem, ami azt illeti össze voltam zárva valakivel. Most pedig élvezem a szabadságomat. - feleltem derűsen.
Evisse-nek leesett az álla, és felismerés csillant meg a szemeiben. Megrémültem.
Evisse: Te... te most szabadultál? - dadogta.
Vartanne: Igen, így is mondhatjuk de...
Evisse: Te börtönben voltál? - kérdezte meglepően magas hangon.
Tétováztam pár pillanatot. A börtön nem rossz sztori. Egy csomó mindent megmagyaráz.
Vartanne: Félsz?
Evisse remegő kézzel lerakta a bögréjét a pultra. Rosszul esett hogy félt tőlem, mert minden porcikám vágyott rá. Nem sejtheti hogy én azért születtem hogy megvédjem őt.
Evisse: Miért csuktak le?
Megvontam a vállam.
Vartanne: Csalás, árulás, rossz társaságba keveredtem. - soroltam. Ismét egy igaz hazugság.
Evisse: De ugye... nem bántottál senkit?
Vartanne: Nem.
Láthatóan megkönnyebbült.
Evisse: Akkor ezért jöttél egy kisvárosba? Mert itt senki sem ismerheti a múltad?
Vartanne: Csak akit beavatok.
Evisse: Miért pont engem? - kérdezte.
Vartanne: Tetszel nekem.
Éreztem hogy lángba borul az arcom, és meglepett ez az emberi reakció. Evisse is zavarja jött, idegesen babrált a konyhaszekrény szélével.
Evisse: Nekem... van valakim. - felelte szégyenlősen.
Vartanne: És mi van ha én vagyok az igazi?
Elakadt a lélegzete. Először nevetett, aztán megrázta a fejét és egyre dühösebb arcot vágott.
Evisse: Hát persze hiszen te vagy minden nő álma! Egy motoros bajkeverő börtöntöltelék! - sziszegte.
Vartanne: Bocsáss meg! Biztos vagyok benne, hogy a barátod nyomába sem érhetek. Ő bizonyára egy szent! - feleltem.
Evisse meghökkent. A megfelelően csípős választ kereste, de nem hagytam neki időt. Hozzá léptem és szájon csókoltam. Evisse a döbbenettől mozdulni sem tudott, majd kapálózni kezdett és pofon vágott. Éreztem hogy megkarmolta az arcomat, de a fájdalom eltörpült amellett a gyönyör mellett, amit az okozott, hogy az ajkaim alatt érezhettem az ő ajkát.
Végül ellökött magától.
Evisse: Kifelé a házamból! - suttogta rekedten! Én csak mosolyogni bírtam. - Takaródj! - üvöltötte.
Úgy éreztem mára elég volt a jóból, így engedelmesen elhagytam a harcteret. Evisse bevágta mögöttem az ajtót. Az eső elállt, de éreztem, hogy valami nedves folyik végig az arcomon. A könnyeim voltak. Még sohasem voltam ennyire boldog. Ha a pokolra jutok is, ezért megéri majd.




Evisse


Dühösen mászkáltam a lakásban, Mailo-val a nyomomban aki alig győzött kitérni az utamból és aggódva nézte a dührohamomat. Mégis mit képzel magáról ez a jöttment sittes? Csak úgy ideállít és azt hiszi hogy ha pózol egy sort a motorján, meg mindenféle homályos utalásokat tesz a múltjára, akkor majd azonnal a lábai elé vetem magam? Erőszakos, bajkeverő, beképzelt, veszélyes, felelőtlen és tenyérbe mászó. Pont mint...
Elakadt a lélegzetem. Lehetetlen hogy két ennyire hasonló férfi éljen egy helyen. Dear Valley túl kicsi hely kettejük számára. És miért akarnak mindketten engem? Van bennem valami ami mágnesként vonzza a gazembereket?
Lerogytam a kanapéra és a karjaim közé rejtettem a fejem. A neve Eric. Hülyeség. Gyakori név. De mégis... mennyi az esélye annak hogy ha egy idegen srác érkezik a városba, aki azonnal a nyomomba szegődik akkor Eric lesz a neve. Milyen játékot játszik velem a sors?

Másnap reggel fáradtan és rosszkedvűen vonszoltam be magam az üzletbe. Még a szikrázó napsütés sem javított jobb kedvre, de a friss péksüteményeknek sem tudtam örülni, amiket Olga hozott reggelire.
Marie és Shawn az emeleten pakoltak az útra, Olga pedig az üzlet előtt söprögetett. Még pár perc volt nyitásig, amikor megszólalt az ajtó feletti csengő. Stacie lépett be az üzletbe.
Az egyébként gyönyörű, elegáns üzlet kicsinek és kopottnak tűnt a jelenlététől és tökéletességétől. Merész fehér ruhát viselt ezüst szandállal. A haja laza hullámokban omlott a vállára. Én csak egy egyszerű farmersortot viseltem,színes trikóval és papuccsal.
Stacie sajnálkozva végigmért.
Evisse: Mi szél hozott ilyen korán?
Stacie: Gondoltam kihasználok minden percet hogy Shawn-nal lehessek. - magyarázta. - Nem aludtál jól?
Evisse: Nem igazán.
Stacie: Nem vagyok benne biztos hogy a bátyám megéri e ezt a cirkuszt, Ev! - sóhajtott.
Az arcom égni kezdett. Ezúttal nem Adam miatt forgolódtam álmatlanul.
Evisse: A dolgok kezdenek jól alakulni köztünk. - mentegetőztem.
Stacie: Ez remek, mert közeleg a szülinapja és reméltem hogy segítesz majd bulit szervezni neki. Ez ugyanis az én dolgom minden évben. - jelentette ki büszkén.
Evisse: Azt hittem az év 365 napján utáljátok egymást. - vontam fel a szemöldököm.
Stacie: Egy görény és néha meg tudnám fojtani, de legalább okot ad rá hogy bulit szervezhessek. És te! - rám mutatott. - Segíteni fogsz. Ha minden jól megy, te leszel az idén a háziasszony, mint a barátnője. És nem valami prosti, akinek még a nevét sem tudja. - kuncogott.
Én ezt egyáltalán nem találtam mulatságosnak. Mielőtt rápiríthattam volna, meghallottam Marie hangját. Pár pillanattal később belépett a helységbe.
Marie: Jó reggelt Stacie! Shawn odafent van. - mondta mosolyogva.
Stacie: Jó reggelt Marie! Mit gondol, zavarhatom egy kicsit?
Marie: Menj csak fel hozzá Kedves, biztosan örülni fog Neked. - biztatta.
Stacie diadalittas mosollyal az arcán indult az emeletre.
Evisse: Készen vagytok?
Marie: Igen, mindent bepakoltunk. Leírtam néhány dolgot a jegyzetfüzetbe, amikre figyelned kell és felírtam a számot is amin elérhetsz majd. Holnap érkezik majd egy szállítmány. Olga segíteni fog pakolni, de a sofőrt is megkérheted, nagyon rendes ember.
Evisse: Ne aggódj! Minden rendben lesz! Élvezd ki a szabadságodat!
Marie: Úgy lesz! Csak kérlek, próbálj meg nem bajba keveredni, amíg távol vagyok.
Sóhajtottam, majd megígértem.
A délelőtt eseménytelenül telt. Néhány vevő volt csak, így szinte egész idő alatt olvasgattam. Marie és Shawn ebéd után indultak útnak. Olga és Stacie velem együtt búcsúztatták őket, majd ki ki ment a dolgára. Olga az idősek otthonába takarítani, Stacie pedig a manikűröséhez. Odakint pokoli volt a hőség és az állam rendelete szerint 35° felett a virág és élelmiszerboltoknak délután 3-ig be kell zárniuk. Már éppen ki akartam tenni a "Zárva" táblát, amikor megláttam, hogy ki készül belépni az üzletbe.
Felszívtam a tüdőmet egy alapos kiabálásra, de Eric megelőzött.
Vartanne: Szia! Bocs, tudom hogy bezártok, de szeretnék rendelni egy csokrot.
Kifújtam a levegőt.
Evisse: Milyen csokrot? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
Vartanne: Egy tucat vörös rózsát.
Evisse: Megvárod, amíg elkészül vagy visszajössz érte három után?
Vartanne: Tulajdonképpen egy futár jön majd érte 5-re. 6-ig tartotok nyitva a kényszerpihenő miatt ugye? - kérdezte. Bólintottam. - Akkor ráér. Ötre rendeltem a futárt.
Evisse: Még valami?
Vartanne: Igen, kérnék egy kártyát is hozzá, majd megírom otthon és a futár hozzáteszi a csokorhoz. - kérte mosolyogva.
Evisse: Sima fehér, fekete-fehér, arany szegélyes, szív alakú, zenélős...
Vartanne: Legyen a szív alakú. - vágta rá. - Majd a futárral küldöm a pénzt. Szép napot!
Olyan gyorsan eltűnt, hogy megszólalni sem volt időm. Dühömben utána hajítottam a tollat. Micsoda arcátlan pasas! Képes idejönni és vörös rózsacsokrot rendelni egy másik nőnek, amikor tegnap még utánam koslatott. Még hogy olyan mint Adam! Ezerszer rosszabb!
Miután bezártam az üzletet, úgy döntöttem meglátogatom Adam-et a kórházban. Eszembe jutott Stacie lesajnáló pillantása ezért rendbe szedtem magam egy kicsit. Kibontottam a hajam, majd felkentem egy kis szájfényt és szempillaspirált.
Az utca legalább annyira kihalt volt mint a zivatar idején. A gőzölgő aszfalt végeláthatatlannak tűnt és úgy éreztem, mintha a levegő teljesen mozdulatlan lenne. Jóleső érzés volt a hűvös épületbe lépni, hogy aztán annál nagyobb hideg zuhany érjen Adam szobájához érve. A nővér éppen a szobát rakta rendbe, a lakójának hűlt helye.
Nővér: Mr. Cole ma reggel saját felelősségére távozott. - világosított fel.
Kissé kábán indultam útnak a Cole villához. A homlokom lüktetett és szerettem volna beállni a zuhany alá, vagy fejest ugrani a puccos házak udvarán terpeszkedő medencék egyikébe. Az udvar kihalt volt de a komornyik ismét megelőzött, már azelőtt ajtót nyitott, mielőtt kopoghattam volna.
Komornyik: Miss Green! Örülök, hogy újra látom! Kérem fáradjon be! Mr. Cole a kertben van, ha megengedi odakísérem! - mondta nyájas hangon. Megszeppenve követtem.
Adam tényleg a kertben volt, pontosabban a medence partján egy napernyő alatt feküdt, szűk fürdőnadrágban. Nem láttam, hogy alszik e, mert a szemét fekete napszemüveg takarta.
Evisse: Nem akarom zavarni! - suttogtam a komornyiknak.
Komornyik: Ugyan kérem, meghagyta hogy azonnal szóljak, ha ön idejönne. - mondta kedvesen. Közben a medencéhez értünk. - Uram? Vendége érkezett.
Adam felpillantott, majd rám mosolygott.
Adam: Szia!
Evisse: Szia! - üdvözöltem.
A komornyik tapintatosan magunkra hagyott minket. Adam felkelt, majd nyújtózkodni kezdett. Próbáltam nem bámulni az izmos felsőtestét. De úgy éreztem, hogy mentem lángra lobbanok.
Adam: Nem bírtam tovább azon a helyen! Megszöktem! - vallotta be és közelebb jött. - Meleged van? - kérdezte aggódva. - Kipirult az arcod. Gyere, töltök neked egy italt.
Kézen fogott és a bárhoz húzott. Belepottyantott pár jégkockát egy pohárba majd narancslevet öntött rá és elém tolta. Mohón inni kezdtem, csak most jöttem rá mennyire szomjas vagyok. Adam mosolyogva újra töltött.
Evisse Köszönöm!
Adam: Miért nem csobbansz egyet? - kérdezte kedvesen.
Evisse: Nincs rajtam fürdőruha. - ellenkeztem. - És különben is csak beugrottam, háromkor ki kell nyitnom.
Adam: Jaj ne már! Szólok a szobalánynak, majd kerít neked egy bikinit és háromig még rengeteg időnk van! - duruzsolta. - Nem esne jól most egy fürdő?
Sóhajtottam. Adam félmeztelenül és hűvös medence... erre nem lehet nemet mondani. Bólintottam. A szobalány pár perc múlva megjelent, majd felkísért Stacie szobájába. Pontosan tudta hol vannak a fürdőruhák és szakértő szemmel kiválasztott egy piros bikinit. Egyszerű darabnak tűnt, de amikor megláttam magamon, majdnem rosszul lettem. Alig takart valamit.
Szobalány: Nem tetszik? - kérdezte meglepetten az arcomat látva.
Evisse: De! Nagyon tetszik. Csak nem tudom fel merjem e venni. - tépelődtem.
Szobalány: Mr. Cole odalesz érte!
Evisse: Én is ettől félek! - vallottam be. A szobalány kuncogni kezdett.
Megnéztem a többi fürdőruhát, ám mint kiderült a rajtam lévő darab még kifejezetten visszafogott volt, azokhoz a groteszk ruhacafatokhoz képest, amiket Stacie az idők folyamán felhalmozott. Végül visszavettem a trikómat és a sortomat a bikinire.
Adam csalódottan nézett rám, amikor meglátott a ruhámban.
Adam: Mi történt? Nem találtál megfelelőt?
Evisse: Rajtam van. A ruha alatt. - magyaráztam.
Adam bosszankodva nézett rám, majd közelebb jött és magához húzott. Szóhoz sem jutottam a döbbenettől, amikor a sortom sliccéhez ért és lehúzta.
Adam: Ne ficánkolj!- nevetett, amikor ki akartam szabadulni a karmai közül.
Evisse: Le tudom venni egyedül.
Adam: Had csináljam én! - suttogta a fülembe.
Olyan gyenge lettem, hogy a mellkasának dőltem. Lehúzta a csípőmről a sortot, ami lehullott a földre. Megfogta a felsőm alját, majd elkezdte felfelé húzni, közben az ujjai a hasamat és a derekamat cirógatták. Felsóhajtottam. Az ajkai a vállamhoz értek, én pedig a nevét suttogtam.
Adam: Emeld fel a kezed. - suttogta.
Úgy engedelmeskedtem, mint akit hipnotizáltak. Áthúzta a fejemen a trikót majd a földre hajította. Finoman eltolt magától, majd végignézett, olyan éhes szemekkel, amiktől csak még jobban elvörösödtem.
Evisse: Ne bámulj így! - kértem. Adam csak nevetett.
Adam: Gyere! - kézen fogott és a medence széléhez vezetett. - Ugrunk? - kérdezte.
Evisse: Biztos hogy nem tesz neked rosszat? Az orvosok csak szombaton akartak kiengedni és te... - hirtelen elrugaszkodott, majd vízi mentőket megszégyenítő fejest ugrott. - Őrült vagy! - kiáltottam oda neki, amikor előbukkant a vízből.
Megtörölta az arcát, majd intett, hogy én is menjek be. Nem mertem beleugrani mert féltem hogy a csobbanástól leesne rólam a bikini, és szinte biztos voltam benne hogy Adam is ebben reménykedik. Úgy döntöttem kecsesen beleereszkedem a vízbe. Leültem a medence szélére és belelógattam a lábamat. A víz kellemesen hűvös volt. Ellöktem magam és elmerültem. Adam akkor már ott várt, így egyenesen a karjába ugrottam.
Evisse! Adam! - kiáltottam.
Adam: Evisse! - kiáltotta vissza nevetve, a felháborodott hangomat utánozva.
Evisse: Lehetetlen alak vagy!
Adam: De valld be hogy tetszik! - incselkedett.
Evisse: Jobb szeretem, ha rendesen viselkedsz. - jelentettem ki.
Adam: Tényleg? - vonta fel a szemöldökét. - Akkor nem szereted ha ezt csinálom? - magához húzott.
Evisse: Nem! - vágtam rá.
Adam: Ha ezt? - kérdezte halkan.
Az ajkai a nyakamat cirógatták.
Evisse: Adam!
A hangom erőtlenül csengett. Megkapaszkodtam a nyakában és arra akartam kérni hogy hagyja abba, pedig mindennél jobban szerettem volna ha folytatja.
Adam: Ezt sem szereted? - kérdezte. Finoman megharapta a nyakamat.
Evisse: A szüleid! Mi van ha meglátnak! - kiáltottam fel.
Adam: Nincsenek itthon.
Evisse: Stacie? - kérdeztem. Csak a fejét rázta. - A személyzet?
Adam: Nem zavarnak minket, Drága! - suttogta türelmetlenül. - Csak engedd el magad. - tette hozzá.
Lágyan puszilgatni kezdte az arcomat, miközben a hátamat cirógatta. Beletúrtam a vizes hajába, amitől felmordult, mint egy vadállat és közelebb húzott magához. Szorosan átölelt, és az arcom a nyakához simult. Teljesen ösztönös volt, amikor megcsókoltam a nyakát, mégis összerezzentem és ő is. Sohasem csináltam még ilyet és ez egyszerre volt vonzó és ijesztő. A bőre hűvös és vizes volt és hihetetlenül jóízű. Végigcsókoltam a nyakát a füléig majd az álláig vissza. Hallottam, hogy egyre nehezebben lélegzik, majd elakad a lélegzete.
Adam: Evisse! - suttogta. - Még soha egy nőt sem kívántam annyira mint téged! - Elpirultam. Adam átölelt majd a fülembe suttogott. - Menjünk fel a szobámba! - kérte. - Semmi olyan nem fog történni amit nem szeretnél!
Evisse: Nem, azt nem! - ellenkeztem.
Adam: Bízz bennem!
Evisse: Nekem ez túl gyors! - feleltem.
Adam: De ha egyszer megőrjítesz! Tegnap este óta csak arra tudok gondolni, hogy mi történhetne ha te és én újra egy ágy közelébe kerülnénk! - vallotta be.
Evisse: Tegnap még azt mondtad hogy várni akarsz!
Adam: Tegnap több ruha volt rajtad!
Evisse: Ha ez segít akkor felöltözöm! - sóhajtottam és ki akartam bontakozni az öleléséből.
Adam: Ne ne ne ne ne! - kérte. - Jó leszek! Viselkedni fogok! - ígérte.
Evisse: Rendben. Nincs tapizás és csábítás! - figyelmeztettem.
Adam: Rendben, de ezt szabad? - kérdezte. Az ajkai az enyémhez értek.
Nem csókolt meg, csak cirógatta a számat az övével. Amikor el akart húzódni utána mozdultam. Még sohasem csókolt meg igazán, attól a lopott csóktól eltekintve amit a tűzijátékkor váltottunk és most majd belehaltam hogy megtegye.
Halk köhintés zavart meg minket. Adam kelletlenül elhúzódott tőlem.
Komornyik: Uram! Egy hölgy keresi!
Adam: Nem vagyok itthon!
Komornyik: A hölgy azt mondja hogy ön hívta ide!
Adam: Én nem hívtam ide senkit. Tévedés lesz. Küldje el!
Evisse: Ki lehet az? - kérdeztem gyanakodva.
Adam: Fogalmam sincs, de nem számít.
Ekkor megjelent az ajtóban egy kihívóan öltözött nő. Szűk piros ruhát és magassarkút viselt. Természetellenesen barna volt és a haja sem tűnt igazinak.
Evisse: Ismered?
Adam: Még sohasem láttam.
Komornyik: Azt mondta hogy a neve Candy!
Adam: Küldje el!
Candy: Te biztosan Adam vagy! - cincogta, amikor közelebb ért. - Ó, van még egy csaj is? Nem tudtam!
Adam: Ki vagy? És mit akarsz?
Candy: Egy barátod küldött ide, hogy megünnepeljük a felépülésed. - magyarázta.
Döbbenten bámultam magam elé. Ez a nő egy prosti. Egy örömlányt küldtek neki a barátai. Megszégyenülten kimásztam a medencéből. A segítőkész komornyik adott egy törülközőt.
Adam: Na jó! Nem tudom hogy ki küldött, de azt üzenem neki, hogy hatalmas poén volt, jót nevettünk. Most pedig elmehetsz! Senki sem tart igényt a... szolgáltatásaidra!
Candy: Kár pedig a többi lány szerint igaz nagymenő vagy! - kuncogott.
Komornyik: Jöjjön hölgyem! - karon fogta, majd levezette a medencétől.
Adam is kimászott, de meg sem törölte magát, csak idejött hozzám.
Adam: Sajnálom! nem tudom hogy ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta! De lesz hozzá egy két keresetlen szavam ha rájövök!
Evisse: Prostik? - kérdeztem szemrehányó hangon.
Adam: Azt hittem már lezártuk ezt a témát. - forgatta a szemét.
Evisse: Sajnálom, de sohasem fogom ezt megszokni. Léptem nyomon beleütközöm valakibe aki az orrom alá dörgöli a múltadat. Ilyenkor... olcsónak érzem magam.
Adam: Nem vagy olcsó!
Evisse: De annak érzem magam.
Adam: Azok a lányok... nem jelentettek semmit. Semmit az égvilágon. - magyarázta. - De ha veled vagyok... akkor olyasmit érzek, amit eddig soha. És többé nem kell más nő! Csak te kellesz!
Felsóhajtottam.
Evisse: Bárcsak könnyebb lenne!
Adam: Megéri hidd el! Te meg én... nekünk együtt kell lennünk!
Ez járt a fejemben, amikor visszamentem az üzletbe. Vajon megtaláltam az igazit? Vagy majd egy leszek azok közül a lányok közül, akiről Adam azt mondja majd valakinek hogy nem jelentett semmit?
Megcsináltam a csokrot, amit Eric rendelt, majd eladtam még pár szárazságtűrő temetői virágot. Pontban ötkor megérkezett a futár, kifizette a csokrot és kaptam 8 dollár borravalót. Alig vártam hogy hazamehessek és megnézhessek egy jó csöpögős filmet, amin alaposan kibőghetem magam, túladva azon az idegtépő feszültségen ami összegyűlt bennem az elmúlt két nap alatt.
Miután elláttam Beth-t és Mailo-t megvacsoráztam, majd lezuhanyoztam. Éppen le akartam huppanni a kanapéra, amikor kopogtak. Magamra kaptam a kardigánomat, és úgy nyitottam ajtót. Az a futár volt az, azzal a csokorral amit én csináltam.Átadta a csokrot, aláíratta velem a papírt, majd odébb állt. Remegő kézzel hajtogattam szét az apró borítékot amiben a kísérőkártya volt. Elegáns kézírással két szó volt írva a lapra: "Rám vártál!"




Adam


Fel-alá járkáltam a házban. Nézegettem a képeket, a szőnyeg bonyolult mintázatát, az árnyékokat a falakon. A gondolataim kusza összevisszasága lassan az őrületbe kergetett. Nem való nekem a szerelem. Túl bonyolult, túl nagy felelősség.
Stacie: Ajaj! - hallatszott a hátam mögül.
Megfordultam. A húgom teljes pompájában állt az ajtóba és rosszallóan nézett rám.
Adam: Nem hallottam hogy bejöttél.
Stacie: Mert a gondolataid eltévedtek az Evisse-bolygó egyik útvesztőjében! - gúnyolódott.
Adam: Van valami hasznos ötleted is vagy csak élvezkedni szeretnél a nyomorom fölött?
Stacie: Hű! Whao! Adam Cole tanácsot kér tőlem! Azt hiszem tényleg közeledik a világvége! - nevetett. - De azért kíváncsian hallgatlak!
Adam: Evisse-ről van szó... - kezdtem.
Stacie: Nem mondod!
Adam: Hagyod végre hogy beszéljek? - förmedtem rá. - Nem is tudom Shawn hogy tud téged elviselni!
Stacie: Bocsánat hogy élek! - jegyezte meg majd kecsesen leült a kanapéra.
Adam: Nem tudom mit kezdjek Evisse-szel. - vallottam be.
Stacie: Komolyan beverhetted a fejed ha már ezt kitalálni is problémát jelent. - jegyezte meg. Csúnyán néztem rá. - Ok, hallgatok mint a sír!
Adam: Ő annyira más mint az eddigi barátnőim. Ő... ő fontos nekem. Érzek iránta... - Stacie felvont a szemöldökét. - ... valamit. De tudom hogy nem bánthatok vele úgy mint a többi csajjal. Viszont megőrülök! Nem bírok várni! Minden gondolatom körülötte forog és bekattanok. Legszívesebben rávetném magam és...
Stacie: Na jó erről inkább nem akarok hallani! - szakított félbe.
Kétségbeesetten vártam a válaszát.
Adam: Mit tegyek?
Stacie: Ezt úgy mondom mint Evisse barátnője és nem úgy mint a húgod! Ne akarj vele úgy bánni mint a többi lánnyal, mert Evisse nem olyan mint a többi lány. És jól teszed ha csomót kötsz aaa... vagyis ha uralkodsz magadon, mert ő nem fog az ágyadba ugrani pár üres bök hatására. És igenis tiszteld őt amiért ilyen, mert ti pasik el sem tudjátok képzelni milyen érzés az ha egy nő odaadja magát egy férfinak! És milyen érzés az, ha ezután eldobják, mint egy rongyot.
Azt hiszem még sohasem beszélgettem így a húgommal. És ezt is Evisse-nek köszönhetem.
Adam: Nem csak arra kell.
Stacie: Helyes! És... figyelni foglak, mint Evisse barátnője. Viszont mint a húgod... szurkolok hogy összejöjjön!
Adam: Tudod... ha Shawn nem érzi magát piszok szerencsésnek akkor egy barom.
Stacie: Jaj, ne kezd ezt a bátyus-szöveget mert hányingerem lesz! Inkább menj el Evisse-hez és mond meg neki hogy... szóval az SZ-betűs szót!
Adam: Igen! Ezt fogom tenni! Most azonnal megyek és megmondom neki!
Stacie: De... azért előtte öltözz fel!
Végignéztem magamon. Még mindig a fürdőnadrágom volt rajtam.
Adam: Egy zseni vagy!




Vartanne


Vettem pár mély levegőt, mielőtt bekopogtam Evisse ajtaján. Felkészültem rá hogy azon nyomban hozzám vágja a csokrot vagy valami berendezési tárgyat, de helyette csak kifejezéstelen arccal nézett rám. Bár olvashattam volna a gondolataiban!
Vartanne: Szia!
Evisse: Miért jöttél ide? - kérdezte.
Vartanne: Mert látni akartalak. - eddig igazat mondtam.
Evisse: Kössz a virágot. - mondta kelletlenül.
Vartanne: Semmiség. Bemehetek? - kérdeztem reménykedve.
Evisse: Nem jó ötlet.
Vartanne: Jó leszek! Ígérem! - az első hazugság.
Evisse kitárta az ajtót. A hallba belépve rögtön megéreztem a rózsaillatot. Legalább nem hajította a szemétbe a csokrot. Ostoba feltételezés volt, Evisse sohasem dobna ki virágot. Ezért Evisse. Ezért szeretem.
Evisse: Azt hiszem nem hallottad meg tegnap hogy van valakim.
Vartanne: Meghallottam. Csak éppen nem érdekel. Nem vagyok az a srác Evisse. És túl sokáig vártam rd, hogy egy ilyen kis apróság elriasszon. - magyaráztam.
Evisse: Nem ismersz engem! Nem tudsz rólam semmit. - ellenkezett.
Vartanne: Jobban ismerlek mint hinnéd.
Gyanakodva nézett rám. Közelebb léptem és ő egy lépést hátrált. Percekig néztük egymást. Tudtam, most dönti el, hogy örökre elzavar vagy megbízik bennem. Ekkor kopogtak. Evisse sóhajtva az ajtóhoz lépett és kikukucskált.
Evisse: Jaj ne! - kiáltotta. - Adam van itt!
Már csak ez hiányzott.
Vartanne: Nem engeded be?
Evisse: Hallgass! - suttogta rémülten és hozzám lépett, majd befogta a számat.
A szívem majd kiugrott a helyéről az érintésétől. A másik kezével megragadta a pólómat és a parányi beépített szekrény felé húzott. Belökött az ajtón, majd rám csukta. A lélegzetemet is visszafojtottam a sötétben. Néhány pillanat múlva kinyílt az ajtó és Evisse a kezembe nyomta a vázát a csokorral együtt.
Evisse: Kérlek! Csak... maradj csendben! Kérlek! - suttogta lázas szemekkel.
Nem válaszolhattam, mert ismét bezárt. Hallottam ahogyan kinyitja az ajtót.
Adam: Zavarok? - szólalt meg az ismerős hang.
Szerettem volna előugrani és a fejéhez vágni a vázát.
Evisse: Nem, nem dehogy. - pocsék hazudozó volt.
Adam: Én csak... rosszul esett ahogyan ma elváltunk egymástól. Azt hiszed rólam, hogy egy kanos macsó vagyok, akinek minden vágya hogy végre gerincre vághasson.
Evisse: Ez nem igaz... vagyis nem hiszem ezt.
Adam: Megígérem hogy jól fogok viselkedni! De ha elragadtatom magam, az nem azért van mert csak Azt akarom, hanem mert megőrülök érted.
Evisse: Ó!
Mi van ebben a pasasban, ami bennem nincs meg? Szerettem volna kirontani a rohadt szekrényből. Miért nem teszem meg?
Adam: Ha most megcsókollak, akkor dühös leszel?
Én biztos. Háromig számolok és kimegyek.
Evisse: Adam... most ne! Kérlek, most ne! Én... el kell menned. - dadogta.
Adam: Valami rosszat csináltam?
Evisse: Nem, nem! Csak kérlek menj most el. Kérlek! - a hangja kétségbeesett volt.
Adam: Hát jó! - sóhajtott. - Majd keress meg ha kellek.
Hallgattam. Semmi zaj. Egyetlen szó nem esett. Vártam még pár percet, aztán óvatosan kinyitottam az ajtót. Evisse a kanapén ült, üres szemekkel nézett maga elé. Csendben letettem a vázát az asztalra majd elé térdeltem.
Evisse: Nagyon rossz ember vagyok. - suttogta.
Vartanne: Én is. - vallottam be. - Legyünk együtt rosszak.
Mosoly suhant át az arcán, és ismét magamon éreztem a kutató pillantását.